Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1936
63 hivatali főnökeinek lelkiismeretes munkatársa, dr. Borbiró Pongrác, 27 éves korában öt hónapos sorvasztó betegségben elhunyt. Egy héttel halála után érkezett hozzánk a Bajai Takarékpénztár 52.153 sz. betéti könyvében elhelyezett 1500 P jutalomalapítványa s ennek a lefolyt iskolai évre adományozott 70 P kamata halála napján kelt következő kísérő irattal : Legyen a mellékelt tőkébél alapítvány, s ez a „Borbiró Vojnits Pongrác“ nevet viselje. Az évi kamat tanévzáráskor adassák a bajai gimzázium — lehetőleg bajai illetőségű, vagy legalább is bácskai származású — azon tanulójának, aki legjobban megközelíti a magyar ifjúról kialakított eszményképemet. Adassák tehát annak, aki 1. magyar. Nem származása vagy anyanyelve szerint, hanem magyar: gondolkodásában és minden cselekedetében. Aki tudatában él annak, hogy a nemzeti eszme csak addig előrevivő, amíg a nemzet értékeinek kifejtésén, hibáinak kiküszöbölésén munkálkodik s erőit az emberiség haladásának vonalában fejti ki. 2. Aki vallásos. Egész lénye derűs, mégis komoly, öntudatos lelkiélet vissza- tiikrözése. Aki mélyen átérzi, hogy képességei nem csillogtatásra adattak, hanem súlyos felelősséget jelentenek, kötelességeket vonnak maguk után. 3. Aki haladó irányzatú; tudja, hogy az élet örökös fejlődés. De azt sem téveszti szem elől, hogy a mát a tegnapnak köszönhetjük ; hogy a múltba kapaszkodó gyökerek a legbiztosabb támaszai az előretörő hajtásoknak. 4. Aki erősen szociális gondolkodású. Saját erőinek kifejtésével törekszik előre ; de munkásságával minél szélesebb körnek törekszik használni s egyetemes érdekeket akar szolgálni. 5. Annak adassék tehát, aki a legbiztatóbb Ígéret arra, hogy „egész ember"-ré fog fejlődni, — a jövendő magyar életnek komoly értéktöbbletévé válik. Alkalmazottairól szépen gondoskodó munkaadómtól, a Magyar Nemzeti Banktól élvezett javadalmamnak egy részét mindig félretettem. Ennek segítségével törekedtem magam képezni, tovább fejleszteni. Ebből tettem meg utaimat. Egyik szabadságidőm alatt a Felvidéken, majd Erdélyben, — hogy közvetlen közelből magam láthassam elszakadt véreink helyzetét. Ebből jártam Somogyot, Zalát, a Sárközt, a Börzsönyi hegyeket, Sopronnak szép vidékét, — hogy alaposan megismerhessem a magyar népet, vágyait, törekvéseit. Ebből akartam ez évben lemenni a Délvidékre és folytattam volna kirándulásaimat a haladottabb Nyugaton is. Velem azonban a Gondviselés másként rendelkezett. Szeretném, — ha az utánam megmaradt összeg kamatai legalább mások szép törekvéseit elősegíthetnék. A tőke a hazát újból alapító III. Béla királyunk nevét viselő gimnáziumnál kezelendő. Annál az intézetnél, amely serdülő korom gyarapodásának legfőbb forrása volt. Az évi kamatokat ennek az intézetnek ciszterci rendű tanári kara ítélje oda azon volt vagy jelenlegi tanulója javára, akit az alapítvány szellemében támogatni a legméltóbbnak Ítél. Kórom a tanári kart, hogy az odaítéléshez a Magyar Nemzeti Bank bajai intézetének főnökét mindenkor hívja meg s — ha megjelennék — részére tanácskozási és szavazati jogot biztosítson. Kérem, hogy az odaítélésnél a nagyobb ráutaltság csak közel egyenlő feltételek esetén vétessék figyelembe. Az alapítvánnyal mélységes hálámat akartam kifejezni minden tanítómesterem iránt, akik tanulmányaimban biztos vezetők, kialakulásomban értékes irányítóim voltak ; és bensőséges köszönetem a Magyar Nemzeti Banknak, amelynek szolgálatában kiváló főnökök alatt, kedves kollegák között rövid életem legszebb éveit tölthettem,
