Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

— 99 — á kenyérből. Hús nincs egészen a XV. századig, bort azonban kezdettől fogva kaptak a ciszterciek vendégei. Sokszor még a monostor falain túl is elkísérte a felebaráti szeretet a ciszterci monostorok vendégeit. Egyes apátságok főfoglalkozásuknak tekintették, hogy az utasokat a veszélyes vidékeken vezetőkkel is ellássák. így jöttek létre Celle des Anges (Engelszell) és Celle Dieu (Gotteszell) apátságok. Tarantaise-i Szent Péter (+1175) életéből tudjuk, hogy Tamié-i apát korában meleg szeretettel karolta fel a Savoyai Alpok rengetegein átutazó idegeneket. Püspök korában az Alpokban több menedékházat is építtetett. A Santa Maria Ospitatrice apátság pedig a velencei lagúnák között a kereszteshadaknak volt gyakori menedékhelye. Ez a berendezkedés igen nagy jótétemény, valóságos áldás volt a középkor utasainak. A nyilvános és jövedelemre számító szállodák ismeretlenek ; a ciszterci monostorok és egyéb telepek, hozzáértve a többi szerzetesrendek monostorait is, oly sűrű hálózatot alkottak, hogy az utasok és zarándokok, akármerre és akármeddig mentek, szállást és ellátást mindenütt kaphattak, ingyenesen, emberbaráti szeretetből. Mindezt szívesen adták a ciszterciek. Örültek, hogy maradék nélkül megvalósíthatták az irgalmasság testi cselekedeteit: ételt-italt adtak az éhezőknek és szomjuhozóknak, ruházták a szegényeket, kiváltották a rabszolgákat, ápolták a betegeket, szállást adtak az utasoknak, eltemették a halottakat. Mondhatnók úgy is : viselték a mai államteher nagy részét, valószínűleg kisebb ügykezeléssel, de bizonyosan krisztusibb lelkülettel. A jobbágyviszonyok is eltérő vonásokat mutatnak a ciszterci birtokon a világi birtokokhoz képest. Itt is vannak jobbágyok s ezeknek vannak szolgálmányai, de jóval könnyebbek, mint másutt. Hiszen a cisztercieknél nem a hűbéri színezetű jövedelem volt a megélhetés alapja. O előttük ott állott II. Paszkál pápa 1114-ben kelt bullája, amelyben figyelmezteti az egyházi birtokosokat a keresztény világnézet alapkövetelményére : a szolgák az egyházi birtokon nem tekinthetők tulajdonképeni szolgáknak, és sürgeti az emberi jogok elismerését. Jobbágyaiktól a ciszterciek inkább munkamegváltást kötnek ki, mint munkát. Új telepeikre, majorjaikba telepítik őket, állandó és biztos megélhetést adnak nekik. A telepítések történetében mindenütt előkelő helyet foglal el a ciszterci monostorok munkája, de főleg ott, ahol nagyobb területek vártak benépesítésre, mint pl. Németországban. Egyegy betelepített ciszterci major valóságos kis falu, idők folyamán pedig valóban önálló községgé fejlődik. Franciaország községeinek 3/s-ad része monostori majorok körül keletkezett. A ciszterciek emberbaráti gondolkozása igen szépen látszik a telepítéseknél is. A Szepességen telepítő Savnik, vagy a Bükkben telepítő Bélháromkút XIV. századi története mutatja, hogy az új telepesek hosszú évekre szóló mentességet, használati jogokat kaptak, nem egyszer kész