Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1932
8 4, Markovics-alapítványok. A) Markovics Antal, Kalocsa-egyház- megyei pap, egyik legbőkezűbb jótevője intézetünknek. 1842 szept. 15-én, mint tb. kanonok, vaskúti esperes-plebános, intézi első, latin nyelvű, levelét az igazgatóhoz s a professzor-atyákhoz. (Protocollum, II. 220. 1.) Mivel a jó Isten megengedte neki, hogy okos takarékossággal némi vagyont gyűjtsön, első gondja a „gyönge-erőtlen“ tanulóifjúságon segíteni. „Divinam adoro Providentiam, quae me indignum famulum non utique praevisis meis meritis, sed inscrutabili Dei Judicio ex immensa Misericordia et infinita sua Bonitate, accedente saltem mea parsimonia, et industriali opera tantis locupletare dignata est nummis, ut in provehendam culturam tenellae Studiosae Juventutis Scholasticae utpote exiguae portionis de grege Domini ad exstimulandum et calcar addendum non tam in profectu eruditionis, quam et sectanda virtutum tramite pro tenuitate virium mearum exiguo succursu auxiliatrices manus pro aevi huius indole praebere queam. “ — Erre a célra kegyes alapítványul letesz 1000 pengő forintot a város kezelésébe. E tőkének kamata szolgál jutalmul olyanformán, hogy három felső oszt. diák 30—30, három alsó osztályú meg 20—20 váltóforintot kapjon. Meghatározza a levél a jutalmazás módját is: az kapja a jutalmat, akire tizenkét jótanuló osztálytársának szavazata közül a legtöbb esik. Az 1880. évi Értesítő (119, 1). a következő utasítással toldja meg a szavazás módját: „Ha többen egyenlőszámú szavazatot nyernek, az igazgató annyi egyforma hosszúságú papírszeletet vesz, ahány tanuló volt, kik egyenlően legtöbb szavazatot nyertek. A papírszeletek közé vesz egy hosszabbat is, melyet úgy mint a rövídebbe- ket összegöngyölítve egy kalapba tesz: aki a hosszabb papírszeletet kihúzza, az a nyertes . . . Ha a jelöltek közül egyik sem húzná ki a hosszabb papírszeletet, az igazgató belátása szerint osztja ki az ösztöndíjat a legérdemesebbnek.“ Már csak a szavazás e módjánál fogva is ez az alapítvány volt legnépszerűbb a diákság között. A jutalom összege 1880-ban: a három felső oszt. tanulóé 12 frt. 60 kr., a három alsó osztályosé 8 írt. 40 kr. B. ) 1844-ben másik 1000 pengőforintos alapítványt tesz a jólelkű vaskúti esperes, hogy annak kamatai három egyenlő részben osztassanak ki három alsó osztályos derék tanulónak. Az egyik részletre elsőbbséggel bírnak a vaskúti származásúak, a második és harmadik részre a bajai illetőségűek, „ha ilyenek jutalomra méltóknak — mondja az alapító — nem találtatnak, részesülhetnek az ösztöndíjakban Monostor, Gara, Bikity, Szent Iván, Tataháza, Mélykút, Istvánmegye s Mateovics szülöttei.“ A döntést bizottságra bízza, melynek elnöke az igazgató két szavazati joggal, tagjai pedig két tanár és két városi tanácsos. „Aki a három ösztöndíj közül egyet elnyert, az megtarthatja a 4-ik osztályig, ha magaviseleté és szorgalma nem kifogásoltatik.“ (1880. Ért.) Értéke 1880-ban fejenkint 7 frt. C. ) Az 1854—55. évi Értesítvény mai fülnek föllengő hangon, de igaz érzéssel adja tudtára az olvasóknak a következőket : „Főtisztelendő Markovis Antal úr, a kalocsai egyházmegyei főegyház Kanonoka ő nagyságának már annyi kegyelete leng a bajai feltanodán, hogy nagy nevének tisztelete eddigi jótéteményei után is fogyhatlan élénkségnek örvendhetett tanítványaink kebleiben. Az ifjúság erkölcsi és tudományos haladásának szívélyes óhajtása azonban, mely nemes érzelem már oly édes gyümölcsöket érlelt meg, újólag egy fényes tényre vezérlé a fentisztelt Kanonok urat.
