Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

— 119 — hogy úgy törekedjünk hálából megengesztelni Istent e szegény nép bűneiért, mintha azok a mieink lennének." — A szerzetes Krisztus-követése így válik teljessé. Követni akarja Mesterét a megdicsőülés Tábor-hegyére, s ezért követi a szenvedés Olajfák-hegyére is. Az az elszántság, amellyel ezt a szerzetesek teszik, valóban a Krisztus-tanítványok lovagi nemzetségévé avatja őket. „Harcolnak és győznek, rohammal veszik be a mennyországot és ott maradnak" — mondotta róluk szent Bernát. A lovagnak bizonyos a jutalma, vagy itt a földön, vagy a másvilágon. A Ciszterci Rend szentjei közül az Ur sokakat már itt a földön megajándékozott. Szent Mauritius ("f" 1191) Carnoet-i apát és Boldog Ida (+"1231) Nivelles-i apáca részesültek az Ur csodatevő hatalmában ; azt mindenkor alázatos lélekkel fogadták és embertársaik javára használták. Szent Mechtild (+1299) Helfta-i szerzetesnő, a Jézus Szíve ájtatosság látnoka, Mária legtisztább Szíve és a tisztítótűzben szenvedő lelkekért való könyörgések hírnöke, sok-sok szenvedés között is az Isten akarata iránt való legteljesebb odaadásáért rendkívüli megvilágításokat és kegyelmeket kapott. A mennyei gyönyörűségek olyan folyama árasztotta el szívét, hogy azokat már nem bírta magának megtartani, hanem másokra is kiárasztotta. így született meg a ciszterci szentek ránkmaradt drága örökségének legszebb gyöngye : a Különös kegyelmek könyve. Mások a derűs szent élet kegyelmében részesültek. Louvain-i Boldog Ida (+1300) állandóan megőrizte gyermeki kedélyét és igen szívesen eljátszott a madarakkal, vagy ruhamosáskor a tóban a halakkal. Tiszteletreméltó Laparelli Veronika (+1620) Cortona-i apáca néha egy-egy virág szemléleténél is valóságos elragadtatásba esett annak Alkotója iránt való szeretettől, s nem egyszer a monostor harangját is meghúzta, hogy összesereglő szerzetestársnői is vegyenek részt örömében. Krisztus másokért élt, szenvedett és halt meg : az őt követő szerzetes önmaga lelkének biztosításán kívül embertársaiért is fárad. A másokért folyó munkát, — amit az előző fejezetekben megismertünk, — a Ciszterci Rend szentjei hősi fokban végezték. Lelkük mélyéig elhatott az a tudat, hogy sokat kell tenniök embertársaikért imádságaikkal, vezeklésükkel, szolgálataikkal, sokszor már puszta szerzetbelépésükkel is. Szent Terézia (+1250) Lorban-i apáca, volt spanyol királyné, azzal, hogy lemondott a Kasztilia-i trónöröklésről, elősegítette Kaszlilia és Leon egyesülését s ezzel Nagy-Spanyolország megalapozását. Szent Péter (+1140) Tamier-i apát, később Tarantaise-i érsek, — egyes történetírók szerint a Rendnek Szent Bernát után a legkiválóbb tagja, — nagy befolyását mindenkor embertársai javára használta fel. Boldog emlékű O' Conarchy Keresztély (+1186) Clairvaux-i szerzetes, majd Lismor-i püspök, akit sokoldalú tevékenysége és tudománya miatt az évkönyvek „Nyugateurópa fejé"-nek neveznek, mint pápai követ, sokat buzgólkodott Írország emelésén. Boldog Hugó (1194) Bonnevaux-i apát, mint Barbarossa Frigyes követe járt III. Sándor pápánál és tevékeny részt vett a