Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-04-29 / 17. szám

4 laton vidék kormány kérelmünket meghallgatja, boraink versenyképességéhez segédkezet nyuj, ezze

l szőlőművelésünk felvirágzását is elősegiti. A megyei gazdaközönség által megindított mozgalomnak sikere csak akkor lesz, ha minél tömegesebben csatlakozik ahhoz a gazdaközönség, miért is bátor vagyok a tisztelt népgyűlésnek következő határozati javaslatot elfogadásra ajánlani : A Keszthelyen 1900. évi április bő 22-én megtartott népgyűlés, a Tapolcán 1899. évi december hó 24-én, Köves-Kállán és Balaton-Fiireden pedig december hó 26-án tartott népgyűlések határozatait magáévá teszi, azoknak minden pontját helyesli és a maga részéről is felkéri Zalavármegye törvényhatóságát és gazdasági egyesületét hasonló értelem kórvények szerkesztésére, melyeket az ország többi törvényhatóságához illetőleg gazgasági egyesületéhez pártolás végett megküldeni kéri. Az indítványt a népgyűlés egyhangúlag elfogadta. Evvel a népgyűlés véget ért. Községek és uradalmak. A gyakorlati élet arról tesz tanubizonyságot, hogy a községek, illetőleg a községeket alkotó néposztály többé-kevósbbé ellenséges indulattal viseltetik a község földes ura iránt, amelv ellenszenvének minden alkalommal kifejezést is ad, igy legelső sorban választásoknál, legyen az képviselői, lelkészi, tanitói, jegyzői, birói, elöljárói stb. választás. Ha ezen ellenséges indulatnak genezisét kutatjuk, azt fogjuk találni, hogy az nem mostani keletű, hanem visszavezethető a 48-as előtti időkre, amidőn még a hűbéres rendszer uralkodott és az uradalmak nagy hatalommal voltak felruházva hűbéreseikkel szemben, a mely hatalom természetesen nem volt Ínyükre a hűbéreseknek, akiknek legtöbbje elfojtott boszuérzetet táplált a földesúr iránt, a melynek azután a felszabadítás szabad kifolyást is engedett. Sokan élnek még a nép között azon korból, a kik egész rémtörténeteket mesélnek el az akkori állapotokról, persze nagyitva és eltérőleg a történeti valóságtól, hogy annál érdekesebb legyen. Mi természetesebb tehát, hogy ez az ellenszenv apáról fiúra, úgyszólván átöröklődött és unosuntalan hallani tőlük a robotvilágra való hivatkozást, amellyel nyomatékosabban akarják függetlenségüket kifejteni. Az ellenségeskedés kezdeményezői és szítói többnyire a községek, ha azonban az uradalmak részéről is mutatkozik, ez inkább mint okozat szerepel és deífensiv álláspontot jeient, a melynél fogva érdekeiket kötelességszerüleg védik. Úgyszólván elkeseredésig megy ez a versengés oly községekben, amelyeknél az uradalmat katholikus egj'házi birtokos képviseli, a község lakói pedig túlnyomóan protestáns vallásúak, ámbár az a szomorú eset sem ritka, hogy tisztán katholikus község áll szemben az egyházi uradalommal. Ki ne hallotta volna az olyan kifakadásokat, hogy fizessék meg, vagy tegyék meg a papok, van azoknak elég pénzük és tehetségük. A kaputosemberben egyáltalában nem biznak. még a saját jegyzőjükben sem, mert azt hiszik, hogy az mind az urodalmak pártján áll és az ő ellenségük. Pedig milyen nagy tévedés ez, amelyre az elfogultság vezeti az embereket, mert hiszen a törvény és igazság előtt,"hála Istennek, ma már szegény és gazdag egyforma, sőt ha az intézkedéseket szigorúan elemezzük, talán nem tévedünk, ha azt állitjuk, hogy özek inkább a községeknek, mint az uradalmaknak kedveznek, a melynek folytán az ellenségeskedésnek, a községek részéről, nincs is reális alapjuk. Ez az állapot magában véve is nagy baj, de még nagyobb lehet következményeiben ; ennélfogva a vele való foglalkozás éppenséggel nem lehet fölösleges munka, de egyszersmind nem is könnyű feladat a helyes megoldás, tekintve, hogy az elfogultság a főtényezó, amivel meg kell küzdeni, de azért lehetséges. De hogy igazságosak legyünk, nézzük az érem másik oldalát is. Az intelligens gazdaosztály — értve a földbirtokosokat, bérlőket és gazdatiszteket — nem kevésbbé tudja magát a mult idők hagyományos szokásai alól emancipálni sok szavában, tettében és eljárásában nemjár el oly megfontolva és tapintatosan, a mint a kor követelménj'ei és az alapjában átalakult társadalmi viszonyok megkívánnák. Meggondolatlanul elejtett pár szó vagy tapintatlan cselekedet, elég aira, hogy az ellenszenv lappangó zsarátnokát lángra lobbantsa és folyton veszélylyel fenyegető állapotot teremtsen életre, vagyonra egyaránt. Ha az a pórnép egyebet sem hall attól az uraságtól vagy képviselőjétől, mint ilyen meg amolyan paraszt, azzal ugyan nem lesz lekötelezettje az uradalomnak és nem is fog irányában valami nagy tiszteletet és rokonszeretetet táplálni. A néppel való bánásmód ne legyen rideg, lenéző, hanem oktatva felvilágosító és leereszkedő, ilyen módon a legelfogultabb ellenszenvet is le lehet küzdeni és ki lehet ábrándítani a népet öröklett téves felfogásából és tudatára lehet ébreszteni annak, hogy az uradalmak hivatása őket legjobb akaratulag gyámolítani, szellemileg és anyagilag, mert minden hazafiasait és lélekszerint gondolkozó uraságról fel kell tételezni azt, hogy ezen emberbaráti és hazafias kötelességet nem csak maga teljesiti, de szigorúan teljesítteti azon alkalmazottjai vagy bérlője által is, a kik a néppel közvetlen öszszeköttetésben állanak, mert tulajdonképpen ezeken fordul meg a dolog, mert ók orvosolhatják, de el is mérgesíthetik a bajokat, vagyis kidomboríthatják az érdekkölcsönösséget és ennek alapján megteremthetik a jó viszonyt : viszont kiszélesíthetik az ellentéteket és ezeknek alapján elhinthetik az örökös viszálykodás magját. Nem is sejtik az uraságok azt, hogy uradalmaik és a községek között fennálló viszony milyen óriási jelentőséggel bir nem csupán az ö érdekeiket illetőleg, hanem közgazdasági és társadalmi szempontokból is, mert a népet nem szabad magára hagyni; azt folyton tanítani és nevelni kell, hogy a korral haladni szellemben, lélekben erősödni tudjon, a mit az emiitetteken kivül a jó példaadással lehet elérni, mert ugy lehet lefegyverezni a népet, de nem a szegetszeggel féle teóriával, a mely ellenhatást szül ós célt téveszt: mig a rossz indulatot jó indulattal viszonozni, ez kedvező hatást eredményez. Abrzurdumnak látszó eljárás ez, de lélektanilag megokolt és a tapasztalás bizonysága szerint is feltótlenül célravezető. Kívánatos tehát, hogy a földesurak folyton éber figyelemmel kísérjék a községek népével való viszonyt, különösen fontos ez napjainkban az eg3*házi uradalmakra nézve, hogy ne fejlődhessék, illetőleg ne fajulhasson az ellenséges kedós annyira, hogy tettekben nyilvánuljon, a melyeket nem csak megelőzni, hanem a legjobb indulatuvá tenni legyen a főtörekvés. Nem olyan nagy és nehéz feladat ez, mint a milyennek látszik, okkal móddal jó és erős akarattal, inkább több szépszóval, mint áldozattal, megoldható. Györy. Máriatelep gyűlése. Máriatelep nyugoti hegyközsége folyó hó 21-én tartotta rendes tavaszi közgyűlését. A gyűlésen jelen volt gróf Széchenyi Imre telepítési kormánybiztos, Bariss Gyula titkár, telepkezelő és ugy 46 hégyközségi tag. Bucsy .József hegyeinők üdvözli a jelenlevő Széchenyi Imre grófot, Bariss Gyula titkárt s a megjelent tágokat és a gyűlést megnyitja. A gyűlés tárgyai voltak : 1. A költségvetés elfogadása, a számadások átvizsgálása. 2. Széchényi Imre gróf tudomására hozza a hegyközségi tagoknak, hogy az elvállalt és betelepített parcelláik örökké tehetésen folyamatban van a munkálkodás, de hogy mikor nyer befejezést. még nem tudhatni. 3. "Ugyancsak Széchenyi Imre gróf kormánybiztos kérdést intéz a közgyűléshez, hogy bár egyes tagok az elnökség utján kérvénynyel kerestek fel, hogy legyen segítségére a kegyközségnek, hogy a telepen szövetkezeti pince állittassék fel, mégis óhajtja meghallgatni az általános nyilatkozatot ez „ügyre vonatkozólag. ' . ' E tárgy nagy ritara adott.alkalmat. S bár a nemes lélkü gróf is szíves. vplt ismertetni a szövetkezeti pince hasznosságát s. bár ,.ígérte, hogy a magas kormánynál az erre szükséges segélyt ki fogja eszközölni s bár a mult évi öszi közgyűlés egyhangú óhaja volt, hogy a szövetkezeti pince felállítására a szükséges lépések mielőbb megtétessenek, mégis most néhány taggal szemben a nagy többség ellene szavazott a szövetkezeti pincének. Itt is meglátszik, hogy a nép még sok oly hasznos dolgot nem tud megérteni, melylyel saját jólétét, saját boldogságát mozdíthatná elő s hogy még mennyi tenni való van a népnevelés terén, nemcsak az iskolában, hanem a földből szerzett vagyonkájának értékesithetése terén is. Mert ha egy oly igazi nemes lelkű főúr tanácsát, ajánlatát, milyen Széchényi Imre grófé, nem képes felfogni az a nép, a mellyel annyi jót tett, a ki szivével, lelkével mindig javukra volt, boldogulásukra munkált, az a nép csakugyan megmutatja, hogy még igen-igen sok férne rá. 4-. Elnök előterjesztést tesz a lisztharmat ós peronospóra elleni védőszerekről és azok beszerzéséről. Egyúttal ismerteti és ajánlja az Aschenbrándt-féle bordói port és rézkén port s ezek használati módozatait. Erre vonatkozólag : mivel a Máriatelepen eddig sem a bordói porral, sem a rézkénporral védekezés nem történt, a nép azok hasznosságát nem ismeri, ennélfogva legnagyobb része a telepeseknek az eddig hatásáról ismert védőszereket, mint a rézgálicot ós kénport fogják használatba venni a peronospóra és lisztharmat ellen. Több tárgy nem lóvén, elnök megköszöni Széchenyi Imre gróf kormánybiztos szívességét, hogy a gyűlésen nem csak megjelenni kegyes volt, de utmutató bölcs tanácsaival is szives volt résztvenni sokszoros felszólalásaiban, mind a telep, mind a telepesek érdekében. Ugyancsak köszönetét fejezte ki Bariss Gyula titkárnak is a telep ügyében tett munkásságáért ós fáradozásaiért és a gyűlést bezárja. Gyűlés után többrendbeli telepi borokat kóstoltak meg, melyeket mind igen jónak találtak. Egy jelenvolt. Verses krónika. Mimii;/ múltról szólt az énei-, Szóljon most előre hát! líózsás május elsejének, A sugárnak, dalnak, fénynek, Zengem ím' diadalát, l \liözöllek, csalogányok S rózsák édes ideje ; Mikor annyi édes álmot S annyi szép reményvirágot Ringat a tavasz lehe. Óh, ha mindig itt murád na Ez a vig dal, %>ysnpár: S mindig uj virág fakadna S pusztítást- ne tenne abba' Se ősz, se tél, se a nyár ! De hiába' nem sóvárgom Az örök tavaszt, nem én! Szállj te rám csak, édes álom, És takarj be enyhén, lágyan Május édes elsején! HÍREK. — Személyi hir. Eckensberger György lionv. huszárezredes a helybeli huszárok felett tegnap szemlét tartott.. -> — Elsöáldozás Fejórvasáruap 8 órakor a helybeli • plébánia templomba 84 "iskolás gyermek járult az első szent, áldozáshoz, mely alkalommal Dunst Ferenc dr, apátplébános ' szép beszédet intézett az ,örömárban -levő első áldozókhoz. • - « -' • '