Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1935
21 fizikai testnek saját éterárama van, amely a világtért betöltő éterből minden oldal felől reájuk áramlik. E föltevéssel a testnek kölcsönös nehézkedését értelmezhetjük. Egyelőre azonban ismétlések elkerülése végett tekintsünk el attól a bonyolult folyamattól, amely a testre áramló éterárammal a test belsejében végbemegy és nevezzük e folyamatot egyszerűen elnyelődésnek, abszorbciónak, amiről alább bővebben lesz szó. Továbbá alkossunk magunknak az éteráramokról a girosztatikus étertengerébe illő képet. E kép érthe- tőleg nem egyezhetik meg Földünk tengeráramai képével. Ugyanis míg a Föld tengervizének áramai a szelektől, a Föld forgásától, hőmérséklet és sűrűségkülömbségektől, tehát külső okoktól származnak, addig az éteráramok belső okokból t. i. az elemi éterrészek sebességének szögsebességgé történő átalakulásából veszik eredetüket. Továbbá míg a tenger vizét áramlásba hozó erők változók, addig az éteráramokat okozó éterelnyelődés állandó. A tenger vizáramainak gyorsuló mozgása a súrlódás miatt csakhamar egyenletessé lesz, a súrlódásmentes éterben keletkező éteráramok azonban megtartják kezdetbeli gyorsulásukat bármely középpont felé tartsanak is azok. Tehát az áramlásban résztvevő részecskék mozgásállapotának megállapítására akár a kezünk ügyébe esők, akár a messze távolságban fekvők azonos elbánásban részesülhetnek. E megjegyzések figyelembevételével vegyünk most már szemügyre két mu m2 tömegű és közös О tömeggközéppontjuk körül forgó testet (4. ábra). A két test között fekvő éternek mindkét test felé kell áramolnia, a dinamikai nyomása tehát emiatt köztük megoszlik és a testeken kívül áramló éter dinamikai nyomásához képest megkisebbedik, u. i. azonos értékű nivófelületükön az « szög alatt találkozó áteráramok g gyorsulásának eredője g2 g V2(l-\-cosrt). Ennek következtében a két test külső oldalaira áramló, változatlanul maradt éternyomás a két testet egymás felé nyomja és azt a látszatot kelti, mintha a két test egymást kölcsönösen vonzaná. Tehát az anyagnak tulajdonított vonzó hatása helyébe az áramló éter két dinamikai nyomásának a különbségét állíthatjuk éterhipotezisünkben. [Itt gondoljunk az éter nagy sűrűségére és a nyomás egyenletes tovaterjedésének elvére.] Egyenlő m tömegek esetében e nyomás érthetőleg a két test tömegével arányosan növekszik, mert a tömegek nagyobbodásával éteráramaik és ezeknek nyomása is arányosan megnagyobbodik, két különböző mlt тг tömegű test esetében pedig a nyomáskülönbség a testek tömegeinek arányában oszlik meg. Az első esetben a nyomáskülönbség m2-ével, a másodikban m2m2 szorzattal arányos. 4. ábra. mí,mt az egymásra nehézkedő két tömeg harántmetszete.
