Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1935
24 jára. Hipotézisünk alapján miképen gondolhatjuk el az éter áramlásának megszűnését, amikor az valamely fizikai testre rááramlik ? E jelenség megértése végett csak arra a folyamatra kell visszaemlékeznünk, amely folyamat elgondolásunk szerint az összetett éterörvények, az atomok képződése alkalmával megy végbe. E folyamatban az elemi éterrészek és összetett éterörvények kapcsolódnak, a sebességük szögsebességé lesz, a haladó mozgásuk tehát megszűnik. Gondoljunk továbbá arra is, hogy ennek a kapcsolódási folyamatnak a fizikai testben gyorsabb ütemben kell lezajlania mint a világtéri éterben, mert a fizikai testben a kapcsolódásra alkalmas éterrészeknek nagy száma szűk helyre, az atomba van összehalmozva, nem úgy, mint a térbeli éterben, ahol azok messze fekszenek egymástól. A fizikai testben az atomképződés tehát aránylag rövid idő alatt történhet meg. Az éteráramoknak a fizikai testre áramlása folyamatában a bennük úszó fizikai testecskék az éterárammal együtt a testre esve, elvesztett sebességük révén meleget termelnek. Szóval a fizikai testre áramló éteráram áramlásának meg kell szűnnie. Ha azonban a testekre áramló éteráram ekképen eltűnik, akkor érthetőleg a fizikai test tömegének az eltűnt áram tömegével egyenlő meny- nyiséggel meg kellene nagyobbodnia. Tekintettel az éter nagy sűrűségére, a fizikai testek és a Föld tömegének hamarosan és talán mérhető mértékben és mérhető időn belül meg kellene nagyobbodnia, minek következtében tömeg- és hosszúsági mértékegységeink elvesztenék megállapított nagyságukat. Valóban ennek a jelenségnek be is kellene következnie, ha a testek tömegnagyobbodásával szemben nem állana fönn olyan jelenség, amely a Föld tömegének csökkenését okozza. E jelenség pedig a gázak diffúziójának jelensége. A fizikai test belsejében végbemenő atomképződés folyamatában u. i. igen sok gáznak kell származnia, mert ezeknek atomaí kisebb tömegűek lévén a szilárd testekénél, kevesebb elemi éterrészekből állnak, tehát rövi- debb idő alatt jönnek létre, mint a szilárd testek atomai, amelyek igen összetettek, igen sok elemi éterrészből és összetett éterörvényből alakulnak ki. Az éterelnyelődésből származott gázak a szilárd testben jobbára elnyelődnek és abszorbciós meleget termelnek. Minthogy a meleg vezetéssel csak lassan terjed tova, a fölszaporodott abszorbciós meleg a test hőfokát oly magasra emeli, hogy a testben elnyelődött gáz szabaddá lesz és elhagyja a testet. A szilárd testből távozó és a testre áramló éteráram sebességénél lényegesen kisebb diffúziós sebességű gázak ellenárama aztán állandóan kisebbíti a szilárd test tömegét. Tudjuk ugyanis, hogy valamely szilárd test csak korlátolt mennyiségű gázakat bír atmoszféraként magához láncolni. Minő gázakra gondoljunk itt? — Első sorban Földünk légkörét alkotó gázakra kell itt gondolnunk, amelyek a Föld anyagának megszilárdu
