Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1932
29 jainknak. Ezek a Kaszinó-Berényi-, a Rothfeld-, a Horváth Ferenc és neje- és a III. Béla király-alapítvány. S hogy semmit se felejtsünk, valami értéket jelentenek azok, amelyek csak betéti könyvbe voltak helyezve, így az említett Kaszinó-Berényi-al. s a Sándor Ferenc-al. 15—15 P-t, a Kohn Má- tyás-al. 2.25 P-t. A többi hosszú sorozat kötvényei — legalább ma — teljesen halottak, betétkönyveinek végösszege meg 1—2 fillért mutat. Az alapítóleveleket, zárolt kötvényeket, betétikönyveket tisztelettel és hálával, de minél kevesebb reménységgel őrzi irattárunk. Ki tudja, hogy most előkerestem, újra rendeztem s ismét elzártam őket, jön-e idő, mikor zárjukat fel kell nyitni ismét. . . Kérdezhetné valaki, az alapítványok e szomorú sorsa után miért is emeltük hát fel koporsójuk fedelét ? Megmondom. Először is a büszkeség jóleső érzése diktálta. Hogy megmutassuk, intézetünknek mennyi kincse volt a régi alapítványokban. Mert mint említettem a bevezető részben: Nagymagyarországnak is igen kevés iskoláját tüntette ki a jótevő bőkezűség annyira, mint a miénket. S hogy megmutassuk, mai életünk nyomorúságában is mennyire intézetünkre fordul a jó szívek áldozatos figyelme: mert öt új alapítvánnyal sem sok intézet dicsekedhetik e keserves időkben. Azután azt akartam, hogy a jótevő pénz elapadásával ne apadjon el az emlékezet. Még egyszer föl akartam eleveníteni intézetünk jóbarátainak emlékét, akik száz éven át egymás után sorakoztak-törekedtek a bajai diákság támogatására: lám, szinte minden második év megtermetté a maga jótevő-gyümölcsét. Akik szeretik ezt az iskolát, nem fogják elfojtani a hála és köszönet egy-egy szavát irántuk s az öreg tanítványok, akik e sorokat olvassák, akik részesültek e jó lelkek adományaiban, nem fogják elrejteni a hála és köszönet könnyeit sem, nem fogják elfelejteni — a mai diáksággal együtt — a megboldogult jó lelkekért az imádságot sem. Aztán megírtam mindezt a jövő reménységéért. Mert lesz még szőllő lágy kenyérrel s az elmúlt idők példájából bízvást remélhetjük, hogy a bajai jó szívek a lágy kenyérből juttatnak majd a bajai gimnázium ifjúságának is.*) Dr. Tordai Ányos. *) Ez a cikk csak azokról a jótevőkről szól, akik alapítvánnyal segítették diákjainkat. Illő azonban, hogy legalább e helyen néhány szóval emlékezzünk azokról is, akik hosszú éveken sőt évtizedeken át jutalmak adományozásával írták be nevüket évkönyveinkbe. Igen sokszor értékre sem kisebbek ez állandó jutalmak az alapítványoknál s egyik-másik időtartamra is vetekedik velük. Elég legyen ez alkalommal a nagyobb jutalmak közül néhányat felsorolnunk. A Bajai Takarékpénztár, a Nemzeti Kaszinó és a Polgári Olvasó Egylet (ma Tóth Kálmán-Polgári Kaszinó) 1868-tól kezdve máig minden évben megemlékeztek diákjainkról. Az Izraelita Hitközség 1871-től 1918-ig küldic évenkint jutalmait. Kuts János esperes-plebános 1896-tól 1919-ig, Schön Géza nagykereskedő 1904-től 1930-ig, dr. Horváth Győző, fölsz. püspök, 1909-től 1931-ig adtak jutalmakat. Holczinger József esp. plébános 1898-tól, dr. Reiser Péter ügyvéd 1910-től, a Bajai Kereskedelmi és Iparbank 1917-től máig minden évben megküldik adományaikat az intézetnek. Az ő nevüket is, meg a többi jelesebb adományozóink nevét is hálás kegyelettel jelöltük meg jótevőink névsorában. Fizesse meg jóságukat a jóságos Isten százszoros jutalommal I
