Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1943

— 25 — ünnepet követő vasárnapon. Ezt célozta a hittanár minden szentbeszéde. Erre igyekeztünk egy-egy alkalomszerű indítást adni óráinkon és minden iskolai egyesületünk életében is. Biztató jel, hogy a közös szentáldozások alkalmain kívül a fiúk szép buzgósággal, nagy számban járultak szentáldozáshoz vasárnaponként, ünnepeken s a hónapok első péntekein is. Ennek a léleképítésnek főnapjai voltak a jan. 30-án és 31-én, febr. 1-én végbement lelkigyakorlatok, amelyeket dr. Naszályi Emil, -zirci noviciusmester és főiskolai tanár vezetett lelkeket ébresztő, sugalló lendülettel. A nemzeti öntudat ápolása és fejlesztése. A mi nemzetiségi környezetünkben és cppen napjaink ilyen irányban élénk érzékenységei között a nemzeti öntudat már az ifjúság legfiatalabb rétegében is fellobog, sőt könnyen a napi politika téves tájaira is elharapódzik. Magyar ciszterci szerzeteseink nyolcszáz éven át szolgálták hűséges önfeláldozással a hazát, s ha kellett, a harcok mezején is megállták helyüket férfiasan. Az ő lelkületükkel ápoljuk fiainkban a mélyebb magyar öntudatot: a büszke szeretetet ezeréves nemzeti multunk dicsőséges lelki, szellemi, kulturális és népi értékei iránt, — tehát közelebbről a becsülő, ragaszkodó és gondozó törődést a Regnum Marianum szentelt hagyományaival, magyar szentjeink tiszteletével, nagyjaink szellemi hagyatékával, nyelvünkkel, szép népi dalainkkal, ruhánkkal, ősi szokásainkkal, táncunkkal, — az okulást nemzeti hibáinkon, — a tennivágyást vészes jelenünkben jövendőnk megmentésére. A ciszterci gimnázium a déli végeken mindenkor a magyarság erős védőbástyája, — magyar hűségre megnevelt rajoknak kiröppentő fészke volt. Ezt a hivatását ma is szilárd akarattal betölti, a jövőre is elszánt lelkesedéssel vállalja. Ezért nem ismeri el hitelesnek bizonyos írói-politikai érdekszövetkezések újdonsült, szűkkeblű magyarságfogalmát. Mi a jelenben hazaszeretetet nem ezektől, hanem hősi halottainkért és harctéren küzdő katonáinkért szóló mindennapos közös imádságunkban tanulunk és tanítunk. A nemzeti zászló és intézeti hősi halottaink emléktáblája előtt lélekkel végzett tiszteletadásunkban mindig szent fogadalom dobban : egyelőre a mindennapi kötelességteljesítés kemény fegyelmében és a sokoldalú, lelki, szellemi, jellembéli felkészülés céltudatosságában látjuk a haza leghívebb szolgálatát. Jól esik itt megállapítanunk, hogy ifjúságunk megérti és követi útmutató szándékainkat. Szociális nevelés. A „szociális gondolkodás" kívánalma divatos jelszó lett korunkban, de sokkal kevesebben gyakorolják, mint ahányan hirdetik, s olykor úgy tűnik fel, hogy talán azok gyakorolják legkevésbbé, akik leghangoskodóbban hirdetik. Az ifjúságot lelki fogékonysága könnyen sodorja a koráramlatokkal, tehát a jelszót is átvette, s követelményként hangoztatja. Mi ennek csak örülünk. Azonban körültekintő gonddal vigyázunk és dolgozunk, hogy a jelszó mögé mélyen gyökerező lelki igénytartalmat, krisztusi, evangéliumi gondolkodást gyökereztessünk és sarjaztassunk fel egész életre