Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1937
Adatok az év történetéhez 1. Személyi ügyek. Dr. Werner Adolf zirci apátúr, intézetünknek kegyura Szász Alfréd rendes tanárt a központi gazdasági hivatal vezetésére Zircre, Kertész Gotthárd dr. rendes tanárt tanári minőségben Székesfehérvárra, Gonda Keresztély rendes tanárt tanári minőségben Egerbe helyezte. A meleg szeretet és megbecsülés hangján emlékezünk meg e helyen róluk, akik mind a hárman meleg szívvel és buzgó lelkiismeretességgel munkálkodtak tanulóifjúságunk erkölcsi és szellemi kiképzésén. Szász Alfréd ezenfelül a Rendház anyagi ügyeit is nagy gonddal és mindenre kiterjedő figyelemmel vezette. Isten áldása kisérje őket új működési helyükön! — Helyökbe jöttek Török Bonifác, Zircről, az anyamonostorból, és Székely Artur az egri Szent Bernát gimnáziumból. Ebben az összetételben kezdettük meg nevelő és tanító munkánkat és nem sejtettük, hogy a halál angyala néma szárnycsattogással fölöttünk leselkedik és idő előtt elragadja közülünk épen azt a férfiút, aki nemes munkánk ütemét példájával, munkaszeretetével, rátermettségével intézte, irányította. Dr. Tordai Ányos december 13-án távozott el körünkből, hogy Pesten a klinikán állapíttassa meg, hogy régi cukorbaja mellett *még mi az, ami régi munkakedvét szegi, lelkének eleven szárnyalását elsorvasztja. Az alapos vizsgálat sem tudott komolyabb baj nyomára jutni, és Tordai Ányos látszólag megnyugodva távozott a Herczog-klinikáról, elment Zircre, az anyamonostorba, elbúcsúzni. Pihenésre lett volna szüksége, fizikuma vágyta is a pihenést, de nyugodni nem bíró lelke, dolgozni vágyó szelleme sarkalta megkezdett munkájának befejezésére. Január 5-én jött vissza hozzánk, de már elgyöngülve és fáradtan, megszokott munkarendjét tovább folytatta, azonban csakhamar kitűnt, hogy megrongált szervezete nem bírja a fárasztó munkát. Óráit azért rendesen ellátta és nem engedte, hogy társai helyettesítsék. A közben mind gyakrabban jelentkező fuldoklási rohamok január 16-án délután ágyba döntötték és január 17-én a reggeli órákban nemes, magyar szíve megszűnt dobogni. Az életmécs kialvása mindig fájdalmas, lesújtó és megdöbbentő, de kétszeresen az, ha váratlanul alszik ki, és készületlenül találja azokat, akik meleg szivéhez olyan közel állottak. A bajai Rendház Tordai Ányosban
