Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1940

- 16 megvilágított testet látja mindenkor A fehér fénytől megvilágított testet tehát fehérnek kellene látnunk, ami azonban a fénynek részbeli elnyelődése miatt sohasem történhet meg. Még a fehér hó sem olyan színű, mint aminő a reáesett napfény. Még a legtökéletesebb tükör is elnyeli a reáesett fénynes bizonyos részét. A róla visszavert fény tehát a megmaradt színeknek keveréke. Emiatt a legsimább tükröt is keverékszínben látjuk. A fehér fénytől megvilágított bármely testet keverékszínben látjuk, mert minden test elnyeli a ráeső fénynek egy részét. A fekete test is színes, habár úgy látszik, hogy a ráeső fényt teljesen elnyeli. Fénytelen, színtelen, abszolút fekete a természetnek csak olyan helye lehet, amelyben nincs fényt visszaverő test, vagy amely hely a világító forrásoktól teljesen el van zárva. — Ha a testeket megvilágító fény nem fehér, hanem színes fényt bocsát ki, akkor csak azokat a testeket láthatjuk megvilágítva, amelyek a színes fényt nem nyelik el. Például a meggyújtott nátrium sárga fényében csak azokat a testeket látjuk, amelyek a sárga fényt verik vissza, a többiek pedig sötétek lesznek. Az 1. ábrában TT egy átlátszatlan tükörnek, M

O a szimmetrális síknak, O kör pedig annak az OF küllőjű gömbfelületnek a papír síkjában fekvő metszete, amely gömbfölületet az F fényforrásból a tükörre eső fény alkot. Tapasztalásból tudjuk, hogy F fényforrásnnk F' képét S-ből csak akkor láthatjuk, amikor a tükörre eső FO és a róla visszavert SO fénysugarak a szimmetrális M

O sikkal egyenlő szögeket alkotnak, azaz ha FO

M = (incidentia) egyenlő MO

S = r_ (reflexió) szöggel. Ugyanekkor az ábráról leolvashatóan FP F'

P. Szavakban: a síktükörre eső és a róla visszaverődő fénysugarak MO-val egyenlő szögeket alkotnak, továbbá a fényforrás és a képe egyenlő távolságban állnak a tükör síkjától. Ez a visszaverődés törvénye, amely nemcsak a fény, hanem bármely más sugárzó jelenség körében sőt a látható tömegek ütközése körében is érvényes. A visszaverődés törvényét ki szokás még egészíteni azzal az állítással is, hogy a beeső és a visszaverődő sugár a beesés merőlegesével együtt mindenkor egy közös síkban fekszenek. Ennek az állításnak azonban már nincs és az örvénylő valóságban nem is lehet érvénye. Az örvénylő valóságban ugyanis a mozgás a részecskéknek precessziós mozgása miatt nem síkban, hanem térben foly le mindenkor. Tehát sem a beeső, sem a visszaverődő sugár mozgása nem foly le egyenes vonalban, hanem mindenkor örvénylési görbe vonalban. A közönségesen használatos tükrökben a beeső és visszaverődő sugaraknak egymástól okvetlenül beálló kilépése a síkból azonban észrevehetetlenül csekély. A mágneses tükörről visszavert fénysugár azonban már láthatóan tér ki a térbe, (/fe/r-hatás.) Az intenzív mágnes-térbe helyezett világító láng alakváltozása valójában a természetet alkotó valóságnak örvénylő mozgását teszi láthatóvá Faraday és Zeemann kísérleteiben.