Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-06-10 / 23. szám

1900. junius 10. BA LATON VIDÉK egy gyermeknek a vizsgáról való elmaradása, concrót esetekben ki is mondatott, semmiféle jogi következményekkel nem jár és a növen­déknek a felső osztályba való belépését ez ép­pen nem érinti. Hát a szegény gyermek! Heteken át a vizsga jegyében él az istenadta, arról gondol­kozik, arról beszél és álmodik. Nem akad-e meg egy szóban, nem jön-e zavarba ; mit szól majd a néni, lia őt a negyedik padban látja, mind­megannyi problémák, melyek a gyenge szer­vezetet lázas izgatottságban tartják. Mennyi rettegéssel ül a próbairás elkészítéséhez! Resz­ket minden izében, hogy az öreg ,,B'- tnlvastag ne legyen, vagy a kis ,.m" egyik lába liosz­szabb ne legyen két társánál; és ha végül ezen a tűzpróbán is túlesik, akkor derül ki, hogy akármelyik irkájába is szebb bötüt vetett, mint erre a keretes lapra, metyet csak sok veriték után tudott teleírni. A vizsgálatoknak mai formájukban való fennmaradását óhajtó, de a szakkörökben ki­sebbségben levő tanférfiak azt is szokták em­líteni, hogy adjunk módot a szülői háznak az iskolával való érintkezésre. No hiszen ez a leg­gyengébb érv, mert a ki az iskolával, vagy gyermeke tanítójával az érintkezést csak erre az egy esetre szorítja, az az érintkezés szük­ségét nem ismeri el. Legjobb volna a tanév végét a tanultak sokszor való ismétlésére felhasználni, mert ta­lán seliol nem áll olyan igazán az a közmondás, hogy: „Ismétlés a tudományok anyja" mint a népiskolákban. Bízzuk az ellenőrzést a tanfel­ügyeletre és az igazgatásra. Ezek látogassák az év végén az iskolákat, minél többször győződ­jenek meg az ott folyó munkásságról, hallgas­sák ki a növendékeket, kiket a sok látogatásból alaposan megismernek. A tanévet pedig zárják be egy — az istentisztelet után tartandó — iinnepélylyel, melyen a jutalomkönyvek ós bi­zouyitványok kiosztása mellett legyen ének, testgyakorlás és játék. Pedagóg;us. A szabadelvű part megalakulása. A vármegyénkben néhány hét előtt szer­vezkedett szabadelvüpárt a keszthelyi választó kerületben is megkezdte tevékenységét. Batthyány József gróf, a keszthelyi kerületbe kiküldött bi­zalmi férfiú e hó 4-ére az Amazon nagytermé­be értekezletet hívott egvbe, melyen megalakí­totta nálunk is a pártot. Az értekezleten az intelligentia tagjai kö­zül a következők jelentek meg : Batthyánj' Jó­zsef gróf, Batthyány Ernő gróf, Bogyay Máté, Takách Imre, Csák Árpád, Bárány Gergely dr., Nedeczky Kálmán, Oltay Guídó, Bezcrédy La­jos, Forster Ferenc, Malatinszky Ferenc, Haudck Ágoston dr., Lénárd Ernő, Bozó Géza. Hoffmann Soma dr., Scliwarcz Zsigmond dr., Neumark Béla dr., Löwy Mór dr., Schadl János, Nagy István stb. stb. A nagy értekezletet az alakító bizottság szükebbkörü tanácskozás előzte meg, mely után Batthyány József gróf megnyitotta az értekez­letet és üdvözölte a megjelent választó polgáro­kat. Felkérte Slurarcz Zsigmond dr. ügyvédet, hogy a vármegyei szabaddviipárt határozatát és az értekezlet meghívóját olvassa fel. Ennek megtörténte után Batthyány József gróf felkéri a jelenlevőket, hogy a tisztikart alakítsák meg. Egyhangú felkiáltással elnökké Batthyány Jó­zsef grófot, alelnökké Lénárd Ernőt, jegyzővé Scliwarcz Zsigmond drt, bizalmi férfiakká pe­dig a következőket választották meg : Dunszt Ferenc dr., Batthyány Ernő gróf, Bezerédy La­jos, Malatinszky Ferene, Haudek Ágoston, Oltay Guídó, Nagy István. Bogyay Máté a Széli kormány működésé­ről és a politikai helyzetről emlékezett meg né­hány szóban és kijelentette, hogy rövid idő múlva részletesebben fog ezekről beszámolni. Néhány rövid felszólás után Beck Sándor azon indítványát terjeszti elő, hogy az értekez­let Batthyány József grófnak, ki oly fárad­hatlanul dolgozott a párt megalakításán, köszö­netet szavazzon. Az indítványt egyhangúlag elfogadták. Több felszólalás nem lévén, elnök az ér­tekezletet azon reményben zárja be, hogy a keszthelyi választókerület polgárai át­hatva a szabadelvüség szent eszméjétől, mellette küzdeni fognak és zászlaját mindenkoron dia­dalra juttatják. Ezután a 80—100 főből álló hallgatóság­szétoszlott, bizottság pedig áldomásra gyűlt össze. Referens. B.-Fiired jun. 7. Tek. Szerkesztő Ur ! Hiába küzködöm a banális bekezdés ellen, hogy a t. i. lélekemelő ünnepély ment végbe községünkben f. hó 7-éu . . . mert ha volt va­laha Arácson ünnepély, melj' lélekemslő volt, ugy az ma volt. Lélekemelő volt. mert ha a primitiák, — ezüst,- arany misék és lako­dalmak méltán számíthatnak e jelzőre, mennyi­vel inkább számithat a még ritkább gyémánt­mise ; lélekemelő volt, mert az áldott lelkű, aranyos szívű Vogronics Antal pápai praelatus, apátkanonok O méltósága mutatta be a ritka áldozatot : lélekemelő volt., mert a község egy­szerű polgáraitól kezdve részt vett abban ug}'­szólván két megj'éuek szine-java. A megható ünnepély d. e. 10 órakor vette kezdetét, midőn a füredi szeretetháznál össze­gyűlt papság és intelligentia a megyés püs­pökkel, Fennyvessy Ferenc dr. veszprémi fő­ispánnal és Csertáu Károly zalai alispánnal együtt Arács templomába Vízette a gyémánfc­rnisés praelatust. A menetet, a falu és vidék fehérbe öltözött lánykái nyitották meg, kiket a nép, majd a papság követett egyházi díszben. A menetet, a megyéspüspök zárta be jobbján a jubilánssal. A templom, mely a jubiláns bőke­zűségéből ünnepi díszben pompázott, teljesen megtelt intelligens közönséggel, sőt az ájtatos­kodók nagy részének csak a templom melletti szintén feldíszített téren jutott hely. A gyémántmisének mauuduktora báró Hornig Károly megyés püspök volt, segédlete a vidéki papságból — körülbelül ötvenen voltak — került ki. Az ünnepélyes Te Deum után meg­kezdődött a szt. mise. Evangélium után Peréuyi Antal davidikumi felügyelő lépett a szószékre: Alkalmi szónoklatát igy kezdette : »Ma tíz éve a hévízi gyógyfürdőnek áhítatra hivő kicsi kápolnája egy szép és magasztos ünnepélynek volt tanuja, midőn benne egy, az Ur szolgálatában ötven évet töltött áldozópap, a veszprémi káptalannak egj T érdemekben gaz­dag tagja mutatta be aranj'misójéts . . . Az a jóságos lélek, ki 10 óv előtt Hévízen, Keszthely szomszédságában ünnepelt, ma Ará­cson még nagyobb ünneppé tette gyémántiniséja napját, A szívből fakadt és szivekhez szóló alkalmi beszéd végeztével Offertoriuni alatt Csabi Ju­liska k. a. Mária éneket énekelt Jánosy Jóska harmónium kíséretével. A hála-áldozat, után a jubilaus, áldást osztogatott. Könynyekig meg­ható jelenet volt, mikor két férfitestvérje, mái­szintén aggastyánok oda térdeltek az oltár zsámolyára és fogadták bátyjuknak áldását. A" templomi üunep után a közönség Fü­redre ment át s egy órakor az Eszterházy ven­déglő nagytermében gazdag lakomához ültek. Az első felköszöntőt báró Hornig Károly megyéspüspök mondotta Őfelségére a királyra, a ki mint főpatronus, a jubilansuak érdemeit, igazságosan jutalmazta. Vogronicj Antal prae­latus azonnal felelt, megköszönte a megyés­püspöknek kegyességét, melyet mindenkor, de különösen jubileuma alkalmával érezett, s élteti öt, mint kegyesszivü főpásztort. A közönség mindkét felköszöntőt állva hallgatta meg. Alig csendesült le a lelkesült közönség, midőn felállt Kemenes Ferenc nagy-prépost, s egy szivet­lelket megragadó, költői szárnyalású felköszön­tőben éltette a jubilánst. Szavai, mint egy ihle­tett próféta szavai hangzottak a síri csendben s hatalmas szavának méltó kísérete csak az égnek zengése volt, mely a felhők közül hang­zott le hozzánk. De még az égnek zengését, is elnyomta a lelkesült éljenzés és tap3, mely a remek felköszöntőt kísérte. Kemenes után ismét a jubiláns szóllott, Peréuyi Antalt, az ünnepi szónokot éltette. Majd ismét Kemenes szólalt fel s Feuyvessy Ferenc főispán édesanyját éltette általános meg­indultság közepette. Csertán Károly Zalamegye derék alispánja, majd Halbik Cyprián az ékes ajkú tihanyi apát Vogronicsot, Feuyvessy fő­ispán szintén Vogronicsot, mint a magyar papok typusát éltette. Beszéltek még sokan, szépen A zápor elállt, az idő kiderült s a körülbelül 100 főnyi vendégsereg szétoszlott a vendéglő udvarán s ott csoportokba verődve tovább él­vezte a kellemes eg) üttlét örömeit. Utazás a Balaton körül. Hetek óta lehetett látni a Balaton tükrén, a keszthelyi öbölben két csónakot; a nap bi­zonyos órájában megjelentek az" evezősök, ví­gan és villámgyorsan szelték a tó hullámait Az evezősök a keszthelyi gazdasági taninté­zetnek II. éves hallgatói voltak, akik azon cél­ból gyakorolták magukat napról napra, hogy a pünkösdi ünnepek alkalmával kedvenc tervöket, a Balatont körülhajózzák, megvalósíthassák. Folyó hó 1-én délután 2 órakor indult el 20 gazdász Fáber tanárral, a ki őket Badacso­nyig kisérte. A ..Keszthely-'-nek Boross László, a ..Mária Viktóriádnak Mihályfy Andor volt a kormányosa. A csónakok csakhamar eltűntek a látó ha­tárról ; az izmos, edzett karok dicséretreméltó ügyességgel eveztek és csakis igy érthető, hogy már délután 4 órakor Badacsonyba érkeztek °és a ,.Hableányában ozsona mellett heverték ki a kezdet fáradalmait, a hol Fáber tanár felkö­szöntőben vett tőlük bucsut és kívánt nekik szerencsés visszatérést. Egy órai rövid pihenés után újra csónakra szállottak és estefelé Révfülöpre értek, a hol Küzdi István, a „Kelén" kapitánya fogadta őket. Az ottani szállóban társasvacsorára gyűl­tek egybe, és az időt kedélyesen, kellemesen töltötték; nem látszott rajtuk semmi fáradtság, semmi kimerültség és talán tovább is fenma­radtak volna, ha reggel korán nem kell in­dulniok. XI{1 órakor Akaiinál a Balatonon köl­tötték el reggelijüket, majd később az örvé­nyesi öbölben a velük vitt elemózsiából villás­reggelit csaptak. Délután egy órakor kötöttek ki Tihauynái. Megtekintették a történelmi ne­vezetességű templomot, gyönyörködtek a víz­hangban, néhány fényképet készítettek és há­romnegyed 5-kor megindulva, 5 órakor már Balaton-Füredre érkeztek," a hol Lingl Valé­rián fürdőigazgató szívélyes szavakkal üdvö­zölte őket, később hozzájuk csatlakozott Moys Bogomét- István fürdőfelügyelő, a kinek társa­ságában megtekintették a fürdő egyes neve­zetességeit: a Jacht egyletet, a kápolnát stb. Szállásra az „Eszterházy" szállóba tértek, a hol egyúttal pompás vacsorájukat is elköltötték. 3-án d. u. Almádi érintésével, egy órai pi­henés után Kenesére érkeztek.Itt érezték először a kénj'elmes othon liiánj'át, mert egy részük ugyan kellemes tanyát talált Keneseí Pongrác vendégszerető házában, de a nagyobb rész kö­zönséges szalmazsákokon, egyszerű vendéglő­ben volt kénytelen az éjet eltölteni. 4-én reggel már fél 4 órakor uton voltak. Fél 8 órakor cigánybanda fogadta őket a siófoki kikötőben ; majd folytatván ut­jokat, este G órára Szárszó faluba tértek be éjjeli szállásra. Alkalmas helyhiányában Hunyady gróf gőbölyistálójában szereztek maguknak szál­lást, 3-an ismerőseiknél találtak vendégszere­tetre, a két kormányos pedig a csónakban ma­radt. Az éjjeli órákban értesült Csitáry Béla kasznár ottlétükről, a ki magához hiván az ifjú hajósokat, igazi magyar vendégszeretettel megvendégelte és elszállásolta őket. Másnap Szemesig elkísérte vendégeit, a hol megmutat­ván nekik a gazdaságot, Laurenc intézővel egyetemben dúsan teritett asztalnál búcsúzott el tőlük. Délután Bogláron át Fonyódra evez­tek, másnap, 5-én Balaton- Kereszturra, majd Balaton-Berénybe és este G órakor Keszthelyre érkeztek. A keszthelyi csónakázó-egyletnél nagy kö­zönség várta és lelkesen üdvözölte az érkezőket, a kiken semmi bágyadtság, a kimerültségnek legkisebb jele sem volt észlelhető. Sikerült fényképeket, összesen 67-et készí­tett utjokról Tilbisz Károly Il-od éves gazdász, a melyekből egy-egy példányt a Balatoni múzeumnak és a Csónakázó egyletnek fognak ajándékozni, nemkülönben zászlóikat is, a me-

Next

/
Oldalképek
Tartalom