Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-03-25 / 12. szám

1900. március 25. ünnep gyenge visszhangjával, néhány patetikus vers elszavalásával, hanem egyesületi életük minden frázisában, minden mozzanatában erősen domborodjék ki a magyar érzés és a nemzeti lélek. Épen ez okból kell keresniük a más hasonló egyesületekkel való egyöntetű működést, hogy így az országos mozgalmakból ki ne zárassanak és saját gyenge erőiket az összetartozandóság érzésével és fejlesztésével megacélozzák. A jótékony nőegyesület csendben folytatja áldásos működését; humánus célját bizonyára eléri, ámde mi szeretnők, ha — mint ez máiminden egyesületnek célja és feladata— a társadalmi egybeforrasztás müvét intenzivebben s hatásosabban szolgálná. Ugyanezt mondhatjuk a tűzoltóegyesületről is, melyről különben épen a minap emlékezett meg a Balatonvidék. Hátra vannak még sportegyesületeink és a köznyelven kaszinónak nevezett társaskör. Amazoknak — azt hiszem — szervezetében és céljuk megjelölésében van a főhiba : merőben csak a szórakozás olcsóbbá tételére gondoltak és törekszenek, a társas élet fejlesztésére és egészségesebbé tételére azonban ügyet sem vetettek. Nagy baj azonkívül, hogy a nyári szezon múltával még a jelzett, szükkörü munkásságuk is szünetel és sem erőt gyűjteni a jövő szezonra, sem erőt adni a társadalomnak ősztőltavaszig nem hajlandók. A kaszinót illetőleg végre már sokalta többszőr fejtettük ki nézeteinket a Balatonvidék hasábjain, hogysem azoknak ismétlésébe bocsátkozni kedvünk lehetne. Igaz, hogy az uj elnökség érája alatt meg-megcsillant egy pillanatra a szebb jövő reménye, de ez a remény talán a közön}', talán egyéb okok kapcsán csak nagyon kis részben ment teljesedésbe. Ám mi bizva a mostani elnökség nagy intelligenciájában s ismert ügybuzgóságában, korántsem adjuk fel a reményt, hogy idővel mégis csak valósulni fognak a társas körhöz fűzött óhajaink és kívánságaink. Nevezetesen tőle várjuk a kezdeményezést minden kulturális mozgalomra, a közművelődés és hazafias felbuzdulás minden jelenségére. Hiszen megszégyenítő a gondolat : menynyire hijjával vagyunk mi bármiféle kulturális törekvésnek. Ha megpendít is valaki nálunk egy egészséges eszmét, nemes gondolatot, rögtön lehurrogja az ellenséges klikk szavazata. Nem az a kérdés : mit ? hanem : ki mondta ? Pató Pál története ujul meg Keszthelyen, valahányszor egy nemesebb törekvés akar magának utat törni : „Ej, ráérünk arra még!" —• harsog a kicsinylelküek és a széthúzó elemek szava s mi nemcsak nem haladunk, hanem elmaradunk. Minden egyéni viszálykodást, bármily jellegű torzsalkodást beviszünk a társadalmi életbe is s ha a közérdek hajóját nem tudja feltartóztatni a közöny zátonya, biztosan léket üt rajta a civódás és egyenetlenség ördöge. Más városokban már javában hódít a nemzeti szövetség, óriási haszonnal működik a szabad líceum : mi még csak oda sem jutánk, hogy megalkotásukat szóba hozzuk. Másutt az egész téli évad egy folytonos láncolata az ismeretterjesztő, hazafias és mulattató felolvasásoknak, az izlést nemesítő műkedvelői előadásoknak : nálunk a kísérlet is kora árvaságra jut a közöny és rosszakaró irigység miatt. Akárhány, nálunk kisebb helyen már régen megindították a magyar ipar, magyar tudomány és irodalom pártolásának szent háborúját, a humánus intézmények megteremtését és felvirágozását célzó törekvéseket: mi még mindig alszunk, mint Bíp Van Winkle a hegyek között. Pedig elvégre is az ez irányú törekvéseknek első sorban a kaszinó és egyéb egyesületek a hivatásos és szükségszerű melegágyai ; egyesek fáradozása ilyféle dologban mit sem, vagy nagyon is keveset ér. Nekik kellene felemelni és magasan lobogtatni a zászlót, melyről a hazafiság és műveltség világhódító jelszava ragyog alá. Ott, az egyesületek kebelében, van a társadalmi értelmiség legteljesebben képviselve: BALATON VIDÉK nekik kell tehát a vezetés szép, de nehéz tisztét is magukra vállalni. Tőlük függ csakis, hogy társadalmi életünkbe bevigyük a legerősebb összeforrasztó elemet: a hazafiság és műveltség kovászát; de viszont az ő bűnük marad, ha — minden kulturális mozgalom híján — a társadalmi színvonal Keszthelyen továbbra is csak a disznótorok és helyi pletykák, a zsúrok és a tarokpartik keretében marad. Van azonban még néhány szavunk a keszthelyi társas életről, melyekkel egyúttal be is fejezzük e kis cikksorozatot. Magához a nagy közönséghez óhajtunk ugyanis fordulni és róla neki egyetmást általában elmondani. Nem vindikáljuk magunknak a tanácsosztogató szerepót, csak figyelmét kívánjuk némely dolgokra felhívni, melyek révén saját javára és saját gyönyörüséségére legkönnyebben volna megvalósítható Keszthelyen az egységes és egészséges társas élet, az annyira sinlett társadalmi közszellem. Ezekről fogunk szólani befejező cikkünkben. Detre Építkezések. Sajnálattal tapasztaljuk, hogy vidéki városaink nem haladnak az építkezés terén, a mint azt a művelődés terjedésével joggal megkivánhatnók. Vannak, kik ezt annak a jelenségnek tulajdonítják, hogy az elszegényedés az egész vonalon terjedőben van ; mások meg abban keresik az okokat, hogy a bérlakások száma már is nagy és uj építkezések esetén a bérletre szánt lakások értékesíthetők nem volnának. Közelebb jut — véleményünk szerint — azonban az az igazsághoz, a ki a községeknek, mint erkölcsi testületeknek ezen irányban tanúsított közönyében véli fölismerhetni azokat az indokokat, a melyek a lakosságot az építkezéstől visszatartják. Községeink nem tudják, vagy nem akarják belátni, hogy még áldozatok árán is elő kellene segíteni az építkezéseket. Nem tudják, vagy nem akarják belátni azt a nagy anyagi és erkölcsi hasznot, a mi abból "rájok háramlik, ha az építkezések száma évrőlévre szaporodik ; mert ha belátnák, ugy megtennék mindazt, a mi által a lakosságot erre ösztönözhetnék. Mindenütt, de leginkább a népesebb városokban általános a panasz, a lakások elégtelen volta miatt. Leggyakoribb a panasz a kisebb lakás hiánya miatt, azon lakások miatt, _ a melyek részint a nép alsó osztályának, részint a kishivatalnokok, vagy ezekkel egy nivón álló családok befogadására szolgálnának. Egy és két szobás lakást értünk ez alatt, olyant, a melynek évi bérletét a csekélyebb jövedelemmel rendelkező család is meg birja fizetni. A legnagyobb hiány általában az egy és két szobával biró lakások közt van. Kevés, nagyon kevés ezeknek száma és a meglévőknek olyan magas a bére, hogy kis jövödelemmel rendelkező család vagy egyáltalán nem képes megfizetni, vagy csak nagy áldozat árán teheti azt, a mi aztán olyan helyzetbe^ juttatja a családot, hogy minden szórakozásról kénytelen lemondani, csakhogy lakbér-tartozását megfizethesse. Hogy mennyit szenved ez alatt a családnak minden tagja V — ki tudná megmondani ? ! Lakás kell, bárminő áron ! Ha rendes bér mellett nem megy, meg kell toldani, de lenni kell. A háztulajdonosok meg keveset, vagy^ éppen semmit sem törődnek azzal, ha a család a nélkülözéssel küzd is, csak fizesse meg a magas lakbért. Ugyanilyen a helyzet a nép alsóbb osztályánál is, annál, melynek igényei egy szoba, konyha és kamara bérletére terjed. Nehezen kaphatók ezek is ; a melyek pedig rendelkezésre állanak, annak a napszámból, vagy ehhez hasonló keresetből élő családnak a jövedelméhez arányítva, nagyon, de nagyon drágák. Hát ugy segítenek magukon ezek a szerencsétlenek, hogy = 3 két család bérel egy lakást, vagy pedig a konyhában húzzák meg magukat. Elképzelhető hogy egészségi és erkölcsi szempontból minő hátránynyal jár ez az együttlakása két családnak egy és ugyanazon szobában Hogy minő következmenyeket von maga után az a körülmény, ha egy több tagból álló család valamely konyhában kénytelen" mégvonulni, elképzelhető . . . Gyakran hallunk olyan hangokat, hogy a közegészségügy rendezésére több gondot kellene fordítani. Ezek a jámbor óhajtások nagyon is jogosultak, de mint a tapasztalat bizonyítja, megmaradnak jámbor óhajtásoknak, kivitelük iránt alig történik valami. Pedig, ha a közegészségügyet rendezni kellene — s_ tényleg kell — az első és legfontosabb lépést a lakásviszonyok kérdése venné igénybe. Nézzünk csak körül falvaink lakásai közt és borzongva látjuk, hogy földmives népünk mily kevés gondot fordit lakásának tisztántartására és élvezhető, jó s egészséges levegővel való éllátására. De a mig a városok lakásviszonyait hatóságainak jóakaratú közbelépése rendes mederbe terelheti, addig a falusiakat társadalmi uton, a népnek bizalmas módon való felvilágosítása 'által lehet csak javítani. Nyújtsanak városaink a közönségnek előnj't az építkezéshez és meglátják, hamar fog az építkezési kedv terjedni. Ilyen kedvezmény lenne a közterhek alól bizonyos időn át való fölmentés, mint teszi az állam, mely IS—10 évi adómentességet biztosit azoknak, a kik uj lakóházakat építenek. Van majd minden község határában téglavetéshez alkalmas föld. Fában sem szenvedünk — hála Istennők — hiányt. Nyissanak a községek téglaégetőket, kezeljék magok s adjanak a lakosságnak kedvezményes áron téglát, tetőzsindelyt. .Járuljanak a községek más előny biztosításával a tervezett építkezésekhez ; mint például a községi szolgálmányok teljesítése alól való mentességgel, az építkezéshez szükséges tetőfáuak, az asztalos és lakatos, valamint az üveges munkának községi jótállás mellett való beszerzésre segédkezés nyújtással. Egyszóval buzdítsák a lakosságot arra, hogy építkezési hajlamát reálizálja. Ha azok a magánosok, kik téglaégetőket tartanak fönn, ennek a jövedelméből évenkint ezrekre menő hasznot húzhatnak, miért ne tehetnék ugyanezt maguk a községek. Hogy nem utópia ez, bizonyítják azoknak a községeknek eljárása, ldk már évek óta tartanak fönn ilyen téglaégetőket s a lakosságnak jóval leszállított áron adják a téglát, zsindelyt. Verses krónika. Bánni légyen írva szépen Lőcse napiárába', A meleget Jó Benedek Nem hozd a zsákba': Híves szellő járja, bús fellegek szállnak, Híre sincs még a tavasznak, éltető sugárnak ! Lg is, föld is, Meg a böjt is Oly' szomorkás méla ; Bús az évad, Csak egg névnap Fűszerezi néha. Gondoskodik rólunk Sándor, Ede, József, Hogy egy kicsit visszatérjen a bujdosó jókedv. ; _ ^ *ül H I • a melyet 25 év óta nagy becsben tarA ki egészségére vigyáz, igyék 10^1107 I Ő 7QOT If 0001" j I Vi7PT """"Í* W™''™Jj "->« LOLULLUL ÜULOUI IVUOÜI UVILUI ÍSSMSSÍSS Kapható : Marton Mór, Wünscli Ferenc és Vas Sándor urak üzletében.