Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1932
— 26 — tanácsos, Baja város nyug. ügyésze 5000 К-ás összegben. Mint alapítólevele mondja: „hálából a ciszterci Rend pécsi és bajai főgimnáziuma iránt, mely intézetekben neveltetésemet nyertem s mely időkhöz kedves gyermek és ifjúkori emlékek fűznek, és szeretetből édes hazám iránt, melynek boldogabb jövőjéhez egy porszemmel én is hozzájárulhatok, ha a haza jövőjének, szeretett magyar nemzetem ifjúságának tanítását és nevelését tehetségemhez képest előmozdítom.“ Az alapítólevelet a VKM. jóvá is hagyta, az alapítványt meg is köszönte, de a kötvények értéke megsemmisült, mielőtt kamatoztak volna. (1923. Ért. 3. 1.) 46. Sándor Ferenc-alapítvány. Az 1922-i Ért. 38. lapján találom : „Sándor Ferenc felsőszeli (Pozsony m.) el. isk. igazgató úr 96.000 К-t küldött ösztöndíj-alapítványra. A bőkezű és nagylelkű adományozónak nem ez az egyetlen jótéteménye. Nemes lelkében már határozott gazdag könyvtára sorsáról is. Meghatva vettük ez adományokat. Csak azt sajnáljuk, hogy a szavunk nem juthat el hozzá, s az övét sem hallhatjuk.“ Egy későbbi kimutatásban a 95.650 К takarékpénztári betét följegyzése mellett még 15 db. 1000 márkás német bankjegy is említve van. A köv. évi Ért. jelenti, hogy alapítólevél még nem volt róla kiállítható. 1924-ben jelenti az igazgató, hogy ez s a következő három alapítvány tőkéi „egyelőre változatlanul pénzintézetben vannak elhelyezve.“ A Sándor-alapítványnak értéke ma 15.50 P. 47. Kohn Mátyás alapítvány. 1922-ben említi az igazgató: „Kohn Mór (Mátyás) dr. úr, intézetünk ragaszkodó tanítványa, a Ciszterci Diákok Szövetségének megalakulásakor a régi emlékek hatása alatt 10.000 K-t ajánlott fel s adott át ösztöndíjalapra.“ A takarékkönyvhöz csatolt följegyzés szerint az adományozó Bécsben lakik. Az igazgató elküldötte neki az alapítólevél-tervezetet, de választ nem kapott rá. Ez az alapítvány a betéti könyv szerint ma is ér — 2 P 25 fill-t. 48. Malcsíner Emíl-alapítvány. Reich Vilmos nagykereskedő írja 1922 márc. 8-án az igazgatónak: „A Gondviselés kifürkészhetetlen akarata barátomat dr. Malcsiner Emilt váratlanúl elragadta az élők sorából. . . Hogy emléke az utókor részére is fennmaradjon, ahelyett hogy ravatalára gyorsan hervadó virágokat helyeznék, csatolok 1000 К névértékű hadiköl- csönkötvényt azon tiszteletteljes kérelemmel, hogy azt mint dr. Malcsíner Emil-féle alapítványt kezelni és az évenkint esedékes szelvények összegét egy a zenében, melyet a megboldogult nagyon kedvelt, legjobb előmenetelt tanúsító tanuló jutalmazására fordítani kegyeskedjék.“ Sajnos a szépcélú alapítványról nem mondhatunk többet. (V. ö. 1922. Ért. 38. 1.) 49. Schön Géza-alapítvány. Két följegyzést találok róla. Egyik: „Schön Géza úr ugyanilyen (koszorú-megváltás) címen 1200 К-át adott át az igazgatónak tőkésítésre.“ (1922. Ért. 38.1.) A másik: „Schön Géza úrnak koszorú-megváltás címén a múlt évben átvett 1200 К-ás alapítványi összege az adományozó akaratából Schőn-Ertl címen egyszeri jutalmúl ez évben kiadatott.“ Legalább nem veszett el nyomtalanul. 50. Szabó Béla-alapítvány. 1923 februárjában kiállított alapítólevelében megható szavakkal írja Szabó Sámuel árvaszéki elnökhelyettes: „Az örök Mindenható Isten, életünknek és halálunknak szabados ura, magához szólította drága fiamat, Szabó Béla joghallgatót, aki rövid életében sok szép
