Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1938
42 jesen elmúlnak, bár néha minden gondosság mellett is hónapokig, sőt évekig fennmaradnak. Általában azt mondhatjuk, hogy a serdülési kor befejezése után, hacsak nem éltek teljesen irracionális módon, nyomtalanul eltűnnek ezen szívbajnak látszó tünetek és rendesen csak akkor maradnak meg az élet későbbi éveiben, sokszor egy egész, talán rövid életen át, ha vagy súlyos szívbajnak diagnosztizálták és a kis embert szívszerekkel bőven etették, vagy pedig egyáltalán nem ismerték fel, sőt nem is keresték a tünetek okát és így a fejlődő ember életmódján nem változtattak." Dr. Tuszkai Ö.: A serdülő kor. 22—23. o. Mindenki könnyen megértheti ezek után, hogy a foglalkoztatási terveket a testnevelési tanárok dolgozzák ki időre és teljesítményre vonatkozólag és megbeszélik azokat az iskolaorvossal. Egyébként az egyes terveket már korosztályok szerint szokták megszerkeszteni; ha tehát valamelyik tanuló nem birja a követelményt, akkor okát benne és szervezetében kell keresni és az iskolaorvos sportorvosi vizsgálata és felügyelete alá tartozik. Egyébként az ifjúság sportorvosi ellenőrzését is be kell vezetni, mert ez a modern nevelés nélkülözhetetlen kelléke. Ha itt nem restellí a fáradságot az osztályfőnök, akkor sokszor érdekes és az ifjú életére elhatározó rendellenesség nyomára juthat, nem egy esetben a sexualitás idegesen abnormis túlértékelésének vagy éppen elfajulásának állhatja útját. S ezen munkájával észrevétlenül betöltheti osztályában a modern nevelés második kívánalmát, az iskolapszichológust. Végül nézzük meg a sportorvosnak véleményét: „A sportolás orvosi szempontból ma már életszükséglet, az egészséges életmód egyik alapvető tényezője, akárcsak a tisztaság, a megfelelő táplálkozás vagy az elegendő alvás. Az ember legnagyobb kincse az egészség. A beteges, gyenge ember élete szenvedésekkel teli, öröme kevés. Az életre előkészítő iskolában az ifjú megszerzi magának a szükséges ismereteket. A szépen átgondolt terv, életpálya befutását hányszor húzza azonban át az egészség összeroppanása vagy az idegrendszer kimerülése. A gyenge, az élet küzdelmeire csak szellemileg felkészült ember, megfeledkezett a szellem szolgájáról. Munkaképes ember csak az egészséges ember és az egészség megőrzése, a test karbantartása éppoly fontos tényezője a létfenntartásnak, mint a szakmabeli kiképzés. A test is megkívánja a maga kultuszát és művelését. Ahogy ifjúkorunktól kezdve rendszeresen igyekszünk gyakorlati vagy elméleti ismereteket szerezni, hogy szakmánkban megálljuk helyünket, úgy kora gyermekségünktől kezdve hasonló gonddal kell foglalkoznunk testünkkel. . . . Az iskolás gyermek heti két tornaórán és az iskolai játékórákon, sajnos, csak egy kis izlelítőt kap abból, amit naponta és rendszeresen kellene végeznie.“ Kellner dr.
