Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

10. A szociális gondolat ciszterci munkásai. A Ciszterci Rend legjellemzőbb vonása a szegénység lett. Úgy azonban, hogy az egyes szerzetes hősi igénytelensége mellett a közösség gazdag lehetett. Lett is; a ciszterci monostorok idők folyamán igen tekintélyes vagyonra tettek szert. De a monostor vagyonának emelkedése nem emelhette az egyesek életszínvonalát! „Csak a legszükségesebbet fordíthatjuk magunkra, — írja a Villers-i apátság egyik szerzetese, — a többit vissza kell adnunk a szegényeknek. Igen w/sszaadnunk, mert a Megfeszített örökösei a szegények. Az egyháziak birtokaiknak nem urai, hanem csak kiosztói." Nyíltan elárulják e szavak, hogy a ciszterci monostorok a munkájuk, önmegtagadásuk és takarékosságuk útján szerzett birtokot, vagyont nem használhatták tetszés szerint. A felhasználás módjáról szigorú szabályok intézkedtek s annak céljául a középkori társadalom legjobban rászoruló tagjai javára a szeretetmunkák egész sorának intézményes és állandó gyakorlását jelölték meg. Ciszterci monostoraink szociális példamutatása önmagukon kezdődött. A társadalmi különbségek áthidalását szolgálták személyi berendezkedésükkel is. Örömmel beszélik el már az ősi alkotmányozó írások, hogy a ciszterciek között a világi társadalom minden osztályának megvolt a maga képviselete. Mikor Csépán horvát-szlavón bán István nevű fia 1221-ben a szentgotthárdi monostorba lép, a kor magasztos felfogását példázza. Az előkelő ifjúra, a lovagra nem lehetett lealázó a ciszterci ruha. Hiszen ami hivatásában kint a világban szép és nemes volt, azt a szerzetben, mint Krisztus katonája, még jobban magáévá teheti és hintheti szét a világban. Valóban a ciszterciek soraiban nagy számmal találjuk az előkelő származásúakat. „Sokan vannak itt jelen, — mondotta egyszer jelentőségteljesen Szent Bernát Claravallisban, — akik többet hagytak el a világban, mint a hajót és a hálókat!" Ezek az előkelők aztán a monostorban, feledve származásukat, nem társak, bajtársak, kollégák, hanem valóságos testvérek lettek azokkal, akik az alacsonyabbnak tartott társadalmi osztályokból kerültek a monostorba. „Itt a szerzetben — mondotta Szent Bernát — nem vagytok-e valamennyien egy anyának gyer-