Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1940
— 19 — latunk, hogy a szétszóródott színeket csak abban az esetben egyesíthetjük fehérré, ha az egyesítés műveletét a törő közegnek már az első határlapján kezdjük meg. Mikor a fehér fény olyan közegen vonul át, amelynek határlapjai egymás felé hajolva szöget alkotnak, akkor az tudvalevően színeire szóródik szét, és színképet (spektrumot) alkot, amelynek színei azonban nem különülnek el egymástól, hanem összefüggők maradnak, akárhány fénytörő hasábon vezetjük is át a fehér fényt. A színkép folytonossága egyszerű következménye a természetet alkotó valóság folytonosságának. Annak oka pedig, hogy a színképben hatnál több színt nem látunk, érzékelésünkben van. A színttévesztők még hat színt sem látnak a színképben. Minden színkép folytonos, ha nem származik is fehér színű, hanem bárminő színű fényforrástól. Folytonos akkor is, amikor csak egyes színeket látunk benne, mint a chemiai elemek színképében. A színképeknek látható és nem látható sugarainak elnevezése miatt alkotta meg az ember a világosság és sötétség szubjektív fogalmait. A látható sugarat világosnak, a láthatatlant pedig sötétnek mondjuk. A világosság és a sötétség között még fokozatokat is állítunk föl. Legvilágosabbnak a színképnek sárga szinét látjuk. A tőle jobbra és balra eső színeknek fokozatosan gyöngülő világosságuk van. Érzékelésünknek e tényét a színeket alkotó részecskék precessziós szögsebességéből származó energiasűrűség okozza, amely a szögsebességgel arányos. Legnagyobb tehát az ibolya-színen túl, legkisebb pedig a vörös színen alul fekvő sugaraknak energiasűrűsége. Utóbbi sugarak egyaránt láthatatlanok. Az előbbieknek energiasűrűsége ugyanis túlnagy, utóbbiaké pedig túlkicsiny ahhoz, hogy szemünk idegeire hathassanak. Legmegfelelőbb energiasűrűsége van hát a sárga fényt alkotó részecskéknek. Bárminő színt alkotó és valamely átlátszatlan test mögé jutott elhajlitottnak nevezett fényt nagyobb térbeli elfoglalása miatt szintén sötétebbnek látjuk, mint azt, amely a fényforrásból közvetlenül érkezik a szemünkbe. Az imént mondottak alapján érthető, hogy a színkép látható képe a természetet alkotó valóság örvénylése energiabeli sűrűségváltozásának. De nemcsak energiabeli sűrűségváltozást, hanem energiaátalakulást is mutat a színkép. Ugyanis energiaátalakulás folyt le a színképben akkor, mikor a fényt alkotó részecskék tömege kapcsolódással megnagyobbodik, stabil tengelyük precessziós szögsebessége tehát megkisebbedik. Ezek a részecskék már nem alkothatnak olyan színű fényt, mint a változatlanul maradtak azon a helyen, amelyre szétszóródásukkor jutottak, hanem vagy alacsonyabb rendű fényt vagy meleg sugarat alkotnak, amelyet a hőmérő mutat ki. Ugyancsak tömegnagyobbodással és szögsebességkisebbedéssel alakulhat át a láthatatlan chemiai és élettani sugár látható fénysugárrá, amit Raman india fizikusnak kísérletileg sikerült igazolnia. (Raman-hatás.) A Compton-hatásnak is ez a
