Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

— 134 — Wiesinger A.: Zum Missionsbeschluss des General-Kapitels. Cist. Chron. 38 : 57. Wöhrer J.: Unser Orden und die Missionen. Cist. Chron. 38 : 329. Unsere Missionsbewegung. Cist. Chron. 40:141. Miiller G.: Überseeische Ordensniederlassungen. Cist. Chron. 41:93. Notre fondation Cistercienne au Canada. Cist. Chron. 48 :56. Knüssel K.: Unsere erste Ordensniederlassung in den Vereinigten Staaten von Nordamerika. Cist. Chron. 41 : 14. Kabelka T. : Unsere Indianermission in Apoío. Cist. Chron. 41: 180. Aus Apolo. Cist. Chron. 41:360. Seiffert A.: Boiivien. Cist. Chron. 41:293. Berichte über die Reise nach Boiivien. Cist. Chron. 42:15. Reisinger A.: Berícht über den Stand und die Tátigkeit der Cistercienser in Boiivien. Cist. Chron. 45 : 317. Kabelka T.: Die Indianer-Mission der Wilheringer-Zisterzienser in Boiivien. Zisterzienser Missionskalender 1930. 45. Scaccio R.: Cistercienser aus der Kongregation v. Casamari in Eritrea. Cist. Chron. 44:J5. Nóvák B.\ Monasztikus rendek feladatai a missziókban. Nova Claravallis, 1943. 3. sz. 32. A Heiligenkreuz-i ciszterciek lelkipásztori tevékenységéről Szetgotthárd körül a XVIII. században (20. 1.) 1. Heimb 123. Jellemző, hogy az egyesített Heiligenkreuz—Szentgotthárd apátságnak két magyar származású apátja is volt: a mosoni születésű Selyemfy-Seidemann Ferenc (1824—1841), és Komáromy Ödön (1841 —1877), aki Kőszegen született. A kettős apátság magyarosodását főleg Komáromy apát szorgalmazta. Magának Szentgotthárdnak a teljes megmagyarosodása akkor következett be, amikor az apátságot s így a lelkipásztorkodást és az iskolaügyet is a zirci ciszterciek vették át 1878-ban. Érdekes adatokat közöl erről Pum K. kevéssé ismert cikke: A magyarosodás ügye Szentgotthárdon. Néptanítók Lapja, 1880. Zirc újkori lelkipásztori munkájáról ir Horváth K. : Zirc 179. A templomépítésekkel Aggházy M. foglalkozott; munkái: Die Kirchenbautatigkeit der Zircer Cist. Abtei im 18. Jahrhundert. Cist. Chron. 50: 129. és: A zirci apátság templomépítkezései a XVIII. században. Veszprém, 1937. A mai ciszterci plébániák (22. 1.) rövid történetét megtalálhatjuk Lvvárdy A. cikkében: A magyarországi ciszterciek működése a lelkészkedés terén. Békefi-féle Emlékkönyv 383., továbbá a jubileumi Schematismus (116.) egyik fejezetben: Paroeciae a Congregatione Zircensi S. Ord. Cist. administratae. A szám-adatokat (22. 1.) innen vettük. A plébániákon kívül végzett ciszterci lelkipásztori munkát évről-évre a ciszterci gimnáziumok évkönyvei közlik (A tanárok irodalmi, társadalmi és lelkipásztori munkássága c. fejezetben), a nem középiskolában működő ciszterciekét pedig a zirci káptalanra készült titkári jelentések tartják számon. V. ö. a Cist. Chron. cikkét: Vollmacht der Cistercienser die Exerzitien und Missionen geben. 19: 277. Szent Bernát szavait a lelkipásztorokhoz (23. 1.) Halász P. tanulmányából vettük: Szent Bernát papi eszménye. Papi Lelkiség 1941/42. 4. sz. 25. 3. A tanító ciszterciek. A hit tanításáról (25.1.) már szóltunk a lelkipásztorkodás kialakulásánál, 15. I. A Schlierbach-i ciszterci iskoláról ír Huemer A. : Das Herz—Jesu—Kolleg, Missionsschule in Schlierbach. Zisterzienser Missions-Kalender 1930. 57. A ciszterci nevelő-tanító munka kialakulását Hazánkban Békefi R. tisztázta : Emlékkönyv 47. és külön értekezésben is: Hogyan lettek a ciszterciek tanítórenddé Magyarországon. Budapest, 1902. (Katolikus Szemle 1902. évf.) Az ezzel kapcsolatos előzményekre 1. Meszlényi A. : A tanítószerzetesrendek visszaállítása. A gróf Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet Evkönyvében, Budapest, 1933. és Alpár L. : A zirci apátság függetlenítésének kérdése. Budapest, 1942. c. munkákat. Dréta Antal-