Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1931

- 17 tember végén az Aldunai Lapok utolsó számában, hatósági kényszerre közzé kellett tennie az előfizetési felhívást az osztrák-cseh beamter-polgármester szája íze szerint szerkesztendő Bajai Hirnök című lapra, melynek szerkesztője épen a pamflett írója lett. A hatalmaskodó zsarnok és a svarcgelb érzelmű Kümmer J. Henrik főigazgató üldözésével szemben, aki ennek az osztrák-cseh beamter népségnek ellenséges álláspontját legjobb barátaival, Kolmárral, Klamarikkal szemben is, meg vele szemben is teljes mértékben fedezte, Szarvas Gábor a Magyarországtól elszakított szerb vajdaság területén sehol védelmet nem remélhetett. Ehhez járult, hogy, amint Czirfusz Ferenc említi, a 12 tagú tanári testületben a 8 magyar érzelmű ellen a 4 német érzelmű úton-útfélen áskálódott az idegen hatalom városi és központi (temesvári) urainál. Ezektől sohasem lehetett biztonságban. Mikor tehát a szept. 27-diki alakuló gyűlésen kihirdetik legjobb barátainak, Kolmárnak és Klamariknak elbocsájtását és Stoczek György is mozgolódik a svarcgelb érzelmű fődirektor egyéni ellenszenve miatt, nem habozik, Kolmárral és Stoczekkel együtt ő is beadja kérvényét áthelyezése iránt. 1860 márc. 5-től okt. 18-áig volt tehát rendes tanára intézetünknek Szarvas Gábor. Ha elkeseredett magyar szíve csak pár napot tudott volna várni, az október 20-án megjelent Októberi diploma minden bizonnyal megtartotta volna őt városunknak. A szerb vajdaságot ez visszakebelezte Magyarországba s a vármegye rendszert visszaállította. Az idegen kinevezett beamterek helyébe mihamar a néptől választott magyar tisztviselők léptek. Amint az új városi magisztrátus, élén a polgármesterrel, azonnal visszahelyezte Kolmárt katedrájára, úgy néki is visszaadta volna a Bajai Közlönyt, melynek számait oly szeretettel rendezgette sajtó alá, s az új légkör, a szabadabb lélegzés, a szülőföld, a jóbarátok szeretete itt adott volna szárnyat édes magyar nyelvünket tisztogató, pallérozó nagy nyelvész-tehetségének. De a szomorú, nehéz magyar sors elkényszerítette szülőföldjéről Pozsonyba, ahonnét azután „Magyartalanságok" című munkájával elindult édes anyanyelvünk egyik legnagyobb tudósát megillető koszorú felé ! Legyen áldott emléke, amiért a tudós koszorújával ékesült pályáján útbaejtette városunkat és intézetünket is és itt magyar szíve az osztrák önkényuralom idején az ifjúságért, fajáért és annak nyelvéért oly nemes-büszkén, oly melegen dobogott. Dr. Gondán Felicíán.