Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1938
mint legmagasabb rendű szellemi funkció. Minden alsóbbrendű funkciót ennek lehet és kell alárendelni. Az ész ismerheti föl helyesen a célokat, tehát minden testi és szellemi működést neki kell kormányoznia. Ehhez két dolog kell: egyik a szellem kiművelése, a másik azonban az idegpályák begyakorlása, hogy az értelem által helyesnek fölismert működést kellő könnyűséggel és gyorsasággal elvégezzék." Weszely O.: A modern pedagógia útjain. 86—87. o. E sorok után kinek ne jutna eszébe Aristoteles elgondolása; csak ha sokszor és ismételve cselekszünk erényesen, keletkezik bennünk az erényes cselekvésre irányuló tartós lelkiállapot, a lélek erkölcsös habitusa, íme, mily szépen összetalálkozik az ókori elgondolás a modern felfogással a nevelés gyakorlati oldalát illetően. A modern elgondolás Plató szavait a következőképpen értelmezi: „A nevelés azoknak a hatásoknak összege, melyeknek célja a növendéket életfeladatainak megoldására képessé tenni. Ezeket az életfeladatokat az ember annak a társadalomnak a keretében oldja meg, amelyben élni fog. A maga egyéni életét az ember egy nemzet keretében éli le, s így a nevelésnek voltakép arra kell őt képessé tennie, hogy a maga egyéni életfeladatait ennek a nemzetnek keretében oldja meg. Nevelni tehát annyit tesz, mint az embert képessé tenni arra, hogy bekapcsolódjék a környező társadalomba, azaz a nemzet életébe oly célból, hogy a maga egyéni életfeladatait ebben a keretben megoldhassa, e célra összes értékes képességei kifejlődhessenek, s így képes legyen a környező kultúrát átvenni és mint ennek a kultúrának nemcsak részese, hanem tevékeny munkása, élni és dolgozni. A nevelés tehát segíteni akarja az embert abban, hogy a maga megélhetését biztosíthassa, de ezenfelül magasabbrendű lelkiéletre emelkedve, a maga egyéni értékeit kifejtse s ezzel a maga nemzetének s így az egész emberiségnek haladásához és tökéletesítéséhez hozzájáruljon." Weszely 0.: A korszerű nevelés alapelvei. 20. o. A fentídézett sorok a nevelési gyakorlatot is elénk állítják, amikor arra hívják fel figyelmünket, hogy az ifjúsággal gyakoroltassuk azt az életet, amelyre elő akarjuk őt készíteni. A gyermekkel szabadidejét kellene olyan formán felhasználtatnunk, mely megfelel „olyan életmódnak, melyet az idősebb generáció helyesnek tart", és amelynek alapján „képes lesz bekepcsolódni a környező társadalomba, a nemzet életébe s így a maga egyéni életfeladatait e keretben megoldhatja." Hogyan is állunk az ifjúság szabadidejével? Nagy részét lefoglalja a másnapra való előkészület munkája vagy egyes köröknek elfoglaltsága. Mindig megmarad azonban délutánjának egy része, mellyel a tanuló nem tud mit csinálni, vagy melyet nem úgy használ fel, amint kellene, amint jó lenne, Í7 3
