Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1939

A sugárzás jelensége. Irta Székely Károly, ciszterci középiskolai ny. tanár. Alábbi sorokban a természetnek sugárzó energiájáról vázolok egy szemléletes képet. A természetnek ezt az energiáját azért szoktuk sugárzónak mondani, mert mértani egyenes vonalban látszik a térben terjeszkedni. A terjeszkedése azonban kimutathatólag mindenkor hullámzással foly le olyan egymáshoz hasonló zárt görbe felületeken, amelyeknek közös középpontjában a sugárzó forrás fekszik. Mozgási energiaként valójában csak akkor mutatkozik az be, amikor valamely közeg a terjeszkedésének részben vagy egészen útját állja. Alábbiakban a fény, meleg és elektromágneses sugaraknak származásait és terjeszkedését szemléltetem. Objektiv természetszemléletünk, amely szerint a természetet valamely sokszorosan örvénylő' valóság alkotja, nyilván kimondja azt is, hogy a valóság elgondolható legkisebb azaz elemi részeiben szintén sokszorosan örvénylő mozgásban van. Ezért az önállóknak látszó létezőket elemi valósági örvényekből gondolhatjuk összetetteknek, amikben az elemi örvényeknek kinetikai energiája összesűrűsödik.

1 A nem érzékelhető elemi valósági örvényeket szemléltetés végett valósági részecskéknek is mondhatjuk, amikben a természetet alkotó valóság egész tömegének egy elemi részét gondoljuk örvényleni. Jegyezzük meg továbbá, hogy az örvénylés sebességén érthetőleg mindenkor szögsebességet kell értenünk. A sugárzó energia lényegének szemléltető megismerése végett azonban egyelőre elégséges lesz az elemi örvényeknek és a belőlük kialakult egyéb forogva örvénylő tömegeknek az úgynevezett szabad vagy stabil tengelyét szemügyre venni. Az elemi részecskéknek stabil tengelye és szögsebessége általában nyilván bárminő irányú lehet. Összetételükben azonban a tengelyükről csak mint eredő tengelyről eshet szó, mert minden elemi részecskének saját tengelye van, amely minden lehetséges irányban fekhet. A sugárzó forrás energiája ennek az eredő stabil tengelynek az irányát megváltoztatni, azaz precessziós mozgásba hozni igyekszik, amely precessziós mozgása aztán addig tart, ameddig a forrás kinetikai energiájának a kitérítő hatása. Láthatóan észlelhetjük a precessziós mozgást az égi testeken vagy közelebbről egy forgó pörgetyűn is, amelynek szabad tengelye helyzetben és forgási irányban eltér a Földétől.

2 E tapasztalati tények alapján arra kell következtetnünk, hogy a tengelyük körül forgó egyszerű és összetett valósági részecskéknek egyaránt szintén precessziós mozgást kell végezniök, ha a sugárzó forrás energiájának a nyomása nem irányul a tömegközéppontjukon át, *) Erről bővebben számol be a bajai III. -Béla-gimnázium 1938—9. évi Evkönyve 47. és 49. o. — Az elektron stabil tengelyének precessziójáról az 54. o. 2) Bajai III. Béla-gimnázium 1933--4. évi értesítője 12. o. — A pörgetyű rezgése. 11. g,