Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-03-18 / 11. szám

BALATONVIDEK 1900 március 18 kotásaival nemes és diadalmas versenyre keljenek, vásári munka nem táplál am­bíciót, a puszta megélhetés kérdése nem lel késit magasabb célra, valódi tökélyre. Igy azután a közönség lenézte a magyar ipart s a magyar iparos elha­gyatottságában erőt és kedvet veszített. ^ De ugy érezzük: uj áramlat lehe száll felenk, egymásnak megértésére el­jött az idö és alkalom. Országszerte élénk mozgalom indul; nem lobog lángja, nem fojt a füstje, talán ezúttal lesz be­lőle valami. Fogyasztási szövetkezetek alakul­nak — a zalaegerszegi is csak a minap bocsátá szét lelkes felhívását — melyek a magyar ipar pártolását, a honi gyárt­mányok felkarolását írták zászlaikra. Ifjak és öregek sietnek egyesületeket alapitani hasonló céllal; testületek és magánosok kötelezik magukat a közre­működésre; tekintélyes kereskedők Ígé­rik támogatásukat: talán ezúttal lesz belőle valami. S hogy legyen, most már egvedül az iparosoktól, alkotásaik derekas voltától fog iüggni. Egy kis szívósság a küzdelemben, kitartás a tanulásban, őszinte lelkesedés a tökélyetesedésért, önzetlenség a díjszabásban: s rövid idő multán elmondhatják, hogy megmen­tették a magyar ipar becsületét és jö­vőjét! Ehhez is kell hazafiság, igaz, de nem a régi szalmaláng, nem a hagj'O­Böjti gondolatok. Hiányos sallang; tudásunkból, a haza és saját magunií igaz érdekének őszinte tudásából fakad ez a hazaszeretet, mely­nek tüze ki nem alhatik, ereje meg nem fogyatkozhatik. Egymásnak lesznek élesz­tői, támogatói, mert egymásra vannak utalva: magyar ipar és magyar hazafiság. C. c. II. A keszthelyi társas élet sajátos jelenségeit felsorolni s ezek alapján specifikus jellegét meg­határozni : nehéz clolog, hálátlan munka. Bár­mennyire óvakodjunk is személyekre alludálni, bár akárhogyan törekedjünk is merőben akadé­mikus birálatot mondani : mégis közel van, nyo­mon kisér a félreértés réme, a szubjektivitás vádja. Darázsfészekbe nyúlni kesztyűs kézzel is veszélyes; s ha mindazonáltal teszsziik, a közér­dek javáért teszszük s a tárgyilagos jóakarat erős paizsunk marad. A társadalmi egyesülés és együttműködés bizony nem sok helyen fogyatékosabb, szüksé­gességének érzetekevés helyütt hiányosabb, mint épen Keszthelyen. Nem mondhatnám, hogy el­vek, irányzatok, mélyen járó eszmei különböze­tek tagolják fel a társadalmat (hiszen ehhez nagyon is kevesen ós nagyon is vidékiek va­gyunk !) ; hanem érzelmi fellobbanások, tisztán anyagi érdekeltségek szerint történik a csopor­tosulás. Egy meggondolatlan megjegyzés, az éi­zékenység egyetlen vonaglása, avagy néhány tiliérnyi kár : s már bőven indokolva van x-nek vagy y-nak s az ő barátainak, érdektársainak és alautosainak különválása, klikkje. Már pedig a hol a köz iránt tartozó kötelességérzet a sér­tett liiuság vagy a vesztett garas kapcsán ha­tárolódik, ott aligha eshetik szó egészséges tár­sadalmi életről. Ezzel egyúttal egy másik öreg hibánkra is rámutattunk, t. i. a társadalmi és egyéni füg­getlenség nagy hiányára. A túltengő udvariasság máza, mely ha valahol, bizonyára Keszthelyen otthonos. — csak hiányosan tudja takargatni azt a pórázt, mely a gondolat és érzés szabad­ságára hurkolódik. A személy kultuszának ope­rettszerü vidámsága, a legridegebb kasztrendszer középkori furcsasága, a magasba vágyódás tan­taluszi kínja . . . mind, mind csak egy-egy je­lensége magának a kóros állapotnak. S ki ta­gadhatná, hogy sikeres társadalmi akció, érde­mes társas élet csak ott valósítható meg, hol a közös célra önzetlen és független elemek egye­sülnek ? Az egyéni és társadalmi függőség gyöke­réről más sajnos jelenség is felburjánozik és ez az egyéni önteltség. Mintha csak Schakespeare Szentivánéji álma valósulna meg közöttünk. Kiki magát, vagy jóbarátját uj szerepközzel látja el és képzelt, vagy túlzott tehetségekkel ruházza fel ; pogánj 7ok leszünk, uj istenségeket hiszünk : saját pöffeszkedő, nagyzási hóbortba síillj'edt énünk istenségét. S nagyságunk, kivá­lóságunk tudatában kéjelegve, mást lenézve, magunkat istenítve és a leálcáztatás előérzeté­ben ádáz dühvel indítunk háborút mindenki el­len, ki nagyságunkban kételkedni vagy üres gógiinkön mosolyogni mer. A régi hitvitázók szennyes szidalmai felujulnak, máglyák kigyu­ladnak, az eretnekek égnek s a társadalmi béke fehér galambja tovaszáll. S miért e sok hűhó ? Mert az oroszlánbőrt sokan nem hajlandók orosz­lánnak tekinteni. Am a küzdelemnek ezzel még épen nincs vége. A megsértett oroszlánbőr boszúra gondol és megtorlásra kész. Piaci sárral, útszéli mo­csárlével dolgozik ; boszúja persze magára vall, hozzája illik. De nem akarunk hegedűszóban mondani mesét ; más szóval ez azt jelenti, hogy nálunk a legcsekélyebb társadalmi összekülön­bözés esetén is a legpiszkosabb eszközök járják ; mert nem az igazság kiderítése, csak az ellen­ség bemoeskolása a fődolog. Következetlen, nya­katekert és hülye állításoknak egész raja támad : a ki tegnap még kiváló talentum volt, ma már szellemi nyomorék ; a mult héten még a becsü­let lovagja, most Papakoszta és Spanga mes­tere. S így tovább, mint ezt már a fejletlen ízlés hozza magával. Önzés és széthúzás, egyéni és társadalmi függőség, hívságos önteltség, piszkos eszközök­nek használata : ezek tehát azok a — hála Isten, csak szórványos és izolált — jelenségek, melyek leginkább megmételyezik társadalmi életünket. Avagy ki tudna sikert érni el, bármily odaadás­sal kiizdeue is, ha társadalmi akcióját önző és széthúzó, öntelt és piszokkal védekező-támadó emberek, függésben élő szolgalelkek akadá­lyozzák ? S vajha nyíltan tennék! Oh, így nagyon könnyű volna a salak kivetése, a társa­dalmi béke megóvása s a fenköltebb eszmék diadala. De elemük a homály, lakásuk az odu, fegyverük háló és gyilok. Ez az oka azután annak is, hogy mi vezető embert társadalmi akcióinkhoz nem igen kapunk: senki sem akarja egyre csak az oroszlánbőr fü­leit látni és Aesopus versenj'ző békáinak puk­kanását hallani. Hej ! Ambrus bácsi sem lenun ilyen mogorva, ha mellette volna a kis Annuska; ha szőke fürtös fejét vállaira hajtaná, ha fekete szemeit rávetné s piciny kacsóival megsimogatná ezt a redős arcot s mondaná: na nevess papuska! Az öregnek «z e félénél könny szokott a szemeibe szökni. Most sem maradt el. — A kis Aui.uska ,— motyogott az öreg — a kis Annuskd most már nagy leány b-het. Vissza is jön majd Hiszen m-gigérte. Mikor haza vittem ueki a 1, is vacsorát, megrázta azt a gyönyörű szőke fejét: csak te eg) él apu.ska. S ha azt mondtam, én már ettem, akkor azt. felelte, csak ugy eszem ha ketten eszünk. Egy reggel aztán nem találtam otthon, csak ezt a levelet helyette. — Valami sárguló cédulát vett elö az öreg. — Az ö irása — motyogott. Azt írja, hogy visszajő még, akorra már egy két ember ma­radt körülte s hallgatta a majdnem mindennap hallott történetet. E'jött az est. A nagy fnbódéból már messzire elhangzik a zsibongás. Az ii) szépség fellépte, a jöttét megelőző hir, s mestererséges reklám megter­meHe gyümölcsét. A cirkusz tömve volt. Még az öreg Ambrus bácsi is ott szoiong a korlát inölltttt. a fiatalság közt. Az arany ifjúság azért, húzódik idn, mert legalkalmasabb fekvésű hely s mégis legtöbbet látni. A várvavárr előadás negkezdödött. Vulkán a tüzkirály mutatva 113'ait, Franchette k. a. mű­ugrásait a közönség egykedvűen fogadta, Franchette k. a. majdnem tapsolat lau visz­szavcimlása után, i.lig 5 nerc múlva valami zsi­bongás vált hallható s előre törekvő mozgás látható. A cseh bauda valami nyakatekert marsra kezdett, s abban a pillanatban a bejáratnál ostor pattogás hallatszott s a társulat legszebb fehér lova ugrálva szökött a térre, s egyszer vadul körülvágtatva a kört, a bejáratnál lassú lépésbe ment át, ekkor egy lovarnő szökött a ló mellé s pillanat alatt hátán termett s fent körülhajolt a közönség felé. Óriási tapsvihar tört, ki. A nő, a szép Dóra, délcegen mozogva mu­tatta pompás arán3"U termetét és csókokat hin­tett a közönség felé. Hosszú haj fürtéi ez alkalommal két, te­kercsbe fonva térdéig csüngött le, fekete szemei vizsgálva járlak a közönség közt, mig ajkán — 'nlán valakinek szóló — mosoly játszadozott. Hófehér nyakán gyöngyökkel rakott szallag díszelgett. Kinézése mozdulatai s uiosol3'gása a fiatalság sóvárgásár, ani^ira tüzelte, hogy ínég mutatványának megkezdése előtt zajos tetszés n3'ilat,kozatokban lörtek ki. A szép Dóra lassú léptetésben ment, körül, mintegy megmutatni óhajtván magát, biztosan tudva, hogy tetszeni fog. Epen az öreg Ambrus bácsi felé közeledik. Az öreg szemei majdnem rá vannak tapadva, bámult abba a hófeaér arcba, abba a fekete tágra nyitott szemekbe, s utánua a lecsüngő szőke fürtökre. Mint földbe gyökerezett állt ott, mig előtte elléptetett egy délceg alak. Midőn eltűnt előle, megszűnt a varázs, NEM IIULL A I1V.I, NINC8 t < >HHi: KOPASZ EMBER! Sieneációt kelt a gyógyfükivonatom, melyet évek hosszú során át t.anul­mányoetam, hogy mikép lehessen meggátolni a megkopaszodást. Felfedeztem és százszoros pénzzel fi­zetek, ha kétszeri használat után rög­tön meg nem szűnik a hajhullás, kor­paképzödés és mindennemű fejbőrbe­tegség. 1 üveg ára 2 kor. 40 fillér. Kapható gyógyszertárakban és mindennemű illat- és piperecikk-kereskedésben. Főraktár: TÖRÖK JÚZSEF ggógij^zertára, Király-utca 12. sz. •r&ályi főraktár és vezérképviselőség : GrOTH GYULA, illat-és piperecikk nagykereskedőnél, Gryulafeliérvár-Fötér. Vidéki megrendeléseket utánvéttel azonnal eszközöl: 14 Egyedüli készítő és szójelküldéíi raktára. DOBÉ NÁNDOR uri, női ós színházi fodrász Budapest, Nefelejts-utca 27. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom