Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1931

- 35 — az iskolaépület fenntartásának kötelessége s évi 800 forint, majd 1600 korona, ma 1856 P hozzájárulás marad. A bajai főgimnázium e szerint 1869— 70-től kezdve kir. kat. gimnázium, s mint ilyen működik 1879—80-ig, amikor az egri, székesfehérvári és pécsi főgimnáziumokat fenntartó Ciszterci Rend veszi át a sok viszontagságot élt intézetet. E nagyjelentőségű változás kapcsolatban van a Ciszterci Rend szentgotthárdi apátságának történetével. I. Ferenc József apostoli király ugyanis az ősi, III. Béla király által 1184-ben alapított szentgotthárdi apátságot az osztrák Heiligenkreuz-i apátságból, melybe III. Károly 1734-ben kebelezte, 1878 július 30-án kelt rendeletével kiszakította s összes javaival együtt visszaadta a magyar Ciszterci Rendnek és negyedikül csatolta a zirci, pilisi és pásztói egyesített ciszterci apátsághoz. A Rend ennek fejébe vette át a nagyon megterhelt Tanulmányi Alaptól a bajai főgimnáziumot. Az intézet birtokba vétele fokozatosan három év alatt ment végbe. Az első ciszterciták 1879-ben érkeztek Bajára. Magukkal hozták a magyar tanítórendek hivatásérzetét és kötelességtudását, azonban a kezdet szokásos nehézségein kívül a régi iskola hagyományaiban s a helyi viszonyokban rejlő sok-sok akadállyal és a rozoga, szűk épület hiányaival is meg kellett küzdeniök. A Tanulmányi Alap helyett végre 1892-ben a Ciszterci Rend és Baja város renoválták az épületet, s az intézet új vezetés mellett, gazdag szellemi és anyagi belső tartalommal a délvidéknek egyik legkiválóbb kultúrális intézménye lett. A világháborút és a háborúnál is kegyetlenebb békeszerző éveket az intézet is megszenvedte. Az épület helyiségeiben és felszereléseiben, előbb (1914—1918.) mint katonai kórház, utóbb (1918—1921.) mint a megszálló szerbek egyik zsákmányolási tere, rendkívül sokat szenvedett. Azonban sem szellemét, sem tantervét még csak érinteni sem tudta az elnyomó hatalom. A felszabadulás után eltakarítottuk a romokat, évről-évre való beosztással pótoltuk a tönkrement és elrabolt fölszereléseket. Az épületnek teljesen újjáalakítása és kibővítése 1930—31-ben történt, s ma helyiségeiben, fölszerelésében megújulva végzi benne az intézet hivatása nemes feladatát. Az intézetigazgatói voltak : Demerácz Ádám (Ferenc-rendi), dr. Pendl Nep. János (Fer. r.), dr. Horváth Ferenc (egyházmegyei), Bándl János (világi). Ciszterciták: Gebaur Izor 1879—1881., Szenczy Győző 1881—1897., Fölkér Gusztáv 1897—1904., dr. Werner Adolf 1904—1917,, dr. Kürti Menyhért 1917—1924. Az intézet elhúnyt tanárai közül irodalmi és kultúrális téren kitűntek, mégpedig világiak: Czirfusz Ferenc, Holub Mátyás, Kolmár József, Stoczek György, Klamarik János, Szarvas Gábor, Köpesdy Sándor, Margalits Ede, Jánosy Boldizsár; ciszterciták: dr. Platz Bonifác író-főigazgató, Barbarics Róbert nyelvész, Vince Ambró hittud. iró, Török Konstant esztétikus, dr. Madarász Flóris esztétikus, Kalocsay Alán költő. Az intézet elhúnyt tanítványai közül országos hírnévre tettek szert: Bende Imre nyitrai püspök, Bogdánovics Lucián karlócai pátriárka, Füssy Tamás író, Girk György pécsi püspök, Szülik József költő, Tóth Kálmán költő, Újhelyi Imre magyaróvári gazd. akad. igazgató, gazdasági író, Csermák Mihály ezredes, az uzsoki hős. 3*