Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1941
— 47 33, a VII. osztályba 32, a VIII. osztályba 23 nyivános tanulót vettünk fel. A magántanulók száma 13 volt. A beiratkozott nyilvános és magántanulók száma tehát együttvéve 305 volt. Az utóbbi húsz esztendő során az idei volt a legkisebb létszám a bajai gimnáziumban. Nyolc év óta fokozatos létszámapadás észlelhető'; ebben az apadásban csak az 1937—38. iskolai év mutatott némi, kivételes emelkedést, de már a rákövetkező évben újra folytatódott az apadás. Az idei évben a nagyobb csökkenést magyarázzák a következő körülmények : Bácska felszabadultával számos vidéki tanulónkat a hozzájuk közelebb eső Szabadkára, Zomborba Írattak be szülői; a vármegye székhelye visszakerült Zomborba, s ezzel nagyszámú család költözött át oda Bajáról; a katonai nevelőintézetekbe erre az iskolai évre jelentősen több tanulónk nyert felvételt a korábbi években szokottnál. A gyermekszületések számának csökkenését valószínűleg nem kell a magyarázó körülmények közé számítanunk, mert a helybeli polgári fiúiskola tanulóinak száma évről-évre növekszik ; a most lefolyt iskolai évre háromszoros párhuzamosítással is nehezen tudta befogadni a jelentkezetteket. Ha ez a jelenség azt mutatná, hogy a szülők józan belátása győz, s nem erőltetik gimnáziumba a különben is gyakorlati pályára készülő s inkább arra alkalmas gyermekeket, ez a magyar életfelfogásnak örvendetes változása volna. De elég gyakori az a nem mindig megvalósuló szándék, hogy csak négy polgári elvégzése után óhajtják gimnáziumba átíratni a fiukat. Ez mintha arra mutatna, hogy olcsóbban szeretnék megoldani gyermekük taníttatását a szülők. Ez az óhajtás a szegényebb, falusi szülők részéről nagyon is megérthető. Éppen ezért kell nagy örömmel üdvözölnünk a magyar kormányzatnak azt az elhatározását, hogy a szegény családokból származó, de tehetséges falusi gyermekek gimnáziumi taníttatásának gondjait immár országos intézkedéssel magára vállalta. így az igazán tehetséges, de szegény fiúk ezentúl bizonyára nem kallódnak el, — vagy elkallódástól való megmenekedésük nem marad a szerencsés véletlen játéka. Mikor azonban e szerencsés véletlent említjük, mélységes tisztelettel és igaz hálával kell megemlékeznünk a magyar életnek azokról az önzetlen, áldottlelkü hőseiről, akik eddig a falusi tehetségmentés munkáját a maguk jószántából, nagy lélekkel végezték: falusi tanítók, falusi papok, városi szerzetesházak és kanonokházak, városban élő jómódú, — néha nyolc-gyermekes! — családok adtak a múltban, évtizedek óta menedéket, tanulási lehetőséget falusi, taníttatásra érdemes, szegény fiúknak. A falusi tehetségmentés módszeres megoldása és általánossá válása terén a kezdeményezés érdeméért teljes tisztelet és hála illeti a protestáns gimnáziumokat s köztük is talán első helyen a sárospatakit. De mikor ezt a szép érdemüket tárgyilagosan megállapítottuk, ugyancsak a tárgyilagosság alapján kellett rámutatnunk erre az említett, sokkal régebbi