Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

- 45 szeretetszolgálata sem szüntette meg a szegénységet, jól tudjuk. De igen nagy mértékben enyhítette, mégpedig állandóan és intézményesen, s ami legnagyobb értéke volt: az együttérzö szeretet melegével. S akkor, amikor az állam ezirányú kötelességének tudata még nem is ébredezett! Ciszterci monostorainkban a betegek, fó'leg a szegénysorsúak, mindenkor szerető' befogadásra, testi-lelki ápolásra találtak. Szerzetesek, munkástestvérek mindnyájan értettek a betegápoláshoz, egyesek azonban különösen is kitűntek azáltal, hogy a betegápolás során igen sok ismeretre és nagy gyakorlati ügyességre tettek szert. Volt, aki már a világban is orvos volt; az ilyen a monostorban annál jobban kifejthette áldásos működését. Ilyen volt pl. boldog emlékű Bertalan (^1485) Poblet-i apát, aki szent életével és áldásos munkájával orvosi ismeretei mellé Istentől különös kegyelemként a csodatevő erőt is megkapta. Boldog emlékű Ányos ciszterci munkástestvérről az a feljegyzés maradt fenn, hogy az Eberbach-i monostor kórházában sok beteget gyógyított meg, többnyire csupán kézfeltétellel. Szent Elréd (fl 167) Rieval-i apát maga is tíz éven át feküdt betegen ; igaz mély részvéttel volt a betegek iránt és csodatevő erejét igyekezett javukra használni. Sok csodás gyógyulás fűződik Szent Vilmos ("}"1209) Chalis-i apát, később Bourges-i érsek nevéhez is. Tiszteletreméltó Marnet Pétert (f 1654) Mont-Saint-Marie szerzetesét a nép szentként tisztelte a pestises betegek hősies ápolásáért. Magyar ciszterci monostorainknak is jóhire volt a betegápolásban. Ügyességük felkeltette Jakab pápai követ, Praeneste-i püspök figyelmét is; ő a kalocsai érsek bácsi kórházában egyszersmindenkorra két ciszterci munkástestvért rendel a Pozsega melletti Tisztesvölgy monostorból. Az intézkedéshez IX. Gergely pápa is hozzájárul 1234-ben. A monostoraik kórházában nagy gyakorlattal bíró cisztercieket magánosok is igen szívesen látták volna házaiknál betegápolónak. Már az 1157-i nagykáptalan végzést hoz, hogy a szerzetes és munkástestvér orvosok orvosi munka végett sem éjjelezhetnek házon kívül, hiszen elég tennivaló van a monostor kórházában is. A monostor külön szárnyában van a kórház, s ez elmaradhatatlan tartozéka a ciszterci telepeknek. Felvesznek itt minden rászorulót, társadalmi helyzetre való tekintet nélkül, elsősorban mégis a szegényebbeket, a súlyosabb betegeket. Heisterbachról tudjuk, hogy ott különös szeretettel az epilepsziásokat, a „megszállottakat" vették fel. Hűséges, áldozatos gonddal ápolták betegeiket a ciszterciek. Kötelességük abból a szilárd meggyőződésből táplálkozott, hogy a betegek ápolásával magát Krisztust szolgálják. Mindazt megadták betegeiknek, amit a kor ismeretei alapján akkor adni tudtak. Orvosságaik leginkább növényből készültek, annak az azóta már sokszor bebizonyított tételnek az alapján, hogy az Úristen fűbe-fába teremtette az orvosságot. Heisterbach szentéletű krónikása feljegyezte nekünk, hogy a legenda szerint hogyan gyógyított meg a Szűzanya egy fekélyekkel borított fejű szen-