Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-05-06 / 18. szám

BALATON V IDEli munkásokat kivan szerződtetni, a munkásokkal a szerződést. 15 napig terjedhető elzárás és GOO koronáig terjedhető pénzbüntetés terhe alatt a községi elöljáróság előtt köteles megkötni. E szerződésben a munkások készpénzbeli és terménybeli bérét meghatározott összegben, illetőleg meghatározott mennyiségű s minőségű terményben kell megállapítani, azonkívül minden fizetésre vonatkozó kikötést világosan kitüntetni. Az illetékes hatóságokról és az eljárásról olyképen intézkedik a törvény, hogy a birtokos és a cséplőgép vállal kőző közötti, valamint a törvénj ben előirt alakszerűségek mellőzésével létrejött szerződésekből eredő összes vitás kérdések a kir. bíróságok, a vállalkozó és munkások között felmerülő eltérések pedig a következő hatóságok elbírálása alá tartoznak. Elsőfokú hatóság . a községi biróság ; másodfokú hatóság községekben : a főszolgabíró ; harmadfokú hatóság : a közigazgatási bizottság illető albizottsága. A törvény végrehajtása tárgyában kiadott rendeletek főbb intézkedései közül megemlítendő, liog}* a törvény életbelépte előtt kötött szerződések érvényesek, de az ezekből eredő vitás kérdések csak akkor bírálhatók meg az uj törvény szerint, ha az összes érdekelt felek abba beleegyeznek. A miniszteri rendelet kimondja továbbá, hogy a munkásoknak munkásigazolványnyal kell ellátva lenniük. Rendkívül fontos a rendelőt azon'intézkedése, hogyha a munkás valószínűvé teszi azt, hogy esedékes munkabérkövetelése van, a közigazgatási hatóság kérelmére biztosítási végrehajtást rendel el azokra a tárgyakra, melyekre a törvényes zálogjog kiterjed, il}

r esetben azonban a munkabérkereset a biztosítási végrehajtás foganatosításától számított három nap alatt megindítandó. Végül kimondja a rendelet, hogy a 1900. május 6 hatóság az ily ügyeket »minden fokon a legnagyobb sürgősséggel köteles elintézni.« Ezen ismertetés világosan igazolja, hogy a kormány a törvény megalkotásánál rendkívüli módon méltán}

7olta a munkások érdekeit ós a törvényhozás oly körültekintő gondossággal hozta meg a törvényt, hogy a munkások jogai a végletekig védve vannak. Hogy mily előnyt nyújt e törvény intézkedése, a gyakorlat fogja megmuI tatni és a gazdasági munkásosztály háláját bizonyítani. Gazda. Kohl Medárd dr. kánonok. * A bíboros hercegprímás ö eminenciájának szeretett titkárát, Kohl Medárd pápai prelátut <> Felsége esztergomi kánonoknak nevezte ki. Ezt az örvendetes hírt közölte a héten a hivatalos lap. Kohlnak neve és tettei annyira ismeretesek széles u hazában, hogy ez az ujabb királyi kitüntetés, moly őt kánonokká történt kinevezésével érte, közkivánság teljesedése és általános örömöt idézett elő. Ertjük a közkivánság és általános öröm alatt természetesen azok óhaját és örömét, kik a hazát és egyházat önzetlenül szolgálják, kiknek az egyházi és nemzeti közjólét előmozdítása szent kötelesség, nem pedig azok a gondolkodását és érzését, kiknek I első az én : az önérdek. Nekünk keszthelyieknek meg különös okaink is vannak, hogy

7 örüljünk kinevezésének és hogy e fölött való örömünknek tőlünk telhető módon kifejezést adjunk; mert ő eminenciája a miénk ; kedves titkárát is magunkénak valljuk és ismerjük, s mert az a ragaszkodás, melylyel a bíboros hercegprímás Kohl iránt viselkedik s az az odaadó szeretet, melylyel Kohl urának életét saját testével öt súlyos seb árán mentette meg a biztos haláltól, Kohlnak nevét ő emiuenciájáéval elválaszthatatlan kapcsolatba hozta. t Es mi nem szeretnők igazán ö eminenciáját, ha nem szeretjük és nem őrlllünk Kohl kii tüntetésének. Aki ezt meg nem érti. p.z nem tudja, ki a bíboros hercegprímás és titkára egymásra nézve. A hercegprímás, mióta Kohlt ismeri s mióta környezetében él, a jó atya szerető gyengédségével ragaszkodik hozzá. Vele minden szándékát és tervét közli. Titkot előtte nem ismer. A magán, egyházi és politikai ügyekbe a legapróbb részletekig beavatja. Kohlnak pedig legfőbb törekvése mindenkor híven, önzetlenül szolgálni urát. Szeretete, ragaszkodása adja neki azt a szívós és fáradhatatlan munkaerőt és tartósságot, melylyel dolgozik. Ebből magyarázható meg bámulatos magatartása, hogy rendkívül, idegfeszítő állásában még pár napra is alig hagyta el a hercegprímást, noha ezt több izben maga a hercegprímás ajánlotta neki. Kohl is keszthelyinek vallja magát szóval és tettel. Mi tudjuk azt, mint örül mindannak, mit ő eminenciája a várossal jót tett és mint óhajtja városunk fejlődését, jövő nagyságát é.s boldogságát. Üdvözöljük tehát ő Méltóságát kánonoki kinevezése alkalmából mint ő Eminenoiájának szeretett titkárát, mint városunk jóakaróját é* barátunkat s kívánjuk neki, ho^y kinevezése, mely fordulópont az életében, vezesse őt mielőbb fényesnek Ígérkező jövőjéhez! Vezesse, mert igazán megérdemli. Ezt mi kimondjuk bátran és tartózkodás nélkül. Vezesse el oda, hol egyházkormányzati tapasztalatait, hitét, tudását, okosságát az egyház és haza javára élete végéig értékesítheti. Tudjuk mi azt, hogy jelen sorainkkal terhére vagyunk az ö szerénységének ; de minket ez nem tart vissza attól, hogy az igazság zászlaját magasra .emelve ne lobogtassuk. Anny ival méltóbban illeti meg őt a fényes jövő, mert eddigi kitüntetéseit se kereste soha. Váratlan volt a vaskorona-rend, melylyel ő felsége kitüntette; váratlan a pápai prelátusság, melylyel ő szentsége megtisztelte. A szerzetesi fogadalmak alól való fölmentését s a kánonoki kitüntetését egyenesen ő eminenciájának parancsából fogadta el. Az ilyen alázatossággal diszeskedö pap méltó arra, hogy apostoli utód legyen, mert igazságossága és szeretete olyan alapon áll, melyet som politikai élet, sem a bürokratikus hajlamok meg nem ingathatnak. Mi hiszünk is a Gondviselőben. Az a kinevezés. mely most bekövetkezett, már évekkel ezelőtt bekövetkezett volna, ha Kohl azt szándékosan ki nem kerüli; s ha mégis most bekövetkezett, azt mi az események feltartózhatatlan előrenyomulásának, nem pedig a helyzetéből. állásából kifolyó előnynek tekintjük, melv elől kitérés többé már nem lehet. Ugy lei yen : dolkozni, a napi élet szenvedélyein felül emelkedni s az alkotót munkáiban ismerni. A rengeteg fenyvesek megszülik a levegőt, gyantaillatjuk uj életet önt a testbe. Itt a kis Svájc, melynek sziklab^rcei az éggel ölelkeznek, örökös hó és jég mezői vakitó fényben ragyognak, regényes völgyei, titkos rengetegei pedig regéket suttognak a múltból. Ez a töinösi szoros, mely mindig egyik fontos pontja volt Erdély délkeleti csúcsának. Sokszor öntözte a székelyek vére e szoros kőtörmelékeit, mert ősi fészküket halált megvető bátorsággal védelmezték. Azokat a halmokat, melyek itt emelkednek, ut.on-utfálen ma is török, tatár ós oláh halmoknak nevezi a székely azok után, a kiknek csontjai alkotják. Nincs század, mióta a hunutód székelyek ott laknak, kogy ezen halmok ne szaporodtak volna. A legutóbbiakat télszázad éve hantolták fel vagy kétszer egymásután. Mint a jegyzetek ós a ma is élő, ott küzdött oroszlánok mondják, mikor mar hazánk a rablók hadaitól megtísztitatott, akkor támadt Eízak zsarnoka ismét ránk. Az uj ellenség nem rettentett vissza. A lábainkhoz dobott keztyüt felvettük ós kezdődött az élet-halál harc újra. Választás nem volt más, mint vagy meghalni, vagy rabnak lenni. Két alkalommal vívtak a székely fegyverek a tömösi szorosban. Először, midőn Bem Feketehalomnál az elbizakodott németeket ugy szétugratta, hogy a székelyeknél sokkal erösebb tábor kanyatt-homlok rohant Olaszországba a tömösi szoroson. A győzelem alapos volt, mert a futó ellenség 400 saakér hadi szerelet a székelyek zsákmánya, a minek Szebenbe szállítását Bem Szabó Nándor és Lázár Mihályra bizta. Ezek azonban nagyon gyanúsan jártak el a megbízatásban, mert Bem elfogatta őket, é.s Csik-Szeredába kisértette, hol Cseh Sándor parancsnokolt. Azonban megfoghatatlan módon Cseh Sándor neui hajtotta végre a szigorú katona parancsát. Talán ezek már tudták előre a- muszka inváziót Ekkor állott Erdély legjobban, dacára, hogy azelőtt félévvel egy talpalatnj'i terület sem volt biztosítva. Bem neháuy hónap alatt a székelyekkel Erdélyt teljesen kitisztította. A második csata junius 18-án történt a tömösi szorosban. Kiss Sándor ezredes volt a kicsiny, de lelkes csapat vezére. Mindössze 5 ágyuja és 4500 embere lehetett Liiders ós Dyek orosz tábornokok 280U0 emberével és 60 ágyujával szembe. Tehát egy tizenöt hónapig tartó harcban kifáradt emberünkre 25 haroedzett, sorhadbeli katona esett, egy ágyúval szemben pedig tizenkettő ontotta gyilkoló tekéit, de megadásra senki S9IN gondolt. A szorost egy nagyobb fensik uralja, a predeali tető, melyen 1849. junius 18-án reggel vidám zeneszó hangjai mellett jelent meg az orosz hadsereg. A Právoda vizén van egy kis hid, mely a határt képezi. E kis hídnál fogadták előőrseink az ellenséget. A vidám zene hangját ágyuk dübörgése ós az apró fegyverek ropogása váltotta fel, a mi csak rövid ideig tar. *tt, mert a kicsiny előőrs nem bírta a nagy orosz tábort feltartóztatni. Az előőrs folyton tüzelve neháuy halott visszahagyásával a legnagyobb rendben vonult vissza a tömösi liidig, hol a mi részünkről 300 ember volt kedvező védelmi állásban. A tulajdonképeni csata itt vette kezdetét. Kiss Sándor ezredes a híddal szembe két kartácsra töltött ágyút állított fel. A muszka nem szániitott uagyobb ellenállásra s csak husz(!?) ágyúval támadott. Elkeseredett küzdelem fejlődött ki. Az ellen sorain mind jobban ritkultak. Már-már ingadoztak, midőn ujabb ezredek jöttek 20 ágyúval, a kiket Lüdes kancsukával hajtott előre. Ily óriási erővel szembe a helyzet tarthatatlanná vált, miért is a székelyek szép rendben visszavonultak a Magyar vár nevü magaslatra, mely a természettől is mintegy meg van erősítve. Kiss Sándor itt maga köré gyüjtó a sereget és lelkes beszédet intézett hozzájuk. A mint mondta .... «A szoros e pontjának elvesztése egyenlő szülőföldünk: elvesztésével. Ugy harcoljon mindenki, mintha a saját háza küszöbét védelmezné. Xem tartok vissza senkit. A kinek drágább az élete és szabadsága, mint hazája szabadsága, elmehet. E helyen győzünk, vagy meghalunk.« Alig harsogták vissza a bércek a maroknyi csapat > Győzünk, vagy meghalunk« kiáltását, megkezdette 28 ezer ember és G0 ágyú a támadást 1500 ember ós öt ágyú ellen, a mi az ujabbkori harcokban páratlan a maga nemében. Gj'önge a toll leirni az élet-halál harcot, a mit a magyar Leonidás a székely Thermopilében véghez vitt a dur^a zsarnokság zsoldosaival szemben. Az ágyuk dörgése, fegyverek ropogása, haldoklók halál hörgése oly robajt idézett elö, mintha ég-föld össze akart volna omlani. Lüdes az orosz tábornok maga elbámult eme vakmerőségen, mert azt hitte, hogy a maroknyi székely nép vagy megadja magát, vagy eszeveszetten fut hatalmas tábora elől. Ujabb meg ujabb rohamot intéztek az oroszok, de mindig kénytelenek voltak a székely