Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-01-07 / 1. szám

IV. évfolyam. M.M.tóillíUiY, KÜNVVTARA NÚvoüóknáplá Keszthely, 1900. január 7. I. szám Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. Megjelenik het.enkiut egyszer: Viísilriiíip. Szerkesztőség ás kiadóhivatal : Keszthely, íögymn. épület. Kéziratokat, nem adunk viasza. Előfizetési árak: Egész évre in korona Felelős azerkeazto éa luad'^ r , . a Fel avre . . 5 MAGASHAZY ANTAL dr. , Negyed évre 2 )( 5

ü p

il

é Egyes szám ára 20 Ny i Itt ér petitsora 50 fillér. Társadalmi közszellem. Az alkonjmló század végső határkövénél s az uj év derengő hajnalánál elmerengve, a multat a jelenhez és ezt a jövőhöz mérve, sivár pusztaságként terül el előttünk a vidéki társadalom, társadalmi közszellem meddősege, megfogyatkozása. Ritka kivételk^pen is bajos olyan vidéki magyar városra mutatni, hol a közszellem eleven lüktetése, termékeny vérkeringése, józan buzgólkodása olyan méreteket öltene, melyek az illető vidék szellemi központjához méltók s az ott található szellemi és erkölcsi töke arányos kamatai volnának. Pangás, tespedés, társadalmi félszegségek, erkölcsi betegségek: íme az igazságot jellemző szavak, midőn vidéki városaink társadalmi közszelleméről óhajtunk beszélni. S talán a mi vidékünk s ennek központja : Keszthely városa, az örvendetes kivételekhez tartozik? Korántsem. Fájó érzéssel, ám köteles igazságszeretettel kell konstatálnunk, hogy a föntebb emelt vád ránk is illik, az említett panasz minket is érint. Nincs a mi társadalmunkban ép, egészséges és termékeny közszellem; hiányzik belőle a vezetés bölcsesége és — a mi ezzel együttjár — az erők társulása, egyöntetű működése. S épen ezci-i. :&S

Í'. az alkonyuló század végső határkövénél s az uj év derengő hajnalánál elmerengve, essék néhány szó erről a mi nagy lelki betegségünkről: a társadalmi közszellem hanyatlásáról, meddőségéről is! Talán, ha a kór okait tárgyilagosan felsoroljuk, a hiányokat megbeszéljük, sikerülni fog a gyógyító szereket is megtalálni s így vidékünk és városunk közszellemének helyesebb irányát is megjelelni. Ha figyelmes gonddal és méltányosan biráló tekintettel kisérjük nyomon a mi társadalmi életünk jelenségeit, azonnal szembe ötlik egyiészt a vezetés teljes hiánya, másrészt a szellemi erők széthúzása, parlagon hevertetése, izoláltsága s mindezek következményeképen feltétlen meddősége. Megtörténik ugyan nagy-néha, hogy valamely magasztosabb cél vagy általános nemzeti ünnep egy pillanatra sorompóba állit mindannyiunkat s két-három órai időtartamra ledönteni látszik a társadalom testét fel-tagoló kasztkorlátukat: ámde . . . néhány röpke perc s mi folytatjuk a széthúzás. a fejetlenség régi nótáját. Nincs olyan társas körünk, irodalmi, művészeti vagy emberbaráti egyesületünk, mely tekintélylyel kijelelni, bölcseséggel tovább vezetni s SZÍVÓS kitartással diadalra juttatni tudná a társadalmi közszellem fellendítését s nemesebb, fenköltebb irányítását célzó törekvéseinket. S épen, mert a céltudatos s tekintélylyel fellépő vezetés hiányzik, beáll a szellemi erők pangása, a társadalmi közszellem hanyatlása, meddősége Legjobbjaink, legtehetségesebbjeink el* A „BALATONVIDÉK" TÁRCÁ

JA Természetem. Az hát. Bolond természetem van, Nagyon is jól halom Elégszer érezem, mióta Az életet futom. Szeméhe vágom, bárki légyen, Mindég az igazat. Szavamnak állok, úgy segéljen, Ha törik, lia szalad. Nem bókolok az ideasarkon Hízelkedőn, nem én ! Ez volna bár megélhetésre Egyetlenegy remény. A boldogok vigalmainál Bár nem vagyok tanti, Ila mást zokogni, sirni látok: Szivemve száll a bú. Bálványa nincs az én szivemnek, Csak egy Urat imád, Nemes, dicső, szabad hazámért Hozzá rebeg imát. Mondják:bolondtermészetem van, Magam is jól tudom ; Elégszer érezem, mióta Az életet futom .... BIHARI ISTVÁN. Az édes anya. Irta és felolvasta NAGY MARGIT a keszthelyi kath. legényegyletben. >Elfelejted jó napokban, — hozzáfordulsz bánatodban, — ha vétkeztél ellene, nem tart haragot, ha mindenki elitéi, ö nem. mindig felment, — mindig; szeret, mindig áld ós mindig megbocsájt: Isten és anyád.« Az Isten hatalmáról, jóságáról, parancsairól, az isteni erényekről nem egyszer szivetleiket nemesítő tanítások hangzottak el már itt Önök előtt az arra hivatottak ajkairól. Vajha ne hangzottak volna el hiába ! Ma pedig én a mindig megbocsájtó, mindig felemelő, az örökké szerető és örökké áidó »ódes anyáról« óhajtok Önöknek beszélni. Szivem kellő közepéből merített érzelmeket és gondolatokat írok le szívesen ós szeretettel, - bár sziveikhez szólnának ! — Hogy mi az »az édes uuya» ? ón azt meghatározni, szavakkal kifejezni tulajdonképpen nem is tudom ; de azt gondolom, nem tudja azt más sem. Akinek gondosan őrködő édes anya hajolt bölcsője fölé, akinek szerető édes anya keze irányította első lépteit, akit vallásos lelkű anyja tanított meg az első keresztvetósre s vezetett először Isten templomába, a ki édes anya kebelén sírta el fájdalmait s kivel édes anya osztotta meg reményeit, örömeit: az, ha kimondani nem is tudja, de érzi, nagyon is érzi mi az az >édes anya«. A ki elég boldogtalan volt édes anya nélkül nőni fel, a kire soha nem tekintett anyai szem, kit soha nem ölelt anyai kar ós nem csókolt anyai száj : óh az nem értheti meg mit jelent e szó, az előtt mindig homályos marad e fogalom; hisz ők nem ólyezhettók a