Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-06-17 / 24. szám

BALATON VIDÉK 1900. juníus 10. vatott osztályának, az uri osztálynak. Az uri osztály ne tekintse a népet páriának, lianern a oemzeti erő leghatalmasabb tényezőjének, s mint ilyent becsülje meg. Ezt kívánja a valódi műveltség s a haza érdeke. Többet mondunk. Az egész társadalomra háramlik ama kötelezettség, hogy mindenütt, a hol csak lehet, a nép érdekei tekintetbe vétessenek. Ha a nép látja — az a jó magyar nép, melyről azt mondják, a kabátját is leveti, és odaadja, ha vele jól bánnak — hogy nincs elhagyatva, hogy gondoskodását az állam és a társadalom reá is kiterjeszti s hogy mindakét tényező egész erejével siet megmentésére, akkor nemcsak anj-agi jóléte, hanem erkölcsi ereje is nő. Ezt az eredményt azonban csak ott érhetjük el, ahol a népnek hite, vallási ereje van. Amiért erősbitsék benne az örök igazságokban való hitet. Sem tudomány sem a munka sem a vagyon nem ád neki szivet, boldogságot s bizalmat az emberek iránt, hanem a hit. A gazdák ne fogják otthon cselédeiket, az urodalmak ne rendeljék a munkásokat heti munkadijuk felvételére istentisztelet idején. Ezzel hazafias és hálás kötelességet teljesitenek. Ha népünk anyagi jólétén önzetlenül fáradunk s ha fenntartjuk bennük a vallási igazságokat s eltávolítjuk mindazt a mi bennünk a hitet megingatja, akkor a mezei munkásosztályban rettenhetlen erőt bírunk, mely egy európai katasztrófa fergeíegében is megállja helvét, s a haza oly hatalmas erőt nyer, melyre válságos időben bátran támaszkodhatik. Bontz József. Magyar tengerünk. Keszthely, 1900. junius 13. Midőn nyolc évvel ezelőtt, mint hetedosztályos reálista kamasz Boglárnál gyönyörű verőfényes nyári nap reggelén legelőször megpillantani a mi kedves magyar tengerünket: a Balatont az ő csillogó-villogó, finoman recézett hullámaival, melyekről a reggeli napsugarak vakitó ezüstös fénynyel verődtek vissza, szemben Badacsony, Szigliget remek bazalt sziklás ormaival, megrezdültek lelkemben a középiskolában magamba szitt poézis legtitkosabb húrjai; és a mi nemes felindulás, lelkes elragadtatás j a gyönyör minden mámora csak szivembe fért, kifejezésre juttattam egy balatonvidéki útleírásban, a mit annak idején a reáliskolai önképzőkör egy gyűlésén hévvel és büszke rátartóssággal fel is olvastam. Azóta végigjártam a szép Itáliát ós a felséges Helvetiát, lubickoltam a comoi-, vierwaldstádti, zürichi és bodeni tó remek vizeiben, és valahányszor visszatérek a mi szép hazai tengerünkhöz, ugyanaz az elragadtatás vesz rajtam erőt, mint nyolc évvel ezelőtt deák koromban. Most vagyok először itt Keszthelyen ; és a mint szép holdvilágos estén, a holdat százszorosan látom visszatükröződve a tó gyengén hullámzó tükrén, balról gyönyörű erdőkkel fedett hegysorral szegélyezve egészen a Szt. Mihály hegyéig, a mely mintegy

7 benyúlni látszik a tó kellő közepébe, tetején poetikusan feltűnő kápolnájával, előttem pedig a káprázatos határtalannak látszó nagy víztömeg, ugy nem kell nagy phantasia hozzá, hogy igazi tenger varázsával, hasson rám. Es a mint a lágyan édes tavi szellő körülleng, a holdvilág mystikus fénye ráborul a tó tükrére, meg a inéla, néma csend ráfekszik a költőileg elandalitóan szép környékre, melybe csak a gyenge hullámverés álomba ringató csobogása vegyül bele és kéjes meséket zsong fülembe, ugy érzem, hogy nincs oly felséges concert, elragadó festmény, mely még a fővárosi ember fásult lelkére is mélyebb és maradandóbb benyomást gyakorolhatna, mint a természetnek ez a nagyszerű harmóniája! Hol van az az ecset, az a toll, mely e magasztos képet megörökíteni tudná ? Mert nincs az a művészet, mely szint, hangot, érzést és hangulatot egyszerre ki tudna fejezni ! Ide jöjjetek mind — mind, ti az élvezetektől megcsömörlött, élethalálharcot folytatott, mindennapi küzdelmeitekben kimerült testetekkel es tulfinomult lelketek megromlott idegeivel! Ide jöjjetek, itt keressetek irt sebeitekre" ne pedig Ostendeban vagy Trouvilleban. Higyjétek ép ugy talárok gyógyulást, mint a messze idegenben, mert itthon érzitek magatokat a édes, szép hazátokban ! ti Stark Zsigmond gépészmérnök. Közigazgatási bizottsági ülés. Zalavármegye közigazgatási bisottsága Jankovich László gróf dr. főispán ehiöklete alatt f. hó 12-én tartotta rendes havi ülését. Az alispán jelentése szerint a lefolyt május hóban a hasznos háziállatok egészségi állapota kielégítőnek mondható, mert a vármegye területén .semmiféle járványos állati betegség nincsen ; sertésvész miatt pedig csak 3 község, nevezetesen : Hidvég, Rátka és Csabrendek vannak zár alatt. A személy és vagyonbiztonság — az apróbb lopásokat kivéve — megzavarva nem lett s igy az teljesen megnyugtató volt. A m. kir. csendőri őrjáratok által letartóztatva lett: különböző bűncselekményekért 18, vagy

Ton elleni kihágásokért a közigazgatási bizottsághoz elő vezettetett 18 egyén. A közgazdasági viszonyokat illetőleg, jelenti az alispán, a rozsokat kivéve, melyek nagyobbrészt ritkák, ugy az őszi, valamint a tavaszi vetemények ez idő szerint jól állanak. Jelenleg a gazdasági munkálatok közül az elő széna és egyéb takarmány neműek takaritása, a szőlő permetezése és porozása van folyamatban. A pénzügyi adminisztráció*tekintetében az ' előirt adómunkálatok fennakadás nélkül folyamatban vannak, azonban az adó és egyéb kincstári követelések behajtása igen nagy nehézségbe ütközik, mert a mult év silány gazdasági eredménye folytán a lakosság teljesen fizetésképtelen, jövedelmi forrásai pedig még nem nyiltak meg. Minthogy pedig a beérkezett főszolgabírói jelentések szerint a pénzügyigazgatóság az adók és egyéb kincstári követelések behajtását a végrehajtásoknak; legerélyesebb keresztülvezetésével elrendelte, holott az előbbi években a végrehajtások a jelen időszakban szüneteltek, mivel maga is intézkedett, hogy a kincstári követelések ott és azoktól, a hol leugy is meg voltak már va'ulva, sebes vágtat.ással indultak ki a kapun. A sarokkövön majdnem felfordultam, de hisz magam -.em tudom, hogyan jutottam ki az utcára s rohantam del felé, ki a déli kapun. Künn a mezöli ön nem csendesítettem a sebes rohamot mindaddig, mig a falu egé.-zeu el nem maradt. Akkor megálltam s viszszalekiutett.em. Az egyenes országúton vissza lehetett messze látni, sem ü'dözöni, sem a másik két kocsi nem jött. Mit, csinálok, ha azokat, agyonverték? Egyesegyedül ezen a homokpusztán, sehol egy jó barat, sehol, akihez segítségért fordulhatnék, senki, a kit tökéletesen megértenék. Yégre a fal ti kapuja előtt, embercsoportot. I láttam megjelenni, a kocsik is jöttek, de lehet., liogy már üldözőim ülnek rajta. Végre a két kocsi külön vált és lassú trappban ügetett felém s nemsokára felismertem hü katouámat, a ki sipkáját lengette felém (ezt, tőlem tanulta.) Valósággal megölelt, határtalan öröm látszott az arcán, mikor hozzám érkezett. Elmondták aztán, hogy a másik két kocsi azonnal utánam iramodott, de megszorultak a kapunál s e miatt a csőcselék nem tudott utánam jönni, hanem a kerítéseken át a szomszéd udvarokba kezdtek átugrálni, de nem é'hettek utol. A falu elöljárója is megjelent ezalatt és kikérdezte a szolgát, szétkergette a tömeget s ő maga segítette kiszabadítani a kocsikat, sőt sürgette embereimet, hogy siessenek utánam,h ogy az uton valami bajom ne essék. Estére a Hoang-ho gátjai alatt tértünk pi- enőre, jelentéktelen kis házcsoport mellett, Itt is támadt, csődület, de békésen eloszlottak, amikor szolgám elmondta, hogy kik vagyunk. Másnap (1898. januárius 14-én) reggelre csúnyán beborult az ég, hideg északi szel támadt s nemi hó hullott. Ez volt, az a nagy ' nap, amelyen átkeltünk a Iloang-ho folyón. Kólán i"ggel indultunk, hogy elérjük a 10 km. távolságban levő révet, mielőtt a konm átindulna. Iieg^l 9 órakor indult ii komp s dacára, boo\ az északi szél tetemesen .segített bennünket, mégis délután négy órára bírtunk csak átvergődni a déli partra, olyan sebesen folyik a viz. Aztán futóhomokon kocogtunk, azaz sisteregtünk tovább, lakatlan pusztaságon át. Csodálatos folyam ez ! Más folyó közelségét dus népesség, üde zöldség, buja tenyészet hirdeti: ennek az országa kihalt liomokpuszta, élettelen sivatag. Tuláu magával hozta a sivatag egy részét, a melyen keresztül jött, ? Nagyon későn értünk Kai-föng-t'u elé, a kapu már be volt csukva, kénytelenek voltunk a falakon kívül a külváros egyik kurtakorcsmájában megszállni. Más kinai városokuak rendesen nagyobb a külvárosa, mint, az, a mi a falakon belül van. Kni-föng-fu külvárosa néhány rongyos ház, a nol a szegeny ebb vásárosok, utasok hálnak meg. Kai-föng-tu alatt az első éjjel nem aludtam valami jól, aggasztott a jövő, a mely soha sötétebb színekben nem állt előttem. Este azt a hírt hozta szolgául, hogy a városban a nép nagyon fel vau bőszülve az európaiak ellen, mert állítólag a németek San-tung tartományt, elfoglaltál,. Mikor Pekingből megindultam, még szó sem volt a németek kiuai operációiról, roppantul meglepett a dolog s ha csakugyan elfoglalták a németek ezt a tartományt, ugy nekem nincs menekülésem. 5—600 kilométerre minden tengerparttól, ha a háború kitört az európaiak és kínaiak közt, ugy nem marad más hátra, mint menekülnöm a hegyek közé, a hova nehezeu ju'nak el a háborús hirek s valahol más uton jutni ki a kinai területről. De pénz nélkül ! Ez lehetetlen ! Akármilyen ellenséges is a nép, nekem mégis be kell meunein a városba, hogy a mandarinnal beszéljek s tőle valami úton-módon pénzt csikarjak ki. Kai-föng-fubau van ugyan telegráf, de Sang-haiból ugyan hiába kérnék ! a mint, még Pekirgben meggyőződtem, a sang haii konzulra ne számithatok. Másnap reggel megindultain be a városba. A kapu alatt az őrök feltartották a kocsimat s útlevelet kértek. Útlevelem előtt tisztelettel hajoltak ugyan meg, de az őrök addig nem akartak beereszteni, a inig a kapu őrzésével megbizott hivatalnok meg nem érkezett. Meg kellett, tehát a kapu alatt állanom. Ebből csődület támadt. Kíváncsiak állták körül a kocsit, látták, hogy különös idegen ül abbau, de azt még nem tudták, hogy európai vagyok, hisz a városban 20 év óta nem fordult meg európai. De aztán kisült, hogy

7 micsoda madár az a csúnya, szürkekaputos, kékszemű, sápadt alak, aki olyan csodás nyugalommal ül kocsijának ernyője alatt. A nép kezdett szitkokat szórni felém, egyikFŐTT T ADD é

s legszebb keszthelyi és vidéki képes levelezőlapok LLuUÜnDD kaphatók Sujánszky József könyv- és papirkereskedesében Keszthelyen.