Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1938
57 elektromos töltés nyomása, potenciálja ugyanakkora, mint amekkorának a vezető felszínén mutatkozik. A vezető felszínén merőlegesen és egyközűen elhelyezkedett elektronok azonos irányban forgó tengelyükkel szintén taszítódnak, miként az azonosan forgó vízörvények, minek következtében a vezető felszínének ama helyére kell vonulniok, amely legtávolabb áll a vezető középpontjától. E helyeken az elektronok összetorlódva az elektromos töltés különböző sűrűségét alkotják. Azonos sűrűsége tehát csak a gömbvezető töltésének lehet. Legsűrűbb a töltés a vezető felszínéből kiálló csúcsokon. Elektromos töltésen valójában az örvénylő anyag kinetikai energiájának, nem pedig az elektronoknak sűrűségét kell érteni. Minthogy azonban az anyag elemi részeinek kinetikai energiáját megállapítani — mint fönt láttuk — teljes lehetetlenség, az elektromosságot — miként az imént az áramban — adott tömegnek szokás föltenni. E feltevés értelmében az elektromosságnak azt az e tömegét, amely a vezetőnek felületegységén helyezkedett el, az elektromosság ő sűrűségének, a vezető egész f felszínén elhelyezkedett elektromos tömeget pedig a vezető C kapacitásának mondjuk. Kapacitás a. m. fölfoghatóság vagyis fölfogó képesség. Edények kapacitása a köbtartalmukkal, vezetőké pedig a felszínükkel arányos, mert az elektromosság a vezetőnek csak a felszínén foglalhat helyet. Ugyanakkora tömegű gáznak a sűrűsége és a zárt edény oldalára gyakorolt nyomása tudvalevőleg fordított viszonyban van egymással (Boyle—Mariotte törvénye). Hasonlóképen van fordított viszonyban ugyanakkora e elektromos tömegnek ó sűrűsége a vezető f felszínével (e=öf), a C kapacitása pedig a V nyomásával (e=CV). Ugyanazt az e elektromos tömeget tehát kétféleképen fejezhetjük ki: e~öf=CV. — Ugyanígy lehet a mágnességet is szemléletessé tenni, ha azt szintén adott tömegnek tesszük föl. JIz elektromos illetőleg mágneses tömeg, sűrűség és kapacitás fogalmaival nyilván nem értelmezzük, hanem csak szemléletessé tesszük az örvénylő elektronok nyomását. JJ nyomás tárgyilagos okát minden esetben az örvénylő anyag kinetikai energiája kicserélődésében találhatjuk meg. (Erőtér.) A forgó elektronnal szemléletessé tehetjük az elektomos és mágneses erőtér származását is. Az elektronok ugyanis valamely elektromos töltésben vagy mágneses testben csak a haladó sebességüket vesztik el, a szögsebességük azonban ellensúlyozott állapotukban is megmarad. Elek- tronaik szögsebessége kinetikai energiájával pedig környezetük elektronai forgó tengelyét a magukéval szintén azonos irányú helyzetbe fordítják vagyis precedáltatják, amelyben addig maradnak, ameddig a vezetőnek töltése van, illetőleg a mágnes más helyet nem foglal el. A mágnes környezetének elektronai nyilván gyűrűs alakot vesznek föl. A töltés és mágnes környezete tehát a töltéshez illetőleg mágneshez hasonló állapotba jul, amit erőtér-
