Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1938
9 legyen. Az iskolai értesítő lapjain közreadott ezirányú dolgozatai nagy tudást és gazdag tapasztalatot árultak el s nagyban hozzájárultak a családi nevelés sikeréhez. így tette a szülőket az iskola barátaivá és készséges munkatársaivá. De az iskolán kívül is nagyszabású társadalmi tevékenységet fejtett ki a közéletben. Mindenütt ott volt az első vonalban, hol a közjó előmozdításán, a szociális kérdés megoldásán fáradoztak. Egyháza és hazája ügyéért bátran síkra szállt mindenkoron. Eszmények szolgálatában mindvégig kitartott, ha e miatt esetleg támadásban is volt része. Mert bizony nem egy ízben csalódott az emberekben, kik anyagi érdekekért nem egyszer hagyták cserben a zászlót. De ő nem törődött az elismeréssel, melyet sohasem keresett. A világháború gondterhes, nehéz esztendeit még Baján éli át, de 1917 nyarán a rendi legfőbb elöljáróság az ősi egri intézet élére helyezi, hol azután a forradalom, a kommunizmus és az oláh megszállás keserveit kell elszenvednie. A lelke vérzik a pusztulás láttára, de a jobb jövőbe vetett hitét nem adta fel. Bátor elszántsággal, férfias eréllyel száll szembe a rombolókkal, bátran kitart elvei mellett s nem fél a fenyegetésektől. így sikerült átmentenie a reábízott erkölcsi és anyagi értékeket. Majd, a vihar elmúltával, megkezdi a lelki újjáépítő munkát s a forradalmasított lelkek megtérítését. 1924-ben a rendtársak bizalma a zirci apáti székbe ülteti. Ezzel kiszélesedett munkaköre és megsokasodtak gondjai. Sokszor emlegette a boldogult apátúr, hogy az aranykereszt viselése mily nehéz, de ezt nem panaszkép mondta, mert híven akarta hordozni a reárakott terhet. A hazai Ciszterci Rend erkölcsi, szellemi megerősödésén dolgozott másfél évtizeden keresztül, míg a Gondviselés el nem szólította az élők sorából. Naggyá tette rendjét, mely vezetése alatt sohsem látott virágzást ért el, úgyhogy egész szerzetescsaládja őszintén siratta benne a nagy apátot elhunytakor. És most fájó szívvel hódolunk áldott emlékednek, néhai jó Adolf apátúr, nem a vigasztalan gyász pogány siralmával, hanem a megszentelt fájdalom imájával köszönjük meg az LJr Istennek, hogy a mienk voltál és az is maradsz, mert szivünkbe zárva hordjuk mindenkor nemes emlékedet. Mészáros Ervin dr.
