Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1941

— 44 Június 7-én a hittanár prédikációja a Ciszterci Rend legnagyobb szentjének, clairvaux-i Szent Bernátnak nyolc évszázad távolságából is éltető és eligazító ragyogással világító alakját állította ifjúságunk elé. Június 18-án, Kormányzó Urunk O Főméltósága születése napján ünnepi diákmisében imádkoztunk, hogy az Úristen jósága áldja és hosszabbítsa meg életének esztendeit. Halottaink emlékezete. Szept. 17-én a diákmisét iskolánknak egykor volt, érdemes tanítványáért, a világháborúban hősi halált halt Inkey Jenőért ajánlottuk fel; nevét intézetünkben az „Inkey Jenő jutalomdíj-alapítvány" is őrzi. A ciszterci gimnáziumok kegyeletes szép hagyományának megfelelően ebben az iskolai évben is gyászmisékben imádkoztunk összes halottainkért. Október 21-én elhunyt összes jótevőinkért, okt. 29-én iskolánk meghalt tanáraiért, okt. 23-án intézetünknek Istenben boldogult tanítványaiért ajánlottuk fel a diákmisét. Okt. 25-én bemutatott gyászmisénken mély kegyelettel imádkoztunk intézetünknek az 1905—1906. iskolai évben volt tanáráért, Babits Mihályért, aki a nyár végén, 1941. aug. 5. én hunyt el. A pécsi ciszterci gimnázium egykori diákja tanári oklevelének megszerzése után első működési évét, mint a testület világi tagja, a mi iskolánkban töltötte ; szaktárgyait, a magyar és latin nyelvet s irodalmat tanította és pedig a II. osztályban a magyart, a II. és a VI. osztályban a latint, heti 16 órában. Akkori, befeléfordult egyéniségének vonásain környezete inkább csak a különösséget érezte meg, de később kibontakozó írói nagyságát nem is sejtette. O maga ekkor még 23 éves, s inkább tudósnak készül, „a magyar filozófiai egyesület tagja", s bizonyára, ha önkéntelenül is, de gyűjti az élményeket, — figyeli a szerzetestanárok életét s lelkivilágát, amit diákszemmel már Pécsett látott, — hogy aztán később egyszer, 1922-ben, „Timár Virgil fia" című regényében képet adjon erről a világról, s megörökítse a bajai gimnáziumban töltött helyettestanári esztendejének emlékét. Akkori tanartársai és tanítványai csak mint állandóan a francia és angol irodalom nagy alkotásait eredeti nyelven olvasó, tudósnak induló tanáregyéniségre emlékeznek reá. Később ámulva tapasztalhatták, hogy az európai irodalom történetéről szinte egyedülálló teljesítménnyel, autopsia alapján beszámoló tudós is, de nagy regényíró, kiváló költő és irodalmi vezér is vált belőle. Az újabb idők magyar irodalmi élete ez egyik legnagyobb alakjának valódi értékéről, irodalmi irányáról, világnézeti hovátartozásáról életében, halálakor is sokféle vélemény hangzott el s látott újságokban, folyóiratokban napvilágot. Irodalompolitikái vezérkedése valóban a „baloIdali"-nak mondott irányzathoz kötötte őt haláláig. Ám a könnyelműen véleményt alkotó „közvélemény" felfogásában nem osztozunk. A baloldaliság fogalmának kirekesztő felállításában mindig bántó méltánytalanságot érzünk, valahányszor nem a romboló s magyar nemzeti szellemünktől idegen irányzat képviselőit bélyegzi meg ezzel az elnevezéssel az önmagát, természetesen, jobboldalinak minősítő szűkkeblűség. Ebben sokszor ugyancsak nem emelkedett gondolkodás mutatkozik, hanem megint csak —- irodalompolitika, amely, bizony, szomorúan híjjával van a jószándékú emberrel szemben tartozó, megbékéltető, egyetlenül fontos, életet építő erőnek, az igaz szeretetnek. Kétségtelen, hogy Babits Mihály az említett irodalompolitikai helyzeten kívül lírai