Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1900-03-18 / 11. szám
BALATONVIDEK 1900 március 18 kotásaival nemes és diadalmas versenyre keljenek, vásári munka nem táplál ambíciót, a puszta megélhetés kérdése nem lel késit magasabb célra, valódi tökélyre. Igy azután a közönség lenézte a magyar ipart s a magyar iparos elhagyatottságában erőt és kedvet veszített. ^ De ugy érezzük: uj áramlat lehe száll felenk, egymásnak megértésére eljött az idö és alkalom. Országszerte élénk mozgalom indul; nem lobog lángja, nem fojt a füstje, talán ezúttal lesz belőle valami. Fogyasztási szövetkezetek alakulnak — a zalaegerszegi is csak a minap bocsátá szét lelkes felhívását — melyek a magyar ipar pártolását, a honi gyártmányok felkarolását írták zászlaikra. Ifjak és öregek sietnek egyesületeket alapitani hasonló céllal; testületek és magánosok kötelezik magukat a közreműködésre; tekintélyes kereskedők Ígérik támogatásukat: talán ezúttal lesz belőle valami. S hogy legyen, most már egvedül az iparosoktól, alkotásaik derekas voltától fog iüggni. Egy kis szívósság a küzdelemben, kitartás a tanulásban, őszinte lelkesedés a tökélyetesedésért, önzetlenség a díjszabásban: s rövid idő multán elmondhatják, hogy megmentették a magyar ipar becsületét és jövőjét! Ehhez is kell hazafiság, igaz, de nem a régi szalmaláng, nem a hagj'OBöjti gondolatok. Hiányos sallang; tudásunkból, a haza és saját magunií igaz érdekének őszinte tudásából fakad ez a hazaszeretet, melynek tüze ki nem alhatik, ereje meg nem fogyatkozhatik. Egymásnak lesznek élesztői, támogatói, mert egymásra vannak utalva: magyar ipar és magyar hazafiság. C. c. II. A keszthelyi társas élet sajátos jelenségeit felsorolni s ezek alapján specifikus jellegét meghatározni : nehéz clolog, hálátlan munka. Bármennyire óvakodjunk is személyekre alludálni, bár akárhogyan törekedjünk is merőben akadémikus birálatot mondani : mégis közel van, nyomon kisér a félreértés réme, a szubjektivitás vádja. Darázsfészekbe nyúlni kesztyűs kézzel is veszélyes; s ha mindazonáltal teszsziik, a közérdek javáért teszszük s a tárgyilagos jóakarat erős paizsunk marad. A társadalmi egyesülés és együttműködés bizony nem sok helyen fogyatékosabb, szükségességének érzetekevés helyütt hiányosabb, mint épen Keszthelyen. Nem mondhatnám, hogy elvek, irányzatok, mélyen járó eszmei különbözetek tagolják fel a társadalmat (hiszen ehhez nagyon is kevesen ós nagyon is vidékiek vagyunk !) ; hanem érzelmi fellobbanások, tisztán anyagi érdekeltségek szerint történik a csoportosulás. Egy meggondolatlan megjegyzés, az éizékenység egyetlen vonaglása, avagy néhány tiliérnyi kár : s már bőven indokolva van x-nek vagy y-nak s az ő barátainak, érdektársainak és alautosainak különválása, klikkje. Már pedig a hol a köz iránt tartozó kötelességérzet a sértett liiuság vagy a vesztett garas kapcsán határolódik, ott aligha eshetik szó egészséges társadalmi életről. Ezzel egyúttal egy másik öreg hibánkra is rámutattunk, t. i. a társadalmi és egyéni függetlenség nagy hiányára. A túltengő udvariasság máza, mely ha valahol, bizonyára Keszthelyen otthonos. — csak hiányosan tudja takargatni azt a pórázt, mely a gondolat és érzés szabadságára hurkolódik. A személy kultuszának operettszerü vidámsága, a legridegebb kasztrendszer középkori furcsasága, a magasba vágyódás tantaluszi kínja . . . mind, mind csak egy-egy jelensége magának a kóros állapotnak. S ki tagadhatná, hogy sikeres társadalmi akció, érdemes társas élet csak ott valósítható meg, hol a közös célra önzetlen és független elemek egyesülnek ? Az egyéni és társadalmi függőség gyökeréről más sajnos jelenség is felburjánozik és ez az egyéni önteltség. Mintha csak Schakespeare Szentivánéji álma valósulna meg közöttünk. Kiki magát, vagy jóbarátját uj szerepközzel látja el és képzelt, vagy túlzott tehetségekkel ruházza fel ; pogánj 7ok leszünk, uj istenségeket hiszünk : saját pöffeszkedő, nagyzási hóbortba síillj'edt énünk istenségét. S nagyságunk, kiválóságunk tudatában kéjelegve, mást lenézve, magunkat istenítve és a leálcáztatás előérzetében ádáz dühvel indítunk háborút mindenki ellen, ki nagyságunkban kételkedni vagy üres gógiinkön mosolyogni mer. A régi hitvitázók szennyes szidalmai felujulnak, máglyák kigyuladnak, az eretnekek égnek s a társadalmi béke fehér galambja tovaszáll. S miért e sok hűhó ? Mert az oroszlánbőrt sokan nem hajlandók oroszlánnak tekinteni. Am a küzdelemnek ezzel még épen nincs vége. A megsértett oroszlánbőr boszúra gondol és megtorlásra kész. Piaci sárral, útszéli mocsárlével dolgozik ; boszúja persze magára vall, hozzája illik. De nem akarunk hegedűszóban mondani mesét ; más szóval ez azt jelenti, hogy nálunk a legcsekélyebb társadalmi összekülönbözés esetén is a legpiszkosabb eszközök járják ; mert nem az igazság kiderítése, csak az ellenség bemoeskolása a fődolog. Következetlen, nyakatekert és hülye állításoknak egész raja támad : a ki tegnap még kiváló talentum volt, ma már szellemi nyomorék ; a mult héten még a becsület lovagja, most Papakoszta és Spanga mestere. S így tovább, mint ezt már a fejletlen ízlés hozza magával. Önzés és széthúzás, egyéni és társadalmi függőség, hívságos önteltség, piszkos eszközöknek használata : ezek tehát azok a — hála Isten, csak szórványos és izolált — jelenségek, melyek leginkább megmételyezik társadalmi életünket. Avagy ki tudna sikert érni el, bármily odaadással kiizdeue is, ha társadalmi akcióját önző és széthúzó, öntelt és piszokkal védekező-támadó emberek, függésben élő szolgalelkek akadályozzák ? S vajha nyíltan tennék! Oh, így nagyon könnyű volna a salak kivetése, a társadalmi béke megóvása s a fenköltebb eszmék diadala. De elemük a homály, lakásuk az odu, fegyverük háló és gyilok. Ez az oka azután annak is, hogy mi vezető embert társadalmi akcióinkhoz nem igen kapunk: senki sem akarja egyre csak az oroszlánbőr füleit látni és Aesopus versenj'ző békáinak pukkanását hallani. Hej ! Ambrus bácsi sem lenun ilyen mogorva, ha mellette volna a kis Annuska; ha szőke fürtös fejét vállaira hajtaná, ha fekete szemeit rávetné s piciny kacsóival megsimogatná ezt a redős arcot s mondaná: na nevess papuska! Az öregnek «z e félénél könny szokott a szemeibe szökni. Most sem maradt el. — A kis Aui.uska ,— motyogott az öreg — a kis Annuskd most már nagy leány b-het. Vissza is jön majd Hiszen m-gigérte. Mikor haza vittem ueki a 1, is vacsorát, megrázta azt a gyönyörű szőke fejét: csak te eg) él apu.ska. S ha azt mondtam, én már ettem, akkor azt. felelte, csak ugy eszem ha ketten eszünk. Egy reggel aztán nem találtam otthon, csak ezt a levelet helyette. — Valami sárguló cédulát vett elö az öreg. — Az ö irása — motyogott. Azt írja, hogy visszajő még, akorra már egy két ember maradt körülte s hallgatta a majdnem mindennap hallott történetet. E'jött az est. A nagy fnbódéból már messzire elhangzik a zsibongás. Az ii) szépség fellépte, a jöttét megelőző hir, s mestererséges reklám megtermeHe gyümölcsét. A cirkusz tömve volt. Még az öreg Ambrus bácsi is ott szoiong a korlát inölltttt. a fiatalság közt. Az arany ifjúság azért, húzódik idn, mert legalkalmasabb fekvésű hely s mégis legtöbbet látni. A várvavárr előadás negkezdödött. Vulkán a tüzkirály mutatva 113'ait, Franchette k. a. műugrásait a közönség egykedvűen fogadta, Franchette k. a. majdnem tapsolat lau viszszavcimlása után, i.lig 5 nerc múlva valami zsibongás vált hallható s előre törekvő mozgás látható. A cseh bauda valami nyakatekert marsra kezdett, s abban a pillanatban a bejáratnál ostor pattogás hallatszott s a társulat legszebb fehér lova ugrálva szökött a térre, s egyszer vadul körülvágtatva a kört, a bejáratnál lassú lépésbe ment át, ekkor egy lovarnő szökött a ló mellé s pillanat alatt hátán termett s fent körülhajolt a közönség felé. Óriási tapsvihar tört, ki. A nő, a szép Dóra, délcegen mozogva mutatta pompás arán3"U termetét és csókokat hintett a közönség felé. Hosszú haj fürtéi ez alkalommal két, tekercsbe fonva térdéig csüngött le, fekete szemei vizsgálva járlak a közönség közt, mig ajkán — 'nlán valakinek szóló — mosoly játszadozott. Hófehér nyakán gyöngyökkel rakott szallag díszelgett. Kinézése mozdulatai s uiosol3'gása a fiatalság sóvárgásár, ani^ira tüzelte, hogy ínég mutatványának megkezdése előtt zajos tetszés n3'ilat,kozatokban lörtek ki. A szép Dóra lassú léptetésben ment, körül, mintegy megmutatni óhajtván magát, biztosan tudva, hogy tetszeni fog. Epen az öreg Ambrus bácsi felé közeledik. Az öreg szemei majdnem rá vannak tapadva, bámult abba a hófeaér arcba, abba a fekete tágra nyitott szemekbe, s utánua a lecsüngő szőke fürtökre. Mint földbe gyökerezett állt ott, mig előtte elléptetett egy délceg alak. Midőn eltűnt előle, megszűnt a varázs, NEM IIULL A I1V.I, NINC8 t < >HHi: KOPASZ EMBER! Sieneációt kelt a gyógyfükivonatom, melyet évek hosszú során át t.anulmányoetam, hogy mikép lehessen meggátolni a megkopaszodást. Felfedeztem és százszoros pénzzel fizetek, ha kétszeri használat után rögtön meg nem szűnik a hajhullás, korpaképzödés és mindennemű fejbőrbetegség. 1 üveg ára 2 kor. 40 fillér. Kapható gyógyszertárakban és mindennemű illat- és piperecikk-kereskedésben. Főraktár: TÖRÖK JÚZSEF ggógij^zertára, Király-utca 12. sz. •r&ályi főraktár és vezérképviselőség : GrOTH GYULA, illat-és piperecikk nagykereskedőnél, Gryulafeliérvár-Fötér. Vidéki megrendeléseket utánvéttel azonnal eszközöl: 14 Egyedüli készítő és szójelküldéíi raktára. DOBÉ NÁNDOR uri, női ós színházi fodrász Budapest, Nefelejts-utca 27. sz.