Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1940

- 84 hívogatóan csillogott felénk a Magas Tátra hóborította gerince ; a lenyűgöző' hatású szádelői völgy vad sziklacsúcsait; a Rákóczi dicső korára emlékeztető Krasznahorka várát; a domicai cseppkőbarlang mesés szépségeit; a Pipitke és a Csükerész felhők között járó magasságait. Hatvan cserkészünknek volt alkalma élvezni a rozsnyói erdők illatát, hallgatni a rohanó hegyi patak vidám csobogását, s egész szívvel megszeretni ezt a szépséges földet, mely hosszú rabság után végre ismét a miénk. Szeptember elején ismét elkezdtük a megszokott évközi munkát. Céljaink között szerepeltek elmélyültebb jellemnevelés, alaposabb elméleti és gyakorlati kiképzés, vízimunkára való rendszeresebb előkészítés. A leventekötelezettségnek minden magyar ifjúra való kötelezővé tétele óta még világosabban áll előttünk az a súlyos feladat, mely ránk, magyar cserkészekre vár. A magyar cserkészetnek hivatása u. i. nem más, mint kialakítani az új magyar ifjúsági lelkületet, melyet aztán az egész magyar ifjúságra kell majd átsugároznia. Ilyen komoly, nagy feladat megvalósítására nem a nagy tömeg, hanem a komoly felelősségtudattól átjárt, minden áldozatot vállalni kész, eszményeknek eljegyzett lelkek lesznek hivatottak. Ezért kell a cserkészet a leventeintézményen felül! Ezért kell nekünk, cserkészeknek most még fokozottabb mértékben törnünk a különb ember és különb magyar eszményei felé! Nekünk, cserkészeknek kovásznak kell lennünk. A közösségért való áldozatos munka — cserkészkötelesség. Ezért vettek részt fiaink dicséretre méltó áldozatkészséggel az április hónap folyamán szükségessé vált légoltalmi szolgálatban. Mint küldöncök, megfigyelők vagy mint a légo. központ telefonosai, mindenütt jó munkát végeztek. A folyami erők mozgósításával kapcsolatban végzett szolgálatáért néhány cserkészünk az illetékes folyamőrségi szerv részéről meleg elismerésben is részesült. A népi közösséggel szemben mindnyájan komoly felelősséggel tartozunk. Ennek a felelősségtudatnak az ápolására igen alkalmas volt a Magyar Cserkészszövetség Telepítési mozgalmába való bekapcsolódásunk. Ennek a mozgalomnak a lényege az, hogy az ország minden cserkésze mindenegyes összejövetel alkalmával 1 fillért dob be az e célra az otthonban kikészített perselybe. Az így befolyt összegből a Szövetség néhány becsületes sokgyermekes magyar családot juttat kis földhöz, hajlékhoz. De nevelői szempontból még fontosabb, hogy a hetenként meghozott csekély anyagi áldozat állandóan figyelmezteti fiainkat magyar véreikkel szemben fennálló nagy kötelességeikre — Van csapatcsaládunk is: kilencgyermekes szegény munkáscsalád. Egy-egy őrs fölkerekedik időnként, s elviszi neki a fiúk által összehozott ajándékokat: élelmiszert, ruhaneműt, játékszert. A keresztény szeretet e megragyogása néhány boldog percet visz a nyomorúság hajlékába. Jobb sorshoz szokott fiaink pedig szemtől-szembe megismerhetik az inség nyomasztó légkörét. S ez a tapasztalás, hisszük, közel hozza őket az élet és a társadalom mostoháihoz,