Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1928

- 38 — hőn szerető szívetek, nem lángol a hitért és a hazáért. De telteiteknek messzire világító fénye nem enyészett el, századokra ér. Nyugosztok li, nyugodt álmodástok, de álmaitok felett virraszt a nemzet, könnyeket hullat a szelíd bús emlékezet, virágot szór emléktekre az év minden szakában a hálás kegyelet; kalaplevéve tisztel benneteket a tanári kar, az ifjúság, mely itt tanulhat meg az Istenért és hazáért dolgozni. Ünnepélyeinknek, mint mindig is volt, kettős célja van: nevelni az iskolán belül és kívül. Egyrészt tehát, hogy az ifjúságban ápoljuk és fej­lesszük az előadási ügyességet, képességet, a modoros fellépést, önérzetet és nemes ambíciót s ezáltal a nem szereplőkre is hassunk: másrészt, hogy a szülőket és a társadalmat magunkhoz kapcsoljuk, felébresszük intézetünk működése iránt a figyelmet, hogy necsak a műélvezetben és gyermekeik sze­replésében gyönyörködjenek, hanem a tanulságok levonásával maguk is helyes irányelveket kapjanak és azokat önmaguk és gyermekeik ösztönzé­sére fel is használják. Ez teszi azután lehetővé, hogy iskolánk minden irányú tevékenysége és eredménye honoráló méltánylásra talál, ami viszont az iskola tevékenységére is buzdítólag hat. A tanulók becsületbeli ügynek tekintik, hogy a kritikát kiállják, mikor a résztvevő közönség szeme raj­tuk csüng. Ezt a célt szolgálják az ifjúság körében működő egyesületek is. A Mária-kongregáció és az önképzőkör szerepét ismerjük. Az a vallás-erkölcsi érzéseket ápolja, fejleszti és erősbíti, felebaráti és altruisz­tikus cselekedetre buzdítja, gerinces ifjúság nevelésére törekszik; emez inkább a hazafias érzéseket ülteti a lelkekbe és szívekbe, hogy kinn az élet­ben ezen elvek szerint dolgozzanak és irányítsanak, megszerettesse a be­csületes munkát, mely egyedüli fokmérője az emberi értéknek. Az önképző­kör nem merül ki hazafias szólamokban, hanem kiki tehetsége szerint tudo­mányos, szépirodalmi, szavaló, előadói szakosztályokba csoportosulva szinte szemináriumszerüleg foglalkoznak. Üj jelenség a cserkészet. Szervezte Gondán Felicián dr. 1921-ben s mint Damjanich-cserkészcsapat a Magyar Cserkésszövetség 157. sz. igazolt csapata szerepel. A cserkészek a magyar irredentizmus katonái. A cserkész­nevelés nemcsak a testi nevelést szolgálja, hanem ápolja és fejleszti a ma­gyar haza és magyar faj szeretetét, neveli a törhetetlen jellemet és akarat­erőt, az eszményekért lelkesedő, küzdő ifjúságot, hogy „minden szépért, jóért örülni tudó, mosolygó arcú, dalos ajkú, dolgozni tudó, tűrni bíró, erős lelkű legyen a mi ifjúságunk." A jutalmazás és segélyezés ügye nagyon megérezte a devalváció sú­lyos éveit. Ösztöndíj és jutalomdíj-alapítványaink kamatait 1923-ban adtuk ki utoljára, amikor még valami kis értéke volt napról-napra rongyolódó koro­na-pénzünknek. Ez évben az ösztöndíjak összege már csak 3.432 K-t, a juta­lomdíjak összege meg mindössze 1.328 K-t tett ki a leromlott értékben. A következő évben, 1924-ben, szomorú lemondással ennyit jelent róluk az igazgató: „Régi ösztöndíj- és jutalomdíj-alapítványunkat az alapítók neve iránt tartozó kegyeletünk jeléül csak felsoro'juk. Kamataikat teljes eléitékte­lenedésök következtében — részben nem is folycsíttattak — nem adomá­nyoztuk." Ezt a szomorú megállapítást ismételjük azóta évről-évre. Mégis a nemeslelkű hagyományozok jószívű utódai egyik-másik alapítványunk értékét

Next

/
Oldalképek
Tartalom