Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-04-29 / 17. szám

IV. évfolyam. Keszthely, 1900. április 29. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. Megjelenik heteiikint. etr.vszer Szerkesztőség LAPTULAJDONOS KESZTHELY, FÖGIMN. EPÜLET. A SZERKESZTŐSÉG Kidóhivatal il a volt sazd. tanintézet épületében. Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzes- j utalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalhoz kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza FELELŐS SZERKESZTŐ MAGASHÁZY ANTAL DR. KIADÓ SUJÁNSZKY JÓZSEF. Előfizetési árak . Egéaí évre 10 korona Fél évre 5 Negyei! évre 2 „ 5Ü fillér fgyen szám ára 20 Nyjlttér petitsora 50 pllór. A Keszthelyi Műkedvelők Ének és Zenetársasága. *A húsvéti ünnepek alatt a helybeli templom zsúfolásig telve volt. Mi okozta ezt? Legnagyobb részt művészi ének, mit a műkedvelők énekkara előadott. Szép is volt az az eg}*házi ének, megható és napokon át méltó tárg}

Ta a közbeszédnek. A Keszthel}á Kath. Legém

regylet húsvéthétfői Vőrösmarty-ünnepén elért sikere jórészben ugyanazon művészi tehetségnek köszönhető, mely a műkedvelők énekével a húsvéti ünnepek alatt nag3

r hatást ért el. Mind a két fellépés méltó az elismerésre, méltó a dicséretre! Cikkünk keretén kivül esik, hogy most az emiitett sikerekről bővebben megemlékezzünk, hiszen liirlapirói kötelességünknek a mult számunkban e tekintetben eleget tettünk, sőt arról is megemlékeztünk, hogy az elért sikerek A BALATONVIDÉK" TÁRCA JA" Elodndorloll fecskéhez. Várlak, rárlal' kedve* fecském Türelmesen, szívszorongva • . . Tavasz fémje, h'ujij melege, Hozzon vissza udvaromba ! A miül a árván ha g gtál, Elnémult az eresz alja; Maijain is oly szótlan lettem, Panaszhangom nincs 1:1 hallja. Kis madaram siess hozzám, Oh ne soká maradj távol! Tudnád, érted mint epedt'!:, Elbúcsúznál uj hazádtól. Jöjj . . , beszédes ajakadtól lel vidul kis lakom újra: a műkedvelőket annyira felbuzditották, hogy a «Keszthelyi Műkedvelők Ének és Zenetársaságá» nak megalakulását kimondották. Ezzel a társasággal akarunk jelen alkalommal egészen komolyan foglalkozni. Az ének és zenetár .ság létesítésének szükségességét mi sem mutatja jobban, mint az a körülmény, hogy a múltban is történtek hasonló kisérletek. Volt már templomi énekkar, női dalárda s van most is iparos dalárda. S hogy társadalmunk vágyott és hajlamot most is érez az ily irányú egyesület iránt, megmutatta azzal, hogy a- műkedvelő énekesek soraihoz szép számmal csatlakozott az első- hivó szóra. Pedig sajnálattal kell bevallanunk — városunkban nagyok a társadalmi ellentétek; melyek minden irányban megnehezitik a közjóra való .egyesülést. Kezdetben, mikor a műkedvelő énekkar létesitéséről volt is szó, sokan fejcsóválva mondogatták: abból sem lesz ám semmi, mert Keszthelyen a társadalmi viszonyok közt alig lehet ilyesmit kivinni. Csalódtak az illetők és pedig azt hisszük: kellemesen! Az ének és zenére való hajlam és kedv utat tört magának; a nehézségek le vannak gj'őzve, a társulat művészi tehetség vezetése mellett megalakult, működik s működésében pár hét alatt ol}

Tan sikereket ért el, mel}*ek a merészebb képzeletet is fölülmúlják. S éppen ez a körülmén)', hogy az ónelc és zenére való hajlam az alkotó, művészi tehetség vezetése mellett a társadalmi ellentéteken utat tört: tült el bennünket örömmel és megnyugvással, mert ebből a tényből következtetjük és kell helyesen következtetnünk, hogy a megalakult ének ós zenetársaság, nemcsak a sziv képzésére s a zenei élet fejlődésére, hanem társadal mi ételünk átalakítására is nagy befolyással lesz. Zöld a határ, derűit az ég . . . Xem lesz okunk semmi búraXépes lesz kis fészked ismét, Örömben élsz lni pároddal. Hozzon Isten . . siess haza . . . Vidámabb lesz nálam sóikat, Üdvözöllek tárt karokkal I BODROGIIY LAJOS. ujságirónak olajbarna arca és fekete bajusza meg nagyon fekete, fényes haja. volt és ő mégis olyan szépen, olyan becézgető gyengédséggel szokott beszélni a nőkről. D<» a filozofus keveset szólt, csak a poharat emelt.e gyakorta s homlokát összeráncolván eröseunézte a le-'egőt s közben okosságokat dünnyögött. D' a mes$ nem ezekről fog szóllani, hanem ker, nőről és az igazság? Itta : Suráiiyi Károly. Ök igfn jó barátok voltak s naponkint összejöttek a szálkás küszöbű, füstös falu csapszék sa rokftszta Iánál. Az újságíró, a pikt or, meg a filozófus. Minden este összevesztek, mivelhogy a legtöbb dologban eltérő veit a vélemén) ük, de azért min lennap kibékültek. Es hát milyenek voltak ök : A piktor nagyon szerelmes volt. egy kis kertész leányba, hát hogy ezt, senki ne is gyanítsa, örökké bántotta a miket. Pedig szökt volt és kékszemű, holott az I két férfiról. Kér, fiatalról és kér öregről. Mert I a piktor igy kezdett beszélni fiatalos, csengő hangon. Igen, holnap megmutatom 11 -ktek ket legújabb rajzomat. Én magam ugy tartom, hogy ez a két vázlat az én legsikerültebb munkám., ] de nem azért fegom megmutatni. Hanem, hogy ! megismeritek-e, hogy mind a kettő egv szeI mélynek az arcképe. Mert egy asszonyról rnjI zoltam mindegyiket, a kinek az arcán kii'önöseti jó világításban vannak még a női lélek vonásai. Az asszony maga rm, és öre^, jobb lábával ugy lép, mintha minden lépésével rúgni akarna egyet a földön. A csontja zörög, arca piszkos és ráncos, a haja ritka és rövid, azonkívül még zsíros. De férje azért volt. Egv vak koldus. Ezt ő minden reggel elvezette a Kerepesi ut.ra, aztán haza ment aludni. Este megint eljött érte, haza vezetle s kiszedte zsebéből a krajcároka

1-. Aztán kibújt a szennyes odibó

1, s nagy igyekezettel döcögött egy ig°n szép