Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1936
A fantázia szereplése az exakt tudományokban. A tanuló ifjúság számára irta Székely Károly cisztercita, ny, középisk. tanár. Tudomány. — Az öntudatára ébredt értelmes ember tudomást vesz a maga létezéséről. Érzékszervei közvetítésével meggyőződik arról, hogy ö az érzékelhető természetnek élő és önálló egyede. Életének ismertető jelei: érzése, gondolkozása és munkálkodásra való képessége. Tudja, hogy életét a szüleitől kapta. De arról is kell tudomást vennie, hogy élete befejezésével a teste, amely életében élettelen anyagból épült föl, visszatér oda, ahonnan élete folyamán az benne fölhalmozódott. E tapasztalatai nyomán a maga létét két valóság ideiglenes együttesének ismeri föl. Az egyik valóság az érzékelhető anyag, a másik valóság a nem érzékelhető lélek, amely az anyagnak bizonytalan ideig tartó életet kölcsönöz. Sem az anyagnak sem a léleknek lényegét, mivoltát közelebbről nem ismerjük, meghatározni nem tudjuk. Tulajdonságaikat azonban legalább részben már ismerjük. Az anyag és lélek tulajdonságainak búvárkodása körül kifejtett észbeli tevékenységünk eredményeként származtak a tudomány különböző ágai. 1 A tudomány megalkotásában és megszervezésében eszünknek két értékes tényezője: értelmünk és fantáziánk rendszerint együtt vesznek részt. Az értelem ugyanis maga egyedül legfeljebb axiómákat tud felállítani, a fantázia pedig egymagában többnyire megvalósíthatatlan álomképeket fest. Együttműködésük munkájában az értelem viszi az ellenőr szerepét, neki kell a fantáziát a túlkapásaitól visszatartania. E megállapításunk igazságának ellenére mégis nem ritkán azt tapasztaljuk, hogy még az úgynevezett exakt tudományokban is a valóságok és a képzelmények fogalmai gyakran any- nyira összefolynak, hogy azoknak kölcsönös egyenlőségét vagy legalábbis egyenlő jogosultságát vagyunk készek elfogadni, amiből ellenmondások támadnak. A számtanban, mértanban és a fizikában előforduló ilyen ellenmondásokra szándékozok alábbi sorokban rámutatni. I. Számtan. — A szám egynemű tárgyaknak vagy azok részeinek adott sokaságát kifejező fogalom, amely természetes eszünk elvonó képességével alakult ki értelmünkben. Ha a számmal nem kötünk össze más fogalmat, akkor azt abszolútnak mondjuk. Ha az abszolút számokat az irány
