Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

- 100 szoktak sorakozni a harcra . . . Ameddig- a csata heve ki nem tőr, békességes szívűek; de amint megcsendül a harci riadó, a szelídség egyszerre oroszlán-bátorsággá válik . . . s mintha csak birkanyáj lenne előttük, úgy rontanak az ellenséges hadakra. Bármily kevesen vannak s bármily vakmerő és számos is az ellenfél, a félelmet nem ismerik. Mert hiszen nem saját erejükben bíznak, hanem a seregek Urától-Istenétől remélik a győzelmet . . . akinek erejére támaszkodnak és jól tudják, hogy nem a harcosok sokasága dönti el a csatát, hanem az égből kapott bátorság- . . . Magam sem tudom, — mondja Szent Bernát, — hogy inkább szerzeteseknek tartsam-e őket, vagy pedig katonáknak ? Leghelyesebb mindkét nevet összekötni, mert hiszen megvan bennök a szerzetesek szelídsége épúgy, mint a katonák bátorsága." S milyennek tűnik fel a Clairvaux-i szent előtt a hősi halál ? „Mily dicsőséggel térnek vissza a harcból, ha győznek ! Mily boldog mártírok, ha a csatában elesnek ! Örülj te vitéz bajnok, ha életben maradsz és győzedelmeskedel az Úrban; de méginkább ujjonghatsz, ha a dicsőséges halál lesz osztályrészed az Úrban, akivel egyesülsz. Szép az élet, dicső a győzelem, de mindkettőnél magasztosabb e megszentelt halál. Mert ha boldogok azok, akik az Úrban halnak meg, nem sokkal boldogabbak-e azok, akik az Ur szent ügyéért halnak meg ? . . . Krisztus lovagjai bátran harcolják az Ur harcait. Nem kell a bűntől félniök, ha az ellenséget megölik, sem bármely veszélytől, ha őket ölik meg. Aki Krisztusért öl vagy hal meg, sohasem vétkezik, inkább megdicsőíttetik. A végeredmény felől mindig nyugodt lehet. Ha meghal, — önmagának, ha az ellenfelét öli meg, Krisztusnak tesz hasznot. Nem hiába van a kard a kezében, Istennek szolgája ő, hogy büntesse a gonoszokat, jutalmazza a jókat. Ha tehát megöli a gonoszt, nem mint embergyilkos, hanem mint a gonoszt-irtó jön számba, és dicsőségére válik, hogy helytáll Krisztusért, és védelmezi a keresztényeket. Ha pedig őt ölik meg, ez nála nem a halálnak, hanem az igazi életnek kezdete." Szent Bernátnak az a munkája, ahol ezeket az elveket kifejtette, egész Európában elterjedt, és nagyon megkedveltette a lovagrendeket. Maguknak a lovagrendeknek pedig valóságos ábécéje lett Szent Bernát könyve. Magából a Ciszterci Rendből is egymásután keletkeztek a lovagi és a szerzetesi eszményt magukban egyesítő vállalkozások, hogy a nagy szent útmutatása szerint védjék az Egyházat és hazájukat. Főkép Spanyolországban működtek a ciszterci eredetű lovagrendek; itt a mórok ellen harcoltak, de működésük köre kiterjedt Afrikára, sőt Indiára is. Nevezetes közülük a Calatrava-lovagrend. 1158-ban keletkezett, amikor III. Sancho király Calatrava várát Szent Rajmund ("f"1163) Fiteroi-i- ciszterci apátnak ajándékozta, hogy védje meg a mórokkal szemben. Az apát harcoskedvű bátyja : Velasquez Diego hatására fegyveres szerzetes-katonaságot szervezett, átvette a ciszterciek szabályait az új alakulat számára, mely hamarosan lovagrenddé