Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1940

- 14 Az étert egyenletes energiasűrűségű közegnek kell elfogadnunk, mert a fény benne egyenletes sebességgel terjeszkedik minden irányban. Ha utóbbi tapasztalatunk megfelel a valóságnak, akkor viszont az éterrészecskéknek állandó szögsebességgel kell a tengelyük körül forogniok. Alapfogalmunk az állandóság fogalmát kizárja ugyan a természetet alkotó valóságból, de mert az éterrészecskéknek forgásbeli változását nem észlelhetjük, ezért azoknak forgásbeli állandóságát és vele együtt az éternek egyenletes energiasűrűségét egyelőre mégis el kell fogadnunk. Habár az éter energiasűrűségében változást nem tudunk is megállapítani, azt azonban föltétlen bizonyossággal figyelhetjük meg, hogy a fény a terjeszkedési sebességében mindannyiszor megfogyatkozik, valahányszor az éterből egy másik közegbe lép, amelynek valósági részecskéi az éteréinél nagyobb tömegűek. (A nagyobb tömegű pörgetyü precessziós szögsebessége szintén kisebb, mint a kisebb tömegűé). A valósági elemi részecskék tömegét és precessziós mozgásbeli időkülönbségét nem tudjuk meghatározni. Helyettük érzékszerveink a fényben különböző szineket, a melegben, hangban és elektromágneses hullámokban intenzitásbeli külömbségeket 'állapítanak meg. De bárminő közegről essék is szó, alapfogalmunk értelmében a mozgási energia benne minden esetben bizonyos tömegű valósági részecskéknek precessziós mozgásával terjeszkedik mindenfelé, miközben a sűrűsége a négyzetszámok arányában fogy. Ebből a tapasztalati tényből a fény esetében a fényforrásnak óriási energiasűrűségére és egyúttal szemünknek bámulatos érzékenységére is kell következtetnünk. A fény tehát energiaritkulási jelenség. Ritkulási természetét fogyatkozó intenzitással a tovaterjeszkedésében is megtartva, minden testben, amelyre esik, szintén energiaritkulást végez. Amikor a szemünkbe esik, akkor ennek idegeiben végez energiaritkulást, ami bennünk a fény érzetét kelti. Mennél nagyobbfokú szemünk idegeiben az energiaritkulás, annál erősebbnek mondjuk a fényt. A szemünk idegeiben lefolyó energiaritkulás nyomásként hat rájuk. Érzésünk ezt a nyomást egyenes vonalban visszafelé követve fénysugárnak nevezi azt és a fényforrást ugyanebben az egyenes vonalban látja A fénysugár tehát érzékelésünk alkotása és merőben szubjektív fogalom. A fényt alkotó részecskék mozgási energiája ugyanis nem egyenes vonalban, hanem közös középpontú gömbfelületeken terjeszkedik mindenkor az egyenletes energiasűségű éterben. Szemünk azonban nyilván nem láthat gömbfelületeket, hanem ezeknek csak egy elképzelt küllőjét látja. A meleg és egyéb sugárnak is ez az értelme. A mozgási energiának vándorlása közben lefolyó sűrűségváltozásának szemléltetése végett vegyük szemügyre a gőzgépeinkben lefolyót. Tüzelő szereinkben : a fában, szénben és egyebekben, alapfogalmunk értelmében a mozgási energia nagy mértékben van megsűrűsödve. Tüzük melegében ennek