Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1931

- 39 iskolával, akinek áldott kezenyomát ott láttuk az öreg épület minden fordulóján, minden folyosóján, minden termében, akinek a szíve éppen ezért nem fog egészen elszakadni a megújult iskolától sem utolsó dobbanásáig. Földi javakat, földi kincseket nem szerzett a mi jó kartársunk a lefolyt 35 év alatt, de megszerezte a Ciszterci Rend és a tanügyi hatóságok igaz becsülését, a tanítványok ezreinek hálás emlékezetét, Baja város egész társadalmának tisztelő méltánylását. A Ciszterci Rend becsülő háláját intézetünk kegyura 593—1931 sz. átiratában fejezte ki : Nagyságos Tanár Úr ! Kedves Testvérünk! Ne lepje meg, hogy ma, amikor 35 évi munka után nyugalomba vonul, imádkozni hívom. Aminő oka van Kedves Tanár Urnák a hálaadásra azért az emberöltőt számoló munkáért, melyet az ifjúság nevelése és tanítása terén végzett: olyan okunk van nekünk hálát mondani: mert velünk és mikor Egyházunknak és Hazánknak nevelte ifjainkat, a mi eszméinkért, tehát nekünk és értünk dolgozott. Ez az utóbbi mozzanat az, amely külön hálára, benső köszönetre készt bennünket az ember és tanár előtt, akit mindig büszkén vallhattunk barátunknak, testvérünknek ; boldogan tartottunk példaadó társunknak. Ha arra gondolok, hogy Kedves Tanár Úrnak szaktárgyai két nagy eszmét öleltek fel: a valóságok mérésében rejlő tárgyi igazságokat s az igazságok megjelentetésében az örök szépségeket: úgy a szent irigység bizonyos érzésével gondolok élete irányának szerencsés megválasztására s mikor nem egy tanítványában látom hosszú munkájának eszményi gyümölcseit, lehetetlen elfojtani örömömet, szabadjára kell eresztenem csodálkozásomat s nem tudom eltitkolni azt az elismerést, amelyet értékeket becsülő emberek lelkéből szokott kiváltani az olyan tanító és nevelő munkája, aki, mint Tanár Ur, eszményeknek ismerte feladatait, Isten lelke másának az ifjú lelkeket, templomnak az iskolát, ahol a munka imádsággá magasztosul a maga kezében és ajkán, nagy igazságokká, életnemesítő szépségekké a fejlődő lelkekben. Lehetetlenség megilletődés nélkül elmennem Tanár Úr mellett életének e határkövénél. Az élet ugyan haladni késztet, de ha ád egy pihenő percet, gyönyörködve fogok visszapillantani szépséges nyugalmára és kívánva kívánom, hogy olyan boldog legyen elvonulása a hivatalos munka teréről, aminő boldognak mi óhajtjuk s hogy mi is boldogok lehessünk, legyen hűséges lelke tovább is a miénk, amint mindig a miénk volt valóban. Mivel pedig Isten segítsége nélkül hiábavaló az embernek minden iparkodása, menjünk újra a Mindenható trónusa elé s imádkozzunk együtt. Mi azért, hogy sokáig tartsa meg nekünk Kedves Tanár Urat jó erőben, egészségben, Tanár Úr meg azért, hogy úgy szerethessen bennünket, aminő igazán és igaz szívvel mi akarjuk és fogjuk szeretni, becsülni. Isten áldása legyen nyugalmán! Igaz nagyrabecsüléssel köszönti egész Rendje nevében Zirc, 1931 október 22. őszintén szerető s tisztelő híve : Werner Adolf dr. zirci apát.