Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1932
20 28. Honvéd-alapítvány. A bajai 1848/49-es honvédok egyesülete 1905-ben állítja az alapítványt. 75—80 éves öregemberek, valamikor vcrös- sipkás honvédok, akartak vele örök emléket állítani a honvéd névnek. Ha már elsöpörte is jószándékukat az idők vihara, legalább az alapítók nevét jegyezzük ide hálás kegyelettel. Koch Jakab egyleti elnök, Fejes István 1848/49-i honvéd főhadnagy, Szohner Dezső 1848/49-i honvéd főhadnagy, Radány Kálmán 1848/49-i honvédhuszár főhadnagy, III. rendű érdemkoszorús vitéz, Németh István 48-as honvéd tizedes és Gardalits Lajos jegyző írták alá a megható alapító-levelet. „A bajai 1848/49-es honvédek egyesülete, mert a nagy idők hősei közül már csak nagyon kevesen vannak életben, a halhatatlan 48-as honvéd névnek örök emléket akarván állítani, hogy a haza jövője: a nemzet ifjúsága soha el ne feledje a dicső honvéd nevet, s ama nagy idők emlékét minden évben felújítván, 1848/49-iki szabadság- harcunk nagy alakjaitól nyerjen ösztönzést és lelkesedést a kitartó munkára, mely a haza érdekében semmi áldozattól nem riad vissza, — 200 K-t... — adományozott a ciszterci rend vezetése alatt álló bajai kath. főgimnázium tanulói számára.“ Azt kívánják az alapítók, hogy az alapítvány kamatait az a tanuló kapja, aki „mint a Tóth Kálmán-Onképzőkör tagja, prózában vagy versben legsikerültebben magasztalja 1848/49-iki szabadságharcunk hőseit és nagy eseményeit.“ A jutalmat nyert művet a szerző a márc. 15-i iskolai ünnepen tartozik előadni. Az első jutalmat 1906 márc. 15-én adta ki az Önképzőkör. „Kiválóbb jelentőséget adott az ünnepélynek az a körülmény, mondja az elnöki beszámoló, hogy ez alkalommal adatott ki először a bajai agg honvédektől tett alapítvány kamata, s maguk az életben levő öreg honvédek is teljes számban megjelentek az ünnepségen." Az öreg honvédek gyorsan elfogytak, néhány év múlva nem volt már közülök senki, aki megjelenjen az ünnepi gyűlésen. A „pályanyertes dolgozat“ jutalmát 1918-ban olvasom utoljára. 29. Kálmán Kolos-alapítvány. A bajai főgimnáziumnak 21 éven át lelkes tanára, Kálmán Kolos 1905 okt. 23-án halt meg. Tanitványai és jóbarátai már négy nap múlva megindítják a gyűjtést. „Néma lett az ajak, hirdeti a gyűjtőív, mely a tudomány igéit hirdette, megszűnt dobogni a nemes szív, melynek minden dobbanása szakadatlan láncolata volt emberbaráti szeretetének. Nevét megörökítendő, egybegyűjtjük az emlékének szentelt filléreket, s a befolyt összeget a főgimnázium szegénysorsú tanulóinak segélyezésére fordítandó, az elhunyt nevét viselő alapítvány létesítésére fordítjuk. Hirdesse ez az alapítvány az idők végtelenségéig az ő emberbarátí szeretetét." Az alapítólevél szerint (1905—06-i Ért. 126. 1.): „A gyűjtés eredménye 1125 kor, amely összegnek egy részén, 964 koronán, Koronajáradék- kötvényt vettünk a jutalomdíj alapjára, a fennmaradt 161 koronára vonatkozólag az a kívánságunk, hogy a folyó iskolai év végével 8 szegény és szorgalmas tanuló között kiosztassék. Az alapítólevelet dr. Hegedűs Aladár, Érti József, dr. Fehér Lőrinc és Schön Géza írták alá. 20—20 kor. kamatját évenként kiadta az intézet, az utolsót 1923-ban. Sajnos „az idők végtelensége“ hamar véget ért. . . 30. Papp Kovács Györgyné alapítványa. Ki volt özv. Papp Kovács
