Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1941

— 28 ­és kimozdítja azt a helyéből. A helyéből kimozdított részecske egy tágabb örvényben kénytelen mozogni, amelynek alakja az alkotókétől függ. Talán fö­lösleges megjegyezni, hogy sem az alkotókat, sem az eredőjüket nem a papír síkjában, hanem a térben mozgónak kell elgondolnunk, Az ellenirányban haladó (III) és ™-ben találkozó 1. és 2. energiának 3. eredője a részecskét az oldalai felől támadja meg és ennek meglevő ör­vénylő mozgását megnöveli, de nem mozdítja ki a helyéből. Ebben az 21 ré­szecskében a mozgás energiája tehát megsűrűsödik. Az előbbi esetben pedig a kirezgő részecskének nagyobb térfoglalása miatt az energia megritkul. A tömeg fogalma a nehézség fogalmából származott tapintó érzék­szervünk közvetítésével. U. i. mennél nehezebbnek érzünk egy testet, annál nagyobb tömeget tulajdonítunk neki. Az anyagi tömegnek tapintó érzékszer­vünkre gyakorolt hatását aztán ki szoktuk terjeszteni olyan természeti jelen­ségekre is, mikről egyéb érzékszervünkkel veszünk tudomást, habár azok nem nehezek. Az oka ennek a szokásunknak az, hogy a tömeg fogalma szemléletesebb egy múló jelenség mekkoraságának megítélésére, mint az energiasűrűségé. Beszélünk hát meleg, elektromos, mágneses és egyéb töme­gekről. A tömeg fogalma a kapacitás (foghatóság) fogalmát is szemlélteti. U. i. mennél több fér el valamely test belsejében vagy a felszínén egy nem nehéz jelenségből, annál nagyobbnak mondjuk a C kapacitását. Érzéseink világában szemléltetés végett mondhatjuk hát, hogy vala­mely vezetőn elhelyezkedett elektromos tömeg arányos a vezető £ kapa­citásának és V potenciáljának a szorzatával: e VC. Es minthogy az. elek­tromos ® tömegnek d sűrűsége az felületegységére eső tömeg (d — y), ezért szintén £ = d£. Az elektromos tömeget tehát két szorzattal is ki le­het fejezni. E kifejezések a tudományos gyakorlatban általános használatban vannak, csakúgy, mint az erő és a mozgásmennyiség elképzelt fogalmai. Tár­gyilagosan azonban elektromos tömegen és mozgásmennyiségen energiát, sű­rűségen pedig energiasűrűséget kell mindenkor érteni az erő fogalmának mellőzésével. A gyakorlati életben főleg két alakjában vesszük hasznát az elektro­mágnességnek, t. i. az áramlásában munkavégzésre és sugárzásában gondo­latközlésre. Vegyük szemügyre először az áramlását, amely vezetődrótokban folyik le. Az áramlása a folyó vízről vett képünk, miközben a mágneses vol­táról el szoktunk tekinteni és közönségesen elektromos áramnak mondjuk azt. Az elektromos áramot közönségesen egyenes vonalban egymással szemben áramló pozitív két áram eredőjének szoktuk elképzelni. Ilyen módon azonban az áramlás létre sem jöhet, mert egy egyenesben találkozó két ellenirányú áramlás közömbösítené egymást. Az elektromosságot alkotó elektronok azon­ban nem egyenes vonalú, hanem örvénylő mozgásban vannak. Az örvénylő

Next

/
Oldalképek
Tartalom