Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1936
17 gása, szögsebessége állandónak van föltéve. A folyton változó természetben azonban a Föld szögsebessége sem lehet állandó, neki is valamely irányú gyorsulásnak kell alávetve lennie. E gyorsulás azonban a csillagászat eddigi megállapítása szerint meghatározhatatlan csekélység lévén, az időegység megállapításában gyakorlatilag elhanyagolható ugyanúgy, mint ahogy a tö- megegység meghatározásában a rádioaktivitás miatt beálló tömegváltozás is gyakorlatilag szintén elhanyagolható. Egyébiránt érthető, hogy a Föld szöggyorsulásának megismerése esetében időnkbeli napegységünk épúgy megtarthatná az értékét, miként a polgári életben használatos középnap, csak megfelelő időegyenletet kellene rá fölállítani. E megjegyzések figyelembe vételével időegységünk abszolút voltáról épen nem kell lemondanunk és nem vagyunk arra kényszerítve, hogy Einstein fantáziája relativ idejét fogadjuk el. Folytonosság. — Az idő fogalmával szoros kapcsolatban és vele párhuzamosan fejlődött ki értelmünkben a folytonosság fogalma. Az anyag és a mozgások a természetben folytonosak. Annak oka, hogy a mozgásokat folytonosaknak kell tartanunk az, hogy abszolút nyugalomban lévő testet a természetben nem találunk. Minden test meghatározhatatlan számú mozgásban vesz részt és ha e mozgások egyike-másika meg is szűnik, a többi mozgása még megmarad, tehát a relativ nyugalomban lévő test is számtalan mozgást végez. Szakadás a mozgás folytonosságában még akkor sem áll be, amikor valamely test mozgásának az iránya ellenkezőre változik a rezgő mozgásban. Hiszen tudjuk, hogy a rezgő pont mozgása épolyan folytonos, mint aminő folytonos a vele együtt egyenletes körmozgást végző ponté' (Huyghens.) Fantáziánk azonban a folytonosságot, végtelen kis idő és tér közbeiktatásával szakadozottnak is tüntetheti föl épúgy, miként a mértanban a folytonos vonalat dimenziótalan pontokra bontja. A tudományban a fantázia e képzelményének igen jó hasznát vesszük, mert vele az anyagot a folytonossága ellenére is szakadozottnak tételezhetjük föl az atomelméletben. Az erő. — Az erőt a természeti jelenségekben beálló változások okának szokás mondani. A jelenségek változásának azonban sok oka lehet, amely okoknak mineműségét minden jelenségben még nem ismerjük. Amikor tehát az erőt minden változás okának mondjuk, általánosítunk, azaz a változások minden lehetséges okát az erő képzeleti fogalmába foglaljuk egybe. Az erő szóval kifejezett fogalom tehát a fantázia fogalma. Objektiv természetszemléletünkben, amelyben az anyagot és a mozgást természeti adottságoknak tekintjük, a jelenségekben előálló változások okául az erő helyébe az energiát állíthatjuk. Tudjuk u. i., hogy a természetet alkotó anyag a maga tömegében megsemmisíthetetlen állandó meny- nyiség. Azt is tudjuk, hogy az anyagnak kisebb-nagyobb tömegei állandó, i
