Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-01-07 / 1. szám

2. BALATON VIDÉK 1900. január kedvetlenednek s a nyilvánosságtól visszavonulva tétlen szemlélői a társadalmi élet visszafejlődésének, a száz meg százféle nyegleségek, hitványságok felburjánozásának. így jönnek azután soron a társadalmi visszavonások, éretlen személyeskedések, felekezeti súrlódások, a kasztrendszert inauguráló osztálygyülölködések, névtelen rágalmazások s a -jó Isten megmondhatója, miféle ferdeségek és silányságok. A társadalmi béke, sikeres együttműködés s egészséges közszellem fehér galambja pedig tova száll s mi elkesei ed ve emlegetjük az ilyen élet tarthatatlanságát, képtelenségét. Pedig a léha panasz s meddő sopánkodás helyett sokkal inkább helyén volna, ha szeretettel közelednénk egymáshoz, bizalommal tekintenők a más munkálkodását, közös erővel igyekeznők tépni a gyomot, ültetni a nemesebb eszmek magvát, melyből a józan és nemes társadalmi közszellem életadó tölgye szökkennék sudárba. Ám ehhez a lemondás ereje s kitar; ó munka, nemes buzgóság kivántatik. Vajha több szigorral lennénk magunk s nagyobb szeretettel, mélyebb bizalommal mások iránt! Oh akkor a társadalmi visszavonások gyökere hamarosan kipusztulna, a kinövések megszűnnének s alkalmas lenne a talaj a szebb és fenköltebb eszmék magvának befogadására. De még ez sem elég ! Hiába az értelem ereje a sziv mélyebb érzése, a kedély őszinte bensősége nélkül. Fogékonynak kell lennünk a társadalom, az emberiség ezer bajabánata iránt s áldozatkészeknek az orvoslásban, vigasztalásban. • Érdeklődnünk kell a köz iránt, legyen akár tisztujitásról, akár humánus mozgalomról szó. Mert a közöny a legnagyobb veszedelme, igazi sirásója minden szebb törekvésnek, a társadalmi közszellem föllendítésére irányuló minden próbálkozásnak. S ha igy gondolatban és érzésben egygyéíorradánk, ha igy sziveinkből a széthúzás, rosszakarat és önzés minden gyökerét felszaggatók akkor bizonyára leend is akár egyes ember, akár erkölcsi testület, mel}

7 jószándéku törekvéseinknek, a társadalmi konszolidációnak zászlaját magasan lobogtatva, ügyünket diadalra viszi. Nem kell ehhez más, mint jóakarat, SZÍVÓS kitartás és őszinteség, A jónak jó, a gazembernek gazember legyen a neve. Irtsuk a gazt, gyámolitsuk a gyengét s a társadalmi széttagolás minden korlátját összetörve, a szeretetnek lelket ujhitó, akaratot acélozó érzésében egygyéforradva igyekezzünk megteremteni vidékünk és városunk régen áhított társadalmi közszellemét. Sesostris. Visszapillantás. (Megyei érdek.) Ha visszapillantunk az elmúlt 18í)í). év eseményeire s szemügyre vesszük az abban lefolyt különböző viszonyokat, vegyes érzelmek támadnak keblünkben ; mert ugy általánosságban azok közé az esztendők közé tartozott a 1899-iki is, melyek kezdetükkor több reményt nyújtottak, mint a mennyi tényleg beteljesedett. Gazdáink szép reményt fűztek a gabna terméshez, mert azok jól teleltek és tavasszal kedvező kilátást nyújtottak ; ámde a később bekövetkezett abnormis időjárás alaposan megdézsmálta a termést s igy a magtárak nagy részben majdnem üresen maradtak. Nemcsak a termés silánysága, hanem a gabnnárak alacsonysága is rosz hatással volt. A helyzetet sulyosbitotta a pénznek időközben beállott drágasága, mi meggátolta gazdáinkat abban, hogy a termés hiányáit kölcsön utján pótolhassák és nyomasztó helyzetükön segíthessenek. A pénzpiac kedvezőtlen helyzete annyira deprimálta a nagy közönséget, hogy általános üzletpangás állott be. Kereskedőink, iparosaink liiába küzdöttek a bekövetkezett pangás ellen, hiába kísérlettek meg mesterséges üzemük fokozását s a nagy közönség vásárlási kedvének emelését, a kereslet mindjobban apadt s bizony Isten csudája, hogy egyike-másika kereskedőinknek s iparosainknak a tönk szélére nem jutott. Szólőkulturánk is '•ok veszélynek volt kitéve. A filokszera, peronospora, lisztharmat ^ok ezernyi hold területet tett Rönkre. Bortermésről persze alig lehet szólni. Es mint mikor nagy vihar után enyhet nyújtó csend és nyugalom áll be a nagy természetben, ugy gazdáink is hangya szorgalommal láttak a szőlők felújításának utána ; védekeztek a peronospora, penész és lisztharmat pusztításai ellen, ugy, hogy bár óriási összegeket nyeltek el megyeszerte az ez iránya munkálatok és beruházások, azon az uton vagyunk, hogy szólőkulturánk a rég mult idők magaslatára jusson és népünket ismét olj-an anyagi viszonyok közé juttassa, melyben egykor volt. A bortörvénynek szokatlan rideg módon történt végrehajtása sokakat zaklatásnak tett ki. Mint mindenben, ha tulhajtásba viszik, visszahatás áll be, ennek a szerencsétlen törvénynek helytelenül való alkalmazása olyan sok konfuzziót, sok helyütt rettegést szült, hogy a csekély bortermésre sem igen akadt vevó. Azok az állandó, Vas és Mosony megyékből, valamint a szomszédos Stájerországból származó borvevők ugy elmaradtak, mintha vidékünket soha sem ismerték volna. Mennjú pénzt hoztak ezek máskor a mi szép Zalánkba ! De elriasztották őket hatóságaink az ő tapintatlan eljárásukkal. Jobb módot alig lehetett volna kieszelni a borvevők visszariasztására, mint a minőt némely hatóság — megengedjük, sőt határozottan hisszük, hogy akaratlanul és bizonyára minden célzatosság nélkül — alkalmazott. A visszahatás csakhamar nyilvánult s pedig abban, hogy több vármegye, köztük Zalamegye is, melynek lakossága nagyrészt szőlőművelésből él, peticionált a magas kormánynál feltárta azokat a veszélyeket s károsodásokat, miket a bortörvénynek ilyetén végrehajtása méhében rejt, mire a kormány intézkedett is, kimondván, hogy borvizsgálatok csak egyenes följelentésre, vagy alapos gyanú folytán eszközlendők. Igy nincsenek kitéve gazdáink és borkereskedőink annak a veszélynek, hogy a hatóság neki tetsző időben beállít hozzájuk, boraikat vizsgálat alá vegye, lepecsételje és ezzel a boreladást, a borkereskedést megakassza, vagy egyenesen /ehetetlenné tegye. Sok galibát okoztak a gazdasági termények és termékek hamisításai s főként azok a hatósági intézkedések, melyek arra voltak irányítva, hogy a hamisítást lehetőleg meggátolják vagy megszüntessék. Sok zaklatást kellett kereskedőinknek e téren is eltűrni; mert odaát a Lajthán tul ilven törvény nincs, az onnan származó gazdasági magvak törvénytelen állapota miatt az elküldő nem vonható felelősségre, hanem a magyarországi kereskedőt büntetik meg ; a mi a viszonosság szempontjából nem egészen ;felel meg az osztó igazság követelményeinek. Óhajtandó volna, hogy ezen irányban is mielőbb méltánj'os módon segítenének és ne lennének kereskedőink ok nélküli zaklatásnak kitéve. Noha, a mint vázoltuk, gazdasági viszonyaink nem a legfényesebben váltak be, mégis örömmel konstatálhatjuk, hegy az adótartozást a megelőző évihez arányítva, mindenki kielégítően törlesztette ; a hátralék nem szaporodott. Ez a mellett bizonyít, hogy közönségünk miníöldön a legnagj'obb, legtisztább boldogságot; az édes anya szeretetét. Oh mennyivel boldogabbak ezeknél még azok is, kiknek már csak emlékezni lehet, az édes anyára. Isten után kiben élüuk és vagyunk, nincs oly fenséges tszmenév, mely az igazi jótévő eszményképét oly tökéletesen kifejezné, mint e két szó : édes anya. De HÍDCS is a nagy világon oly hatalom, mely mérkőzhetnék az édes anyai befolyás hatalmával. Alig fejezhető ki minő szent és tágkörü az auyának hivatása ; az egész jövő kezein nyugszik; családja jólétének, különösen gyermekei szellemi és erkölcsi életének, tehát boldogságának megalkotója. Az anyák kezei eszerint egy egész nemzetet taszíthatnak a romlás örvényébe vagy támaszthatnak erkölcsileg újra. S azt a nemes, magasztos hivatást, melyet a Teremtő az anyákra ruházott, a gyenge nő Isten segítsége után egyetlen fegyverrel küzdi ki; e hatalmas fegyver: az an3'ai szeretet, melynél magasztosabb érzeletr nem dobogtathat nöi szivet. Erről a szívről, erről az isteni érzelemről irja ituschek A. »A keresztény nő« c. remek munkájában: »Megismertem hazám földjét, láttam idegen országokat; a tengerek ingóvizén, a száraztöld biztos talaján egyaránt jártam ; nagyok fényes lakai s a szegények hajléka feltárult előttem ; a szabad természet örömeit s a művészet csodáit egy képpen élveztem ; költők dalaiból, szónokok remekeiből szomjas lélekkel merítettem ; s mert hivatásom oda vitt a bölcső és a halálos ágy mellé, megfigyeltem az emberi sziv rejtekét és magát, az embert élete minden viszonyaiban, s mind e földi dolgok egymást váltó áramlataiban nem találtam magasabb, az Isten szívéhez közelebb álló s mégis emberibb, szinte a föld porában rejtezkedő eszményt, valóságot: mint az édes anyának szeretettől lángoló szivét. Kitartásában : páratlan; áldozataiban: csodálatos; megbocsátó jóságában : dicsőséges.« De kíséreljük meg, — ha ugyan lehetséges — és adjunk némi fogalmat az édes anya magasztos feladatáról. Eletet ad gyermekének ; az ő szerető karjai öleltek fel születésünk első pillanatában ; ő ápolt először is értünk dobogó szive egész melegével ; az ö szivéből csergedezett az éltető nedv, mely első tápul szolgált. Ettől a perctől fogva aggódó, ápoló őrangyala lesz gyermekének, szeretetével, imájával kiséri egész életén át a sirig, nem, a siron tul is, mert »a szeretet halhatatlan.® Hol van toll, mely leírhatná az édes anyának gondterhes éjszakáit, melyeket az álmatlanul kis gyermeke bölcsőjénél vagy betegágyánál tölt? S ha a jó Isten megtartja gyermekét s a kicsik® fejlődni kezd, az édes anya ezer remény s kétség közt megkezdi felelősségteljes munkáját: a nevelést. Mily öröm tölti el szivét, ha látja, hogy az ártatlan gyermeklélek fogékony a jóra, szívesen követi édes anyjának a szépre, jóra intő tanácsait, kiosi szive megnyílik, befogadja a jó Istent s az édes Jézust, s áhítattal mondja anyjával : »Miatyánk Isten.« S lehet-e fájdalmasabb csapás az anyai szivre, mintha tapasztalja, hogy gyermeke, kit szivvérével táplált s kinek boldogságáért mindent: saját boldogságát, becsületét, életét is feláldozná, nem követi intéseit, elzárja szivét a szép és jó eszméi elől. Igaz, nagyon is igaz az, hogy az édes anya átéli az élvezhető legnagyobb boldogságot s a képzelhető legkínosabb fájdalmakat egyaránt. Az édes anya nem csak gyermekei nevelését vezeti, dö résztvesz gyermekei tanításában is. Ha igaz az, mit Sokrates, a hires görög bölcs mond, hogy : • Egyetlen egy valódi tanitó van, s ez a vonzalom, szeretet, c akkor az anyák a legjobb tanítók, vagy legalább azok lehetnének. Hisz az anya szeme mindig gyérmésén csüug ; az anya mindig kutat, mindent megkísért és soha nem csügged, még az sem bátortalanitja, ha gyermeke nem tanulékony. »Egy izben egy fiatal embert mutattak nekem, — irja Legouvé a francia akadémia tanára, — ki a görög nyelvet és p. jogot csak anyja segítségével tudta megtanulni. De ez nem azt teszi, hogy az anya többet tudott, mint a tanárok, hanem közte és fia között olyan benső viszony létezett, mely a tanulást megkönnyítette.* De menjünk tovább! A gyermekek serdü lnek ; az ifjak pályát választanak, a leányok hajadonokká lesznek, majd férjüket követve ők is elhagyják a szülői házat. Az édes anya áldása, iiuája ós tanácsai kisérik őket az uj életbe s velük marad örökké. De hányszor jajdul fel még ezután az örökké szerető anyai sziv s zokog fél fájdalmában, ha látja, tapasztalja, érzi, hogy szive gyermeke a választott életpályán nem boldog. Hogy mily bensőséggel imádkozik V