Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1939
Baja földrajzi képe. Érdekes emberföldrajzi feladat egy város földrajzi jellegét megrajzolni, kutatni a miliőhatást, melynek folyamányakép a település létrejött és kialakult. Hisz a földfelszíni erők összműködésének eredményét látjuk magunk előtt, mely nem a véletlen szüleménye, hanem szigorú okszerűség következménye. Ha nem is hirdetjük a miliőadottságok feltétlen determináló erejét, mert a földfelszíni élet legfőbb dinamikus tényezőjének az embert tartjuk, mégis a miliő-adottságok nagy szerepét kétségbevonni nem lehet. A táj jellege visszatükröződik nemcsak a város külső megjelenési formáján, hanem annak életjelenségeiben is. A jelen miliőviszonyainak ismeretéhez azonban szükséges a város lakosságának ethnografiai, gazdasági ts politikai múltját is tudnunk, mert egy ilyen emberi közösség életében időnként más és más geográfiái adottságok, más és más helyi és helyzeti energiák érvényesülnek. A földfelszíni erők e fluktuálását, játékát városunk életében is rendre kimutatjuk. E szűkreszabott dolgozat csak vázlatos városrajz kíván lenni, s korántsem tart igényt rendszeres, kimerítő földrajzi monográfia elnevezésre. Itt csak rámutatunk a város életjelenségeinek és külső képének a tájjal való kapcsolatára, a nélkül, hogy a részletproblémák tüzetes tárgyalásával foglalkoznánk. Földrajzi helyzet és a földtani felépítés. Baja a Duna-Tisza közti hátság nyugati peremén, Bácska északnyugati szögletében a Duna bal partján, ott helyezkedik el, hol az Alföld lösszel és homokkal borított eredeti felszíne kiugrik a Dunára. Azért meglepő a fővárosból a Dunán lehajózó utasnak, hogy Budapesttől mintegy 150 km-es szakaszon nem talál városias települést a folyam partján. Baja csupán az egyedüli kikötőhely, melyet igazán megillet a város elnevezés. E szomorú, lehangoló ténynek az az oka, hogy a Duna alluvialis völgysíkja Pest alatt szertelenül kitágul úgyannyira, hogy a nagyfokú hóolvadáskor, mint az idei is volt, széles sártengerré változik, elnyeléssel fenyegetve a védgátak mögött meghúzódó községeket. Egyedül Baja fekszik a keleti parton árvízmentes magaslaton. Noha a Duna balpartján is megtaláljuk helyenként a településre alkalmas városi terraszt, de ez messzire esik a folyó mai medrétől. Ilyenen épült Kalocsa is, de mert távol van a hajózási úttól, se nem kikötő-, se nem átkelőhely. Ez