Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-06-10 / 23. szám

BALATON VIDÉK 1900. juníus 10. kodik fedezni, hanem célul tűzi ki. hogy az ő magvai után nyert termények egy vagy más okért túlszárnyalják az eddigi terményeket. Ha én sok magot állítok elő s azt piaci árban el is adom, sok pénzt kapok. Azonban ezen pénzt a jövőben csak azon esetben fogom megkapni, ha magvaim bizonyos jó tulajdonuknál fogva felülhaladják más termelő magvait. És ez természetes is, mert "a termelőnek piaca csak a magkereskedő lehet, ez pedig saját üzlete jó hírnevéért, másodszorjjoly magot nem vesz, melynek valamely tekintetben kiváló jó tulajdonai nincsenek. Az előállított mag jó tulajdonságát pedig elértük : 1. Ha magjaink által valamely növényféleségét sikerült jobbá, azaz nemesebbé tennünk, 2. Ha az illető uövény érési idejét sikerült előbbre tenni, 8. Ha ugyanazon viszonyok közt a fajtisztaságot megőrizhetjük, 4. Ha az idő viszontagságaival szombe lehetőleg edzetté tesszük, 5. A tenyész időt a használhatóság szempontjából megrövidítjük. A ki ezen célok közül a magtermelésnél egyet sem ér el. az nem képes terményeinek állandó piacot biztosítani. Ezan célok elérése elengedhetlen kellék a magtermelőknél, miért is az alábbiakban törekedem megismertetni azon módokat melyekkel ezeket el lehet érni. A magtermelő jól vizsgálja meg talaját minőségére, víztartó és viz felszívó képességére, valamint termő erejére nézve. A mi a termő erőt illeti, megjegyzem, hogy minden konyhakerti növény erőteljes, tápdus és lehetőleg szolid kötöttségű talajt kíván. Az azonban fontos körülmény és a termelő által figyelembe veendő, hogy frissen trágyázott föld, bármii}" érett legyen is a trágya, több fontos okból nem alkalmas konyhakerti növények és magvak termelésére. A mi az egyes növények igényét illeti a talaj minőségére nézve, azt mondhatjuk, hogy jó erőben lévő homokos talaj, moly elég nedvességgel bír és nincs kitéve a túlságos kiszáradásnak, legcélszerűbb a gyök- és gumós növények, valamint a tökfélék termelésére. Középkötöttségü vályog talajok, ha azoknak fizikai összetétele olyan, hogy nem kell félnünkja túlságos viztartóságtól. de a jó hajcsövesség által biztosítva vagyunk arról, liogy üde marad mindig s ha egy kevés mész is van benne, legalkalmasabb a hüvelyesek és salátafélék termelésére. A kötöttebb vályog- és agyag talajok, ha nem tul hideg természetűek, jó termő helyül szolgálnak a káposztának. A talaj vizsgálata után tekintettel kell lenni az éghajlati viszonyok megfigyelésénél arra, hogy a vidék uralkodó szelei mily iránynak és mikor szoktak fellépni ? A csapadék évi átlagos mennyiségét szintén jó tudni, mert csak a klimatikus viszonyok ismerete utáu lehetünk abban a helyzetben, hogy a termelésnél azokat saját javunkra kihasználhassuk. Tudjuk azt nagyon jól, hogy egyes konyhakerti növényeink virág és magszáraik oly rövidek, hogy azokat a legnagyobb szél is kicsinységüknél fogva alig mozgathatja meg. Ezek, — ha valami más fejlődésükben kárt nem tesz, — a szél által kárt soha sem _szenvednek. Ellenben a muiok, káposzta, hagyma, stb. magas szárakat hajtanak s igy a szél járta helyeken részint összetöretnek, részint pedig magvaikat elhullatják, miért is ezek csak a széltől védett helyen termelhetők sikerrel. A szelek irányára pedig azért kell tekintettel lenni, mert vigyázatlanság esetén rokon növényeinket elkorcsositliatja. Ez egyike azon nagyobb bajoknak, a mi a magtermelőt érheti, mert tönkre teszi az egész magtermést. Mivel kevés termelő rendelkezik oly területtel, mely biztosítja a távolság által az elkorcsosodást, épen azért egy fejből lehetőleg kevés válfaj termelendő. Azonban ha mégis kényszerítve volnánk egy fajból többet termelni, akkor tekintettel kell lennünk arra, hogy két rokon fajta növény közül melyik korcsosodik el hamarabb és melyikre károsabb az elkorcsosodás. Ha ezen kellékeket ismerjük, akkor meg van a védekezésünk is. Pl. az az eshetőség állhat elő, hogy kertünkben tököt és dinnyét kell termelnünk, melyek rokon növények lévén, korcsosodásra na< gyon hajlandók. Ha már most ismerjük a szél irányát, mely vidékenként egy és ugyanabban az időben évről-évre megtartja jellegét, akkor a görögdinyét ugy ültetjük, hogy a szél első alkalommal azt találja s annak vigye porát a tökre. lg}- a tök korcsosodik el, a mi nem akkora kár, mintha a dinnye korcsosodnék el. Olj' esetben, mikor ez a védekezési mód nem nyújt elég biztosságot, védekezésünk arra is szoritkozhatik, hogy a kényesebb növény virágzásakor a nem kényes növény virágait lecsipkedjük s igy azt későbbi virágzásra szorítjuk. Ezek azon főbb elvek, a melyek keresztülvitelével a magvak elkorcsosodása megakadályozható. A termelő ezzel azonban még nem érte el célját, mert neki a mag tiszta faj jellege megőrzése mellett a mag nemesítésre is kell törekednie. Ezt elérheti, ha : 1. Magtermelésre csakis kiválóan szép egyedek termését használja, figyelembe véve azt. ho»y ugyanazon egyeden is a magvak nem egyszerre érnek meg, miért is a termelésié csak azok választandók, melyek a legszebban fejlődtek. 2. A talaj* a növény igényeinek a lehető legmegfelelőbben előkészítendő. A növénynek a tenyészidó alatt minden munkát, melyet az megkíván, meg kell adni. 4. A mag elvetéskor szortírozandó s csak azok .tartandök meg, melyek a faj jellegét magukon hordják. ."). Okszerű keresztezésekkel uj. nemes faj állítandó elő. 6. A termelő ismervén a magvak csiraképességének idejét, azokat ne tartsa oly soká, mig csira képességükből vesztenek, mert az is átöröklődik. Konyhakerti növényeink termelésénél a sorba való vetés vagy plántálás a legmegfelelőbb, mert ezáltal egyrészt helyet, mázrészt pedig a munkálatoknál időt nyerünk és a mi a legfőbb, a növények fejlődésének szabad teret biztosítunk. Ez a körülmény a magtermelésnél annál inkább szem előtt tartandó, mert csak a sorba vetett, vagy ültetett növények hozhatnak szép magot. Egyeseknél ama ferdenézet is uralkodhatik, hogy a növény távolság fele lehet a sor távolságnak. Ez azonban téves felfogás, melyet megdönt az az egyszerű valóság, hogy a növény gyökérzete minden irányban terjed ki. Tehát a termelő egy irányban vagy nagyon sok tért veszít, vagy nem biztosítja a gyökérzetnek a szükséges tenyészterületet. A termelőnek tehát ismernie kell az egy növényre eső talaj nagyságát s ehez kell a sbrok távolságának méreteit állapítania, mert csak igy lehet a növény fejlődésének rovása nélkül a teriilet kihasználható. Ugyancsak fontos a kiültetendő plánták megválasztása annál inkább, mert csak ép, erőteljes és jól fejlődött pláuta után kaphatunk gazdag maghozamu növényt. Jónak nevezzük a plántát. ha ép, egészséges, gazdag gyökérzetü és jellemző szinü. Ha e kellékek közül csak egy is hiányzik, a plánta eldobandó. A kétéves növényeknél a magnak valókat őszszel kell kiválasztani. A kiválasztott magnak egyesíteni kell magában faja jó tulajdonait, az az : fejlődöttnek, épnek és egészségesnek kell lenni. A magvak elültetésénél arra is kell vigyázni, hogy azok téli eltartása olyan legyen, hogy tavaszszal ép olyanok legyenek, mint őszszel voltak, vagyis az eltartásnál megóvandók a penészedéstől, rothadástól, esetleges sérülésektől és az állatok bántalmazásától. Most vessünk egy rövid tekintetet a plánták kiültetésénél követendő eljárásra. Mai nap is legtöbb helyen azt a rossz szokást követik a plánták kiülte tésénél, hogy lyukgató fával készített lyukba teszik a gyenge növényt s azután ugyancsak a lyukgató iával szorítják a földet melléje. Ennek rossz aldala, hogy a növényt, egy erőss kéreg veszi körül, melyen a gyökérzet csak hosszas kínlódás után tud áthatolni, mely idő alatt csak satnyul, de nem fejlődik. Sok esetben pedig a gyökér mellett egy kis üres tér marad, a nol a gyökér rothadásnak indul s a növény elpusztulását vonja maga után. A plánták ültetésének egyedüli helyemódja. ha kapával vagy kézzel árkot huzuuk s ezen árokba állítjuk a plántát s a földet mellé húzzuk kézzel és szorosan oda nyomjuk a gyös kérhez. Egy másik hiba az, hogy a megmunkálás költségeit sajnálják egyesek s nem kapálnak annyiszor, mint a hányszor a talaj és éghajlat megkívánja. A kapálásnál főelv : kapálni annyiszor a növény gyomos, vagy a talaj kellő struktúráját elvesztette. Ugyancsak a mivelésnél a legtöbb termelő a karó kiemelés céljából a hármas kötést alkalmazza, a mi a legrosszabb, mert egy karóhoz három növény lévén kötve, azok egy tömött bokrot képeznek. Igy ezen növényektől elzárjuk a levegőt, kitesszük őket az elrothadásnak, mert a csapadék a tömött bokorban megáll, sőt a korán fejlődött és érett magvak csírázásnak indulnak s igy a le gértékesebb magvak vesznek el. Minden egyes növényt külön karózni s a karóhoz kötésnél vigyázni kell, hogy a kötés ne legyen szoros. Külömben minden olyan konyhakerti növénynél, mely dus bokrot hoz, legmegfelelőbb eljárás a sor hosszában, a növény mindkét oldalán egy-egy lécet feltámaszteni, — melyekre a sorban lévő minden bokor támaszkodliatik. Ez különösen a paradicsom termelésnél nagyon célszerű. Ugy a karózásnál, mint a feltámasznál mind azon szárak, melyek visszamaradtak, okvetlen levágandók, mert az a kevés mag, melyet igy elvesztünk, a szép, egyöntetű és egyidőben érő mag mennyiségben okvetlen megtérül. A magtermelés alkalmával az utóvirágok szintén levágandók, inert ezek magvai úgyis vagy későn vagy épen nem érnének be. Egyes növények a magtermelési helyen felül még magas szárakat hajtanak, melyek okvetlen levágandók a tápanyag visszaszorítása kedvéért. A mag vak leszedésénél szemelőttkell tartani: 1. a leszedendő magvak teljesen érett állapotban legyenek, 2 hogy cstkis száraz állapotban történjék a szedés. Erre azért kell tekintettel lenni, mert az éretlen magvak nemcsak a penészesedésnek vannak kitéve, hanem mesterséges szárítás után összeesnek s igy sulyokból és csiraképességükből sokat vesztenek. A nedvesen szedett magvak nagy hátránya pedig abban áll, liogy a kicséplésre, a kidörzsölésre stb. nagy és gondos munkát kell fordítani, a mi a jövedelem rovására meg}'. A leszedett magvak száraz, szellős helyen tartandök az eladás idejéig. * * * Ezen elvek figyelembe vétele mellett jelentékeny jövedelemre képes szert tenni nemcsak a kertész, hanem a mezőgazda is. Elismerem ugyan, hogy egyik növénytermelési ágazatnak sincs annyi figyelmet kívánó s oly sok aprólékos munkája, mint a zöldségfélék termelésének, de ezzel szemben áll az is, hogy sak, egyébként tán pihenő kéz munkája — öregek, asszonyok, gyermekek — értékesül a termelésnél s alig hálálja meg a gazdaságnak más ágazata a munkát jobban, mint a konyhakerti magvak termelése. Pl. egyik erdélyi iskola 2 holdnyi ugar tábláján 1UU") frt 35 kr. értékű magot termelt paszuly, borsó, saláta, ugorka, karaláb, hagyma, sárgarépa, petrezselyem stb. ci'éle magvaknak termeléséből. Ha az összes jövedelem hasonfelét számítjuk is előállítási költségül, akkor is holdankint több mint 251 frt tiszta hasznot sikerült elérni, a mi a terület intenziev kihasználásának a legfényesebb bizonyítéka is eléggé igazolja a konyhakerti magvak termelése háladatos?ágát. És hogy a piac megvan az értékesítésre, azt eléggé igazolja ama körülmény, hogy egyik leghíresebb maokereskedőnk külföldi termelőkkel all szerződéses viszonyba, mert a hazai termes nem képes a fogyasztást fedezni. Hiába nincs dolog, elkezdve a búzán, végezve a gyufán, a miért a magyar pénz ne menne külföldre s ne tennők magunk élhetetlensége folytán közgazdasági életüket naponkint nyomorultabbá. Tehát a mivel saját hasznunkat emeljük, azzal egyúttal fajunk fenntartásához is járulunk. Legyünk a szó szoros értelmében a haza apostolai s ne engedjük az uj ezredév küszöbén egy második augsburg elé a magyart, mert lia elbukunk közgazdaságilag, a mi felé, hogy rohamos léptekkel haladunk, bizonyítja a kivándorlás és szocializmus, akkor kész a második Mohács, melyből nincs s nem lesz soha feltámadás.