Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1929

- 27 osztályokban felállított missziós bizottságok tovább folytatták buzgó munkájukat. Az Elő Rózsafüzér Társulat 90 taggal, a Mária Kongregáció 58 taggal ezidén is folytatta működését. Egészben véve vallási és erkölcsi téren a tanulók igen szép buzgóságot tanúsítottak. Különösen örvendetes volt az a lelkesedés, amellyel elég nagy részük a szigorú kötelességen felül is részt vett mindabban, ami lelke nemesítését szolgálta. Nem kevésbbé igyekeztünk lángban tartani ifjúságunk lelkében a hazafias érzést is. Egy percre sem húnytuk le szemünket a vártán. Bizakodva emlegetjük, hogy a tíz év óta ránk nehezedő sötétség mintha oszladozna már, s a napsugár, ha félve is, ha bátortalanul is, de elő-elővillan. Jól érezzük, hogy nekünk magyar tanároknak, mint valamikor őseink táltosainak, ott kell állnunk napköltekor a lét és nem lét meredéke fölött, hogy ezer és ezer tanítványunk kórusával közöntsük a megváltó pillanatot, amely lehet újabb véraldozatot, de bizonyos, hogy még több verejtéket kíván. Érezzük, hogy nekünk szerzetes tanároknak ott kell állnunk az oltár újra gyuladó tüzénél, hogy ezer és ezer ajaknak dirigáljuk a Miserere-t a múlt bűneiért, Tedeumot a megszabadulásért, Veni Sancte-t a szebb jövendőért. Ilyen lelkiséggel eltelve használunk ki minden alkalmat és módot, hogy fiaink szívében a fájó és mágis büszke és mindig munkás hazaszeretet érzését tápláljuk. Ezt a nemzeti fájdalmat élesztgettük oktcber 6-án, hősi halottaink ünnepén és Trianon gyásznapján, ezt a büszke, gerinces magyarságot egyenesítgettük március idusán, nemzetünk és nemzeti nagyjaink örömnapjain. Munkás és áldozatos hazafiérzésre buzdúltak ifjaink az intézeten kívül pl. a Leventenapon, mikor fölvonul előttük a megye és város szebb jövőért fáradó serege, arra buzdúlnak az intézet falain belül, mikor tisztelegve haladnak el hősi halottaink emléktáblája előtt, mikor megadják a köteles tiszteletet a nemzeti zászlónak. A hazafias kegyelet állította cserkészcsapatunk díszőiségét haloltaknapján az emléktábla mellé, ahol a távoli jeltelen sírok gyászolói könnyeztek és imádkoztak, meg a temetőbe az uzsoki hős, Csermák Mihály ezredes, és többi hősi halottaink sírjához. A nemzeti és magyar gondolatnak akarunk a névmagyarosítás sürgetésével is szolgálni. Ismételjük ez ügyről múlt évi e helyen írt megállapításainkat : Aki nyilt szemmel figyeli ellenségeinknél a nemzetiségi és iskolai viszonyokat, igazat fog adni törekéseinknek. Akinek fáj az, hogy idegen földeken, a sportok százféle fajtáiban, idegen nevű magyarok viszik győzelemre a magyar lobogót, helyeselni fogja szándékunkat. Aki vallja azt, hogy kis áldozat odaadni az idegen nevet, amikor százezrek életüket és vérüket adták a magyar gondolatért : az mellénk áll és gyámolít bennünket. Nagy kár, hogy a belügyminisztérium ezt a nemzeti ügyet nem kezeli eléggé megértő módon s nem megkönnyíteni, hanem minden áron megnehezíteni igyekszik. Pedig ezzel úgysem teszi már jóvá a múltban e téren elkövetett bűnöket. 6. Fegyelmi és tanulmányi ügyek. 1. Megnyugvással írjuk, hogy fegyelem dolgában nincs különösebb panaszunk ez évben sem. Komolyabb büntetésre, leszámítva néhány igazgatói megrovást, nem került sor. Tanulóink le'kében él a cisztercita diák-öntudat, ez diktálja nekik fegyelmező erővel, hogy mivel tartoznak Istennek, szüleiknek, tanáraiknak, az intézetnek