Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1940

— 42 — számban meg-jelent előkelőségein kívül a közönség is szép számban vett részt. A műsort a Magyar Hiszekegy vezette be, és a Himnus fejezte be az egyesített, kb. 800 főből álló iskolai énekkarok közös éneklésében. A továbbiakban az énekkarok egyik része az Erdélyi indulót énekelte, másik része három erdélyi dalt adott elő. Egy polgári iskolai fiú, egy zárdai líceumi leány és egy kereskedelmi iskolai fiú szavaltak az alkalomra jól megválasztott költeményeket. Intézetünkből Sasvári Andor, VIII. o. t. mondott ifjúsági beszédet, s talpraesetten, lelkesen juttatta kifejezésre az ünneplő ifjúság hangulatát. Az ünnepi beszédet Stich Nándor, tanítóképzőintézeti tanár mondotta szép gondolatainak igen mély hatásával. Ezen az ünnepségen az ifjúság s az iskolák lelkének ünnepi kitárulása segítette a felnőttek társadalmát, hogy kellőképpen értékelhesse, mélyebben átélhesse azt a nagy nemzeti szerencsét, ami Erdély egy részének visszatérésével érte az országot. Okt. 6-án megemlékeztünk nemzeti vértanúinkról, az aradiakról és küzdelmes történelmünknek minden hőséről, aki a hazáért áldozta életét. Az ünnepély műsora a következő volt: 1. Himnus. 2. Mihály László: Erdély. Szavalta: Bagóczky Lajos VII. o.t. 3. Ünnepi beszéd. Mondta Deáki Sándor dr., tanár. 4. Magyar népdalokat énekelt az ifj. énekkar. 5. Zivuska Andor: Arad magyar marad! Szavalta: Kugler Ottó VI. o. t. 6. Liszt—Berlioz: Rákóczi-induló. Játszotta az ifjúsági zenekar. 7. Magyar Hiszekegy. Okt. 20-án intézetünk fenntartó kegyurának, Endrédy Vendel zirci apátúrnak a nevenapján ünnepi szentmisében imádkoztunk, hogy az Úristen áldja meg minden kegyelmével apáturunkat, Krisztusban szeretett Atyánkat, és segítse meg nagy és szent szándékainak megvalósításában. Okt. 20-án, a „missziósvasárnapon" Sulyok Ignác, tanár ünnepi szentbeszédben buzdította ifjúságunkat a hitterjesztés nagyfontosságú ügyének lelkes támogatására. Okt. 31-én a takarékosságra azzal buzdítottuk tanítványainkat, hogy a pazarlással a hazának okozható károkról, a kicsiny dolgokban való hűségről, az apró értékek megbecsülésének fontosságáról adtunk nekik tanítást, és hazafias, komoly kötelességükként is lelkükre kötöttük a diákkaptáros munka felkarolását. Nov. 5-én, Szent Imre herceg ünnepén a magyar ifjúság e nagy példaképének és pártfogójának tiszteletére intézetünk Mária-Kongregációja nyilvános ünnepélyt rendezett. Az ünnepélyen résztvett egész diákságunk és a város nagyszámú közönsége. Ezen a helyen is hálásan jegyezzük fel az ünnepély két művészszereplőjének, Bisztriczky Tibor hegedűművésznek és kísérőjének, Dankó Aladár zongoraművésznek nevét. Önzetlen áldozatkészséggel Budapestről jöttek el hozzánk, hogy egészen kiváló értékű, művészi számokkal gazdagítsák ennek a mi egyik legkedvesebb gondunkat tevő ün^