Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1938
51 német, Crookes (1879) angol természetkutatóknak léghíjas üvegcsövekben végzett kísérleteikkel kezdődött. Nevét az angol S/oney-től kapta. Mozgásának kezdősebességét többen határozták meg és a fény sebességét megközelítő nagynak találták. Az elektronnak nevezett kinetikai energiacsomó jelentősége éppen abban van, hogy rajta a mozgó anyag örvénylését szembetűnően lehet kimutatni. Amíg az elektromosságnak és mágnességnek csak vonzó és taszító hatásuk volt ismeretes, nem lehetett azokat mechanikailag értelmezni. A léghíjas üvegcsövekben szerzett tapasztalataink azonban arra ajánlkoztak, hogy az elektromosságnak és mágnességnek, miként az anyagi testeknek, atomos szerkezetet és atomaiknak örvénylő mozgást tulajdonítsunk. Az elektromosságnak és mágnességnek atomai az elektronok. A fizikusok ugyanis azt tapasztalták, hogy valamely léghíjas üvegcső katodjára vezetett elektromos áram a katodfémről anyagrészecskéket választ le, amelyek nagy sebességgel látszanak az anod helyzetétől függetlenül minden irányban egyenesen szétröpülni. E részecskék az elektromosságban állandó szereplésük miatt elektron nevet kaptak. Közülök azok, amelyek az üvegcső belsejében elhelyezett elszigetelt vezetőre estek, annak negatív töltést adnak. E jelenségből arra lehetett következtetni, hogy az elektron a negatív elektromosságnak egy atoma. Ha pedig a katodról kisugárzott elektronoknak egy részét a többitől elkülönítve keskeny résen át egy mágneses erőtérbe hagyjuk áramlani, akkor kezdetbeli irányukat elhagyják, görbe pályán haladnak, sőt ha a mágneses erőtér erős, körbe, kisebb terjedelmű örvénybe hajlanak össze. Az történik hát a mágneses erőtérben haladó elektronokkal, ami egy forogva haladó pörgettyűvel vagy kilőtt forgó löveggel történik, ha szabad tengelyére olyan külső energia hat, amely azt a mozgása irányából kitéríteni és egy újabb tengely körül forgatni igyekszik : t, i. precessziós mozgást kell végeznie. Egyelőre eltekintve a léghíjas térben végzett haladó mozgástól, az elektronnak tehát először is a saját stabil tengelye körül kell forognia, örvénylenie, aztán a stabil tengelyének a mágneses erőtérben precessziós mozgást kell végeznie, ami szintén örvénylő mozgás. (Ezt a két örvénylő mozgást valamely giroszkóp pörgettyűje szemlélteti.) A tömegközéppont állandóságának sztatikái törvénye csak az anyag tehetetlensége hipotézisében érvényes. Ellenben az örvénylő anyag körében, ahol minden tömegnek a maga örvénye mozgásában kell résztvennie, már nem érvényes. A katodsugárban mozgó elektron tehát egy pörgettyűhöz hasonló kinetikai energiacsomó, amelynek pályája a mágneses erőtérben precesszióval szűkebb örvénypályába megy át. A pályája már a katodból való kiindulásakor sem lehetett egyenesvonalú, csak csekély görbülése miatt látszik egyenesvonalúnak, Az elektron forgó, örvénylő mozgása nyilván egyenes következménye az anyag örvényléséről megállapított alapfogalmunknak, Szabályosan lefolyó 4*
