Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-04-15 / 15. szám

IV. évfolyam. Keszthely, 1900. április 15. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. Megjelenik hetenkiitt egyszer : \ asMi-iui]>. -// Szerkesztőség LAPTULAJDONOS // KESZTHELY, FÖGIMN. EPULET. A SZERKESZTŐSÉG. Előfizetési árak : Kidóhivatal a volt gazd. tanintézet épületében. Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalhoz kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza Egesi évre 10 korona FELELŐS SZERKESZTŐ Félévre 5 MAGASHÁZY ANTAL, DR. KIADÓ SUJÁNSZKY JÓZSEF. Negyei1 évre 2 „ 5U fillér Egyes szám ára 20 ,. Nyllttér petltsora 50 fillér. Föltámadás ünnepén. Mindenekfölött győzedelmeskedik az igazság, mert az a legnagj'obb erő a világon mind azok közt, mit elménk felfogni képes. Megölheted egy időre, kő vag}

7 vaskoporsóba csukhatod, sziklákat guríthatsz rá, börtön mélyébe csukhatod, feg}^reres őrizetre bizhatod, mind nem használ, mert enged a vas és a kö, megvakulnak fényétől üldözői : kikel sírjából és győzedelmeskedik. Hamarabb vagy később, de megjelenik a maga valóságában. Kétezer év előtt jőn az emberek közé az Igazságok Igazsága, hogy egyenrangúvá tegye mint embert a görög patríciust és rabszolgát épug}', mint a római plebejust és imperátort, Nem tudósokat vesz maga mellé, hanem tizenkét egyszerű halászt és hirdeti az Igét, meljr ellenállhatlan, mert »Hozsánná«-val fogadja a nép és virágot, hint lába elé. De nem érti meg saját vére s kimondja az ítéletet, hogy »feszítsd ságot nem meg. < Es hiába, mert az Igazlehet megölni : az kitör a sírból és Eget kér. Porba omlanak előtte a klasszikus istenszobrok, lehanj-atlik é* zeíbbadttá lesz Herkules karja, mert 0 győzhetetlen. Decius, Valerianus, Deocletián vérbe akarják temetni, de a Galilei győz. A társadalom organismusa uj életet nyer, Róma állam szervezete megdől s helyét egy uj birodalom foglalja el. Es mikor elmélkedünk, önkény telen ama tudat támad bennünk, mennyire más alakulást nyert volna az emberiség fejlődése, ha ama pillanatban dulakodásra kerül a sor a Ghecemani kertben ? . . Csodálatos amaz erkölcsi erő, melyet ez az igazság gyakorolt az emberi szellemre. De jöjjön akár honnan, mindig

1 az a hatása van. Annál biztosabban terjed, minél jobban üldözik. A mi még ma csak sejtelem, az holanp meggyőződéssé válhatik és ellenállhatlan erővel sodor a vérpadig. A mit a lélek egy világos pillanatban felismer s a minek a helyességéről meggyőződik, azt el nem rejtheti többé, mert az mindég izgat s szüntelen arra nógat: hirdess. És ha egy-egy igazság nem az egyes emberbe, hanem egész népekbe megy át, megkezdődik az átalakulás, mely amaz eszmét, amaz igazságot előbb-utóbb bár, de győzelemre vezeti, Ez a megérett gondola t volt képes arra, hogy az ó-világ rendjét felforgassa s annak romjain épitse fel az uj világot. Van erre világosabb példa a keresztény társadalom szervezeténél ? Alapelve : Igazság és Szeretet. Ebből sarjazott ki a szeretet társadalma és a modern kor civilizációja. Ha azok az üldözött apostolok nem hittek volna a Megváltó által hirdetett örök igazságban s az átérzett igazságot minden erőszakkal szembe nem tudták volna megvédelmezni, — kérdem — hol állana most az emberiség ? De ők jól tudták, hogy kitartással és az igazságnak önzetlen szolgálatával előbb-utóbb győzedelmeskedni fognak. A BALATONVIDÉK" TÁRCÁJA' jWeluja zendül. . . . . . Javult az ember két ezer év óta ? Aki a megváltót Golgotára vitte ; Aki a szent Eszmét a kereszt tövében Egg lándzsadöféstől már megöltnek hitte ?? Azt az eszmét: amely örök, halhatatlan! Amely koporsót tör, a sírból kiszór nyal: S hajnalcsillag gyanánt ontja le sugárit; Küzködve ködökkel — és gomolygó árnynyal. Javult-e az ember ? ez a gőgös féreg ; Aki, csak por, hamu . . . és egyéb más semmi Aki, elvakidtan neki megy a falnak — Es az istenségnél nagyobb akar lenni ? ? Aki, önbizottan Ikarusi szárnyon Felszáll, hogy a magas egeket megvívja . . . Es midőn aláhull — s ott fetreng a porban — Akit megtagadott: segítségül hívja. Javult-e az ember? aki a nagy Mestert Kővel hajigálta, leköpködve arcát; Aki, kárörömmel — hahotázva nézte A kínok túráit, a halálnak harcát . . . Aki, bürökpohárt nyújtott ajakára Annak : ki, akkor is imádkozott érte, — Felfohászkodván az Irgalom atyjához — Gyilkosaira — a bocsánatot kérte . . . Javult-e az ember? ki sötét bigottan Rettegi a fényt, az Eszme szent világát; Aki lenézi — ki nálánál szegényebb, Es eltiporja a szeretet virágát . . . Ki, az aranyborjút imádja csak folyton, Ezt táncolja körül, tömjént, hordva néki . . . Aki a gyöngébbet rabigába hajtja ; És — ha nem hajol meg, a szívét kitépi. Javult-e az ember ? — nem javult ez még meg Ki a Messiásnak itta egykor vérit. Két ezer év óta az elvetett magnak Gyümölcse — még most is — de nehezen érik ! Mennyi kell még hozzá, hogy végre megérjen Áldásait osztva, óh ! hány emberöltő ? ! Amidőn az Ige diadalt ül majdan : — — _ __ Csüggedés ködében merenget a költő, Amidőn felragyog majd az a szent Húsvét: A világszabadság diadalmi napja; Amidőn egymásközt testvér lesz az ember — És — szabad ! . . . rabláncot nem hord, mint az apja. . -. Oh ! ne csüggedj költő : eljön ez az ünnep ; Amely koporsót tört, győzni fog az Eszme ! Bárha felfesziték, bárha sírba zárták ? Nincsen az megölve, nincsen az elveszve! Borostyán terem a véres Golgotán — és Melyet a Messiás vére megfereszte : A töviskoronát — felváltja a pálma ; Ciprus helyett — babér borul a keresztre ! El lesz majd a Húsvét, ez lesz majd az ünnep: Alleluja zendül e Feltámadáson! . . Én látom e napnak ragyogó küllőit: Én hiszem és vallom: édes Messiásom! Soos Lajos. Föltámadunk! Köröskörül küzdelem folyik. Küzdenek a nagy és kis emberek, nagy és kis eszmék szolgálatában. A századvég szelleme kardos géniuszként lebeg a küszködő világ fölött. A tnlMai számunk a húsvéti melléklettel 18 oldalra terjed.