Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1929

- 4 giszterek keze alatt járják a szent ifiú nyomdokait. Éppen azért hivott vala ma benneteket e tágas palotába nemes városunk deáki iskolájának jeles ifjúsága, hogy eleget tévén e parancsolatnak gyönyörködtessenek benneteket, szerelmes atyámfiai, az ifiú ajkak szólásaival, az ifiú torkok éneklésével, az ifiú kezek muzsikájával, hogy a ti lelketekben is gyarapodjék és öregbedjék tisztelete a magyari nemzet egekbe felnőtt első virágjának, Szent Imrének, kinek neve mindörökre dicsértessék. (1.) Én pedig eljövék hozzátok, szerelmes atyámfiai, az elporladott századok homályából, én a már remegő kezű és halk szavú öreg íródeáki Mi nevem, ne tudakoljátok. A magiszter vagyok. Aki ezer esztendeje oktatom

1 tanítom fiaitokat az istenes tudományra, a szépttiesterségek fogásaira. Neveztek benediktinusnak, mondottak Szent Franciscus fiának, hivtak kegyes oskolás papnak, szólítottak jezsuitának : Isten katonájának, volt a nevem magyar szerzetbéli paulinus, máskor meg Szent Norbertus gyermeke. Ez a mai gúnyám Szent Bernát kámzsája, az édesszavú doktoré, akinek fiai máiglan itt járnak köztetek, kézenfogván és tanítván atyáitokat, benneteket és maradékaitokat. Egy kicsinyded cellából jövék, amelynek ablakán világosság árada szét a magyari földre, mióta mécsesét Gerardus szent atyám ezer esztendővel ezelőtt meggyújtotta vala. Salvete, atyámfiai, Szent Imre nevével köszöntelek, hallgassátok szómat, az ő szentséges életével oktatlak benneteket. Árpád nemzetségéből való István pedig, kit pogány néven Vajknak is mondanak, atyjaurának Gyécse fejedelemnek halála után az Ur 997. esztendejétől kezdve ura lőn a magyarok hódoltatott országának. Az 1001. esztendő Nagyboldogasszony havának 15. napján elsőnek tevé fejére a magyari fejedelmek közül a királyi koronát, amelyet is a pápa úr Szilveszter küldött nékie, hogy megjutalmazná ezzel is a jóságos nagyúr szívbéli buzgóságát, a mellyel Úr Jézus hitét-vallását elültette vala nemcsak atyjafiai között, hanem a pusztákon és rengetegben tanyázó kemény szittyák között is. Hogy a szent kereszt hitének gyenge hajtását megoltalmazná a napnyugati országok hatalmával és erejével, vevé István úr magának asszony-házastársul Henrik nevezetű német császár húgát, ki is a szent keresztségben Gizella szentasszony oltalma alá helyheztetett. Ez királyi asszony ,szép vala az ő termetében és orcájának nyájasságában, de még szebbek valának az ő lelkének virágai, amelyek termettek az istenes úton, amelyen a jámbor királyi asszony szüntelenül jár vala. Meg is áldotta a mennybéli Ür az ő hívséges frigyüket, adván nekiek házasságuk első esztendeiben néminemű leánygyermekeket, de próbára is veté őket, mivelhogy a gyönge kisdedeket alig néhány hónap multán angyalainak légiójába sorozta vala. Megszomorodának ezen István király úr és Gizella királyasszony és alázatos szívvel és nagy hangos fennszóval könyörögtek éjetszakán, napotszakán : tekintené meg a jó Isten árvaságukat és adna nekiek és tartaná meg az ő magzatjukat.