Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1930

- 7 ­vét Vallásúak és Héberek hittani előmenetelükről az illető Hittanáraiktól nyert bizonyítványaikat . . . bemutatták." Sajnálattal említi az igazgató, hogy Grosz Nándor I. grammatista nem kaphatott jegyet a luteránus vallástanból, mivel luteránus pap nincs Baján és így csak bátyja tanítgatja a vallástanból (Verbi Divini Magistrum nullum habeat . . . privátim informetur a suo fratre maiore natu.) Illetékes papja majd csak konfirmációja alkalmával vizsgálhatja meg. Hogy milyen súllyal esett latba a vallástan tanulása, mu­tatja az, hogy Fekete Antal meg Parcsetics Gyula humanisták a maguk jó­szántából kiléptek az iskolából (sponte scholas írequentare desierunt), mivel a vallástanból második és harmadik jegyet kaptak. (Ma úgy mondanók : szekundát meg tertiát.) Másik évben meg azt jelenti az igazgató, hogy a két luteránus Nigrinyi-testvér katolikus hittant tanul atyja beleegyezésével (sic volente eorumdem parente). 1840-ben a katolikus vallásban nevelkedő Nig­rinyi-fiúkon kívül három másik luteránus és kálvinista diák is van: Furó Sándor, Katz István és Telegdy István. Ezek az iskolai év végén valamelyik szomszéd vallásukbéli lelkész előtt tartoznak vizsgázni (coram vicino quo­piam suae Religionis Magistro). Viszont 1842-ben Dömötör Ödön, luteránus íiú, atyja szándéka szerint ismét a katolikus vallást tanulja és a kat. szer­tartásokat tartja (de positiva parentis voluntate Religionis Rom. Cath. Doc­trinam didicit, ac Divina Catholicorum frequentavit). Általában csoda-jó tanulók voltak e régi bajai diákok. Vagy emi­nens, vagy legalább primae classist érdemeltek. Bukás elég ritka eset s a legtöbb bukott diák szégyenében év közben kimarad. Csak egy példa: 1838—39-ben az I. félévet a hat osztálvban 294 diák járta. Mindössze hét bukott meg. Szegény Topolnik Ferenc külön bélyeget is kapott, mivelhogy a vallástanból is, meg a latinból is secundam classem retulit. El is hagyta az iskolát mind a hét. Több konkoly találódott a tiszta búza közt az 1843. évben, mint máskor. 270 diák közt 16 szerzett secunda classist. Nyugodja­nak immár békében: nem megszégyenítés végett sorolom fel nevüket, in­kább azért, hogy lássuk, milyen vegyes náció lakta száz év előtt városun­kat. íme: Kalinics Sándor, Máj Béla, Mandics Jenő, Stukics Mihály, Szti­pics Béla, Verling Antal, Csatlós Ernő, Knezevics János, Maskal Béla, Pet­rovics György, Szommer József, Fial'.a Gyula, Jorgovics Lázár, Krenikker Antal, Paranoszics Milos, Simics Sándor. De álljon itt ellenképül a hat osz­tály hat első eminense is: Strubi Mihály, Topái Pál, Tóth Kálmán, Pandl János, Bogor Béla, Bermüller Antal. Mint I. grammatikai osztályi kis diák érte meg Tóth Kálmán 1840 május 1-én a nagy tüzveszedelmet. Dömötör Pál elbeszélése szerint (T. K. életrajza, O. K. 182—183) leégett a Zöldfa-utcai szülőház is, mely a mult század 30-as éveiben urasági tiszti lakul szolgált. A tűzvész után a telek idegen tulajdonba ment át s a felépült ujabb házat jelölték meg később a

Next

/
Oldalképek
Tartalom